Van-e ki nevét nem ismeri?

Van-e ki nevét nem ismeri?
Eduárd, fapados képregényújság

A retrohullám tényleg csodás dolgokat szippant fel a nyolcvanas évek zsebpiszkából. A tipikus általános iskolás legkeményebb drogja, a képregény is feltámadt, de most nem az elegáns, filozofikus és művészi francia vonalról beszélünk, ahol egész oldalas revelációkban halad a cselekmény, és nem is a superhero-centrikus, színes, szagos amerikairól, hanem a hatvanas években kifejlődött hazairól, ami főképp irodalmi alkotások adaptálására szorítkozott. Nyilván nem önszántából, azonban itt a kényszer értéket szült, és a Zórád Ernőhöz és Korcsmáros Pálhoz hasonló invenciózus grafikusok olyan zsánert teremtettek, ami fekete-fehérben is nagyot szólt. Most erre a legendára építve indították be az Eduárd fapados képregényújságot.

Eduárd amúgy nem pusztán egy újságnév, hanem valaki. Egy igazi karakter: “Ki ne ismerné? Itt jár közöttünk Pesten. Minden nap találkozunk vele. ő az, aki elgondolkozva álldogál az utcán, szórakozottan sétál a Duna parton vágyakozva nézve az elúszó hajókat, üldögél egy ligeti padon. Hozzánk tartozik. Itt él. Eltűnődtem, hogy miből? Néha kutyát sétáltat. Néha segít a parkírozó autósoknak. Volt, amikor udvariasan megállított, hogy figyelmeztessen, éppen nincs egy vasa sem. Önérzetesen biccentve köszönte meg, ha kezébe csúsztattam néhány bankjegyet, és biztosított, hogy természetesen csak kölcsönként fogadhatja el. „Tudom!”- bólintottam. Büszke kiterjedt és előkelő rokonságára. (Unokatestvére Fred, a kapitány, aki valahol a kelet-indiai tengereken hajózik a halhatatlanságba. Távoli rokona Charlie, a pamacsbajszú, sétabotos, csámpás kis ember, aki Chaplin álnéven lett világhírű. Prágában Svejknek hívják.) P. Howard állítólag látta Párizsban. De igazán Pesten van itthon. Neve van… Van-e ki nevét nem ismeri? ő Eduárd.”

Ami pedig benne van, az pont olyan, amilyennek lennie kell. Nem túl izgalmas, de azért negyedóra alatt elolvasod, nem túl megerőltető, hozza a szolidan unalmas nyolcvanas évek nyári délutánjainak hangulatát. Viszont fáj, amikor vége van. Azonnal kéne a következő. BKV-ra tökéletes olvasmány, az se baj, ha bepiszkolódik, végül is eleve fapados.

TonyCaviar
Csáp Géza (blog)
2006.07.18.