Képregények Magyarországon

Akár több millió forintos kérdés lehetne valamelyik vetélkedőben: melyik ország a képregény őshazája? Tippelhetnénk Amerikára. Franciaországra. Napjainkban talán Japánban a legnagyobb a műfaj kultusza, az európaitól, amerikaitól alapvetően eltérő mangák az internet segítségével lassan az egész világon ismertté válnak. A műfaj klasszikus, első alkotásai Belgiumban születtek.

A képregény, mint önálló művészi alkotás Magyarországon igazából sohasem kapta meg a neki járó tiszteletet. A fiatalok körében népszerű, napilapok, reklámújságok hátsó oldalain sorjázó minimáltörténetek, a háromkockás képregények általában verbális poénjaiknak, kedves állatfiguráiknak (Garfield, Snoopy, stb.) köszönhetően közismertek. Ezeknek a történeteknek sajátos a dramaturgiájuk, gyakorlatilag egy-egy villámtréfa mindegyik. Humoruk általában nem igazi gyerekhumor, néha már-már az abszurdhoz közelít.
A képregény meghatározó jellemzőjének, az akciódús cselekménynek a hetvenes-nyolcvanas években igencsak közkedvelt példája volt a Mozaik valódi gyermek-képregény sorozata. Az egykori NDK-ban rajzolt széria (melyet egy KGST-egyezmény keretében zöldségért és gyümölcsért kaptunk cserébe magyarul is!) három főszereplője, a három manó, Abrax, Brabax és Califax történelmi korokon és kontinenseken keresztül zajló végtelen kalandsorozata a 8-10 éves korosztálynak igazi élményt jelentett. Ugyanilyen népszerűek voltak a hajdani Úttörőszövetség kiadványában, a Pajtásban leközölt, francia eredetű képregények, melyek szereplői többnyire emberi tulajdonsággal felruházott állatfigurák voltak: Pif, az okos kutya, Herkules, a lökött kandúr és társaik, a fantasy- és kalandfilmsorozatok főszereplői, Rahan vagy Dr. Justice.
A nem külhonból magyarított, hanem eredeti magyar képregénynek gyakorlatilag a mai napig nincs kultusza és országosan ismert “terméke': Pedig volt/van olyan vonulat, amelyben igazi mesterek alkottak maradandót Magyarországon: az irodalmi alkotások képregény-feldolgozásai. Ezek igényességükben és megvalósításukban semmivel sem maradtak el a nagy klasszikusoktól. A Füles évtizedeken át közölte a zseniális Korcsmáros Pál és Zórád Ernő, vagy a szintén nagyszerű Fazekas Attila rajzolta irodalmi adaptációkat, melyek nagy részét Cs. Horváth Tibor írta át képregénnyé. Napjaink legörvendetesebb fejleménye, hogy a Korcsmáros Pál által utánozhatatlan bájjal vizuális életre keltett Rejtő Jenő-világ történeteit a jogutódok ismét megjelentették, az eredeti rajzokat felújítva, pompás képregény-albumokkal megajándékozva a rajongókat. (Az elátkozott part és a Három testőr Afrikában jelent meg eddig.)
Hasonló igényességű eredeti képregényeket megérdemelnének a gyerekek is, minél többet. Akár a rajzolásra, akár a tömör, jó ritmusú szerkesztésre, a sajátos dramaturgiára válnak fogékonnyá, jól járnak – és mellette remekül szórakoznak.


Studio 04 magazin 1.
2004. november 72.-73. old.