Rajzolt Világ

Fülig Jimmy, Winnetou és megelevenedett Jókai-hősök

Minthogy gyerekkoromban szüleim nem járatták a Fülest, csak iskolai papírgyűjtések alkalmával élvezhettem – és akkor sem teljes sorozatként – a Zórád Ernő által rajzolt fekete-fehér, művészi kivitelű képregényeket. Azokon keresztül pedig Rejtő Jenő és más magyar klasszikusok alkotásait.
A színes korszak, a Pajtás, az Alfa és a Mozaik a változatosság gyönyörét kínálták, egyáltalán nem zavart, hogy az azokban található képes történeteket külföldiek rajzolták. Ahogy kinőttem a gyerekkorból, természetesnek vettem, hogy a képregények eltűntek az
életemből. Később kiderült, nemcsak az enyémből. Kozma Péter reklámfilmes szerint ma egyszerűen nem létezik képregénykultúra Magyarországon. Õ azon kevesek egyike, aki tenni is szeretne valamit ez ellen.

Proust megrajzolva

Kozma Péter bő tíz éve gyűjti a magyar karikatúrákat és képregényeket. Magángyűjteménye három éve érte el a kritikus méretet, ekkor úgy érezte, kollekcióját a közönségnek is meg kell mutatnia. 2001-ben megnyitotta a kArton Galériát, hogy a képregénynek és karikatúrának visszaadja a rangját. Szándéka ezen túl a három-négy legnagyobb magyar képregényrajzoló művész munkásságának bemutatása, valamint egy képregény-alkotóműhely létrehozása. Az Alkotmány utcai kiállítóteremben saját kollekciójának darabjait teszi közszemlére, és más kiállítókat is befogad.
Európában reneszánszát éli a műfaj: a nívós képregények könyv formában történő megjelentetése jó üzlet. Akik a színvonalas képregény kifejezés hallatán Pif vagy Batman kalandjaira gondolnak, jó ha tudják, hogy Nyugat-Európában a tavalyi év legnagyobb képregénysikere Proust Az eltűnt idő nyomában című műve volt – mondja a gyűjtő galériatulajdonos. – A nagy képregénykultúrával rendelkező országokban a könyvvásárlás is növekvő tendenciát mutat. Alaptalan félelem, hogy a képregény rossz hatással volna az olvasási szokásokra. A portugáliai Amadorában rendezik meg évente Európa egyik legnagyobb képregényfesztiválját: Lisszabon peremvárosában ilyenkor mintegy százezer ember fordul meg. Párizsban és Brüsszelben is tartanak – főként tematikus – seregszemléket: Építészet a képregényben, Nők a képregényben, stb. Berlinben pedig több száz négyzetméter alapterületű képregényboltok működnek, ezekben még Franz Kafka regényeinek feldolgozásai is megtalálhatók.

Háry János és Füles

A képregény a legtöbb országban underground műfaj, nálunk nem. A hazai képregénypiacot Kozma Péter szerint csak felülrő1 jövő kezdeményezéssel lehet fellendíteni. Elsődleges fontosságú lenne a képregény önálló művészeti ágként történő elfogadtatása, másodsorban pedig tőkét kellene szerezni hozzá. A képregény több rétegbő1 épül fel: először is az irodalmi alap, azután a képregény egy-egy oldalpárja mint szerkezeti egység és végül maguk a képek. A műértők Magyarországon is nagyra értékelik a jó képregényoldalt mint képzőművészeti alkotást. A kArtonban is jó néhány ilyen komplex kép látható kiállítási darabként.
Magyarországon a képregény körülbelül százéves múltra tekinthet vissza, bár állítólag már Budavár visszavételét követően is jelentek meg ilyen jellegű alkotások. Nyugat-Európában a könyvnyomtatással egy időben készültek képes bibliák, mint például a Biblia Pauperum, a szegények bibliája, amelynek egymás mögé felfűzött rajzos vagy festett kartonlapocskáiról a túlnyomórészt olvasni nem tudó lakosság ismerhette meg az ó-és újtestamentumi történeteket. Magyarországon 1936-ban jelent meg az első képregényújság, a Háry János. 1957-ben indult el a Füles, és ugyanebben az évben látott napvilágot az első igazi magyar képregény, a Winnetou, amelynek rajzait Zórád Ernő készítette, szövegét pedig Cs. Horváth Tibor írta. Zórád a műfaj atyjának számít 300 képregénnyel és számtalandiafilmmel. A magyar képregény történeteegyébként is kilencven százalékban a Fülesben megjelent rajzos sztorikból áll. A műfaj aranykora a 60-as, 70-es évekre tehető, ezt követően a nívós képregény szinte teljesen eltűnt a piacról. A Pajtás, a Kockás és a Mozaik című újságok ugyan még tovább éltették a műfajt, de leginkább már csak külföldi alkotók műveinek közlésével. A magyar képregény azóta is tetszhalott. Pedig a régi nagyok, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Sebők Imre, Gugi Sándor és Dargay Attila mellett már az új generáció is megjelent. Filó Vera nemzetközileg elismert művész, Gróf Balázs három képkockás comic stripjei elmaradhatatlan részét képezik a Pesti Estnek, Boros Zoltán és Szikszai Gábor pedig – legalább
is Kozma Péter szerint a legjobbak lehetnének Európában. Õk manapság nem rajzolnak, mert nem tudnak megélni beló1e.

Ötmillió kellene

Szikszai Gábor azt mondja, tehetségüket kénytelenek aprópénzre váltani, reklámgrafikával és kiadványszerkesztéssel foglalkozni. Ha volna fejenként ötmillió forint a bankszámláikon, akkor foglalkozhatnának képregény-készítéssel. Szikszai szerint Magyarországon egyáltalán nincs piaca a műfajnak, képregény-kultúra nálunk egyáltalán nem létezik. A németeknél is döglődik a piac, az amerikai viszont elég nagy ahhoz, hogy el tudja tartani az ott dolgozó művészeket. Szikszai és alkotótársa oda szeretne betörni.
Filó Vera egy évig dolgozott a kArton Galéria munkatársaként. Szerinte elsősorban egy minőségi képregényeket publikáló újságra volna szükség. Az interneten van ugyan néhány képregényekkel foglalkozó oldal, de az kevés. A heti- és napilapoknak – érthetetlen módon – még ingyen sem kellenek a műveik.

Pannóniás múlttal

Magyarország legnagyobb képregény- és karikatúragyűjteményének tulajdonosa építészmérnökként végzett, majd rajzolóként dolgozott a Pannónia Fi1mstúdíónál, a nyolcvanas években pedíg reklám-filmkészítéssel kezdett foglalkozni. Nevéhez többek között a Postabank, a Plussz és a Blikk egyes reklámfilmjei fűződnek. Kozma Péter több ezer darabot számláló kollekciójában kizárólag magyar alkotások kaptak helyet. Európában az első három gyűjtő között tartják számon, s ha a témával kapcsolatban Magyarország kerül szóba, elsőként hozzá fordulnak. Gyűjteményének kétharmada képregény, a többi. Mint mondja, Magyarországon gyakorlatilag nem létezik képregény-piac: ahhoz, hogy megtudja az árakat, néha piacra dob egy-egy alkotást, de inkább csak kölcsönad, nemzetközi kiállításokra küld képeket. Télre nagy karikatúra- és képregényaukciót tervez.

Tóth Tamás
Magyar Hírlap
2004. július 31.-augusztus 1.
Ahogy tetszik rovat 32. o.

    1 Hozzászólás

    1. zoli79

      2008. február 20. at 23:23

      Érdekes volt újraolvasni ezt a cikket. Csak néhány év telt el, mégis mennyi minden változott. Meg nem.

    Szólj hozzá te is!

    Facebook Hozzászólás