Képregényes 10×5

Scorba, fordító

1. Leginkább azért, mert megismertem sok képregény iránt érdeklődő embert ;) Olyat sajnos nem tudnék mondani, akit korábban nem érdekeltek a képregények, de aztán egyszercsak mégis. Olyanra azonban akad példa, aki korábban is nyitott volt a dologra, mittudomén fiatalon gyűjtötte a Pókembert, aztán felhagyott vele, de aztán megismert valamit (Sandmant, Preachert, vagy egyéb klasszikust), amitől újra bekattant, és “modern” képregényrajongó lett. Ebben sokat segít a kölcsönadás is, ilyen célra nem sajnálom a TPB-imet sem.

2. Inkább az amerikaiakat bírom, a franciák nekem szárazak, a japánok meg idétlenek (bocs). Egyértelműen Alan Moore a favorit, az ő képregényeit jellemző könnyed zsenialitás (szemben pl. Gaiman izzadságszagú igyekvéseivel) felülmúlhatatlan. Garth Ennisnek vannak még nagyon jó pillanatai, minden Moore-rajongásom ellenére állítom, a Preacher A legjobb képregénysorozat. Sajnos Ennis egyéb művei lehúzzák annyira az átlagát, hogy mindemellett óvatosan bánjak a dicséretével. Hangulat és téma tekintetében a Hellblazer a kedvenc ongoing sorozatom, bár ha egyesével kéne osztályoznom a füzeteket, lehet, hogy sovány átlagot kapnék, de ez esetben az egész messze több mint a részletek összessége (remélem, ez így nem anglicizmus ;) ). Ellis vérgőzös hatásvadászata belőlem csak szánakozó sóhajt képes kicsalni, bár a Transmet helyenként nagyon szórakoztató (máshol meg szörnyen demagóg). Miller stílusossága viszont bejön, a Hellboy folklóros és lovecrafti elemei, pulpos megoldásai szintén telibe találnak. Na hát ilyesmi az én ízlésem.

3. Elsősorban a téma tudja felkelteni az érdeklődésem, de vannak szerzők, akiktől válogatás nélkül mindent elolvasok (lásd fent). Ha sugárzik egy képregényről egy hangulat, amiről tudom, hogy imádni fogom, annak nem tudok ellenállni – legutóbb Guy Davistől a Marquis volt ilyen. Ezt nehéz körülírni, de többnyire a történelem (történelmi környezet) és fantasztikum ötvözésével le lehet venni a lábamról – lásd pl. League of Extraordinary Gentlemen. Persze ennél azért tágabb az érdeklődési köröm… Általában, ha olvasok valahol egy képregényről, ami akár érdekelhet is, akkor pár véleményre rákeresek a neten, és abból próbálom összerakni, nekem tetszene-e. Jó, kár kerülgetni a forró kását, persze hogy letöltöm legalább az első füzetet scannelve, és az alapján határozom el, akarom-e folytatni, de mentségemre legyen mondva, ami igazán megtetszik, azt TPB-ben is megvásárolom.

4. Sajnos az utóbbi időben erősen elmaradtam az újdonságok megismerésével… amit legutóbb nagyon szerettem, az a Blacksad volt, bár különösebben meghatározó élménynek azért nem mondanám. Sajnos a fent említett Marquis koncepciója is ütősebb a végeredménynél, de azért azt is mérföldkőnek tekintem a képregényekkel való ismerkedésem útján. Ha a legutóbbi kimagasló élményig kéne visszamennem, az alighanem Alan Moore két Tomorrow Stories kötete volna – néhány gyengébb sztori és általános idétlensége ellenére alaposan felborogatta bennem az elképzelést arról, mit lehet a képregény műfaján belül véghezvinni. Ennyi ötlet, játékosság tán csak a Prometheába szorult, az viszont sajnos jóval misztikusabbra sikerült az egészségesnél.

5 Én azt hiszem, a hazai kiadók jelenleg is számtalan műfajjal próbálkoznak, ha egyik kísérlet sem hatja meg a képregényt nem ismerőket, akkor a magyar közönséget reménytelennek kell elkönyvelnem.
Szerintem inkább azzal van baj, fesztiválok, rendezvények ide vagy oda, hogy ezeknek a képregényeknek a híre nem jut el elég emberhez. Egy, az életből ragadott példát említve, amikor a Sorozatjunkie-ra kikerült a cikk, miszerint a tv2 vetíteni kezdi a Hősöket, a 100 hozzászólóból – látszólag – kereken egynek sem volt fogalma róla, hogy a magyar képregénykiadás mára túllépett a Bobó-Góliát-Pókemberen (bár lehet, hogy mano álnéven ott csápolt az első sorban ;) ). A k.net-en ez talán nem tűnik fel, de másfelé fórumozva szembetűnő lehet az általános tudatlanság ezen a téren. Remélem, ez változni fog, a kiadók és mások sokat megtesznek érte.
Na jó, ha mégis konkrétumokat kéne mondanom, amivel fel lehetne rázni az olvasókat… Amerikában pölö a Watchmen volt az áttörés, talán itthon is lehetne, pláne abból az apropóból, hogy a 300 rendezője ezt is megfilmesíti nemsoká. Egyébként szerintem elsősorban látvánnyal kéne megfogni az új vásárlókat, szép grafikájú képregényekkel, amiknek ráadásul a sztorija sem túl művészi, vagy egyenesen kalandos. Speciel ideálisnak tartanám a toborzás eszközének a c4a-n is olvasható Blacksad-et, abban minden benne van, ami szerintem eladhatóvá tesz egy képregényt azoknak is, akik amúgy nem ismerik a képregényeket.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11