Hazai képregénypiac

Hazai képregénypiac
Supermantől az NDK-s manókig

Önálló standon mutatkoztak be a képregények a napokban zárult 77. Ünnepi Könyvhéten, ami sokak szerint jól mutatja a hazánkban már sokszor eltemetett műfaj népszerűségének növekedését. Mások szerint viszont korai az öröm, a magyarok ugyanis nem tartoznak a „képregényfaló” nemzetek soraiba. Mfor.hu körkép.

Van, aki a kilencedik művészeti ágnak, más egyszerűen lenézett műfajnak tartja a képregényeket. Míg egyes országokban milliós példányszámok fogynak a képkockákba zárt rajzokból, egyes gyűjtemények pedig csillagászati összegekért cserélnek gazdát, addig Magyarországon korántsem beszélhetünk a képregénykultusz reneszánszáról. Igaz, reménykedő hangokból így sincs hiány.

“Az elmúlt években érezhetően megmozdult a piac” – mondta el az mfor.hu-nak Korcsmáros Gábor, a Képes Kiadó tulajdonosa. – “Ma már 15-16 kiadó foglalkozik képregényekkel, megalakult a Magyar Képregénykiadók Szövetsége is, amely már önálló standdal képviseltette magát az idei ünnepi könyvhéten.”

Feléledt Rejtő-sorozat
Korcsmáros Gábornak sokat köszönhetnek a Rejtő Jenő műveiből készült képregények szerelmesei. A Képes Kiadó gondozásában az elmúlt években életet leheltek Gábor nagyapjának, Korcsmáros Pálnak az 50-60-as években rajzolt figuráiba. A gyönyörűen retusált és kiszínezett Rejtő-sorozat 2002-ben jelent meg újra a piacon. A gyűjtőket a két-háromezer forintos ár sem riasztja vissza.

Nosztalgia és retro-láz

Korcsmáros Gábor szerint érezhetően nőtt a kereslet az újra kiadott régebbi képregények iránt, ami nem csak a nosztalgiázó idősebb korosztálynak, hanem a divatos retro-láznak is köszönhető. A Képes Kiadó – bízva a pozitív fordulatban – Eduárd néven egy havonta megjelenő új kiadványt is piacra dobott: a “fapadosként” emlegetett lapban magyar és külföldi képregények is helyet kapnak. A vállalkozás jól indult, a nulladik számból több ezer példány fogyott.

A gyümölcsöző nosztalgiázás a Rejtő-sorozatok szeretete mellett a nagy múltú Mozaik esetében érhető legjobban tetten. “Ennek a képregénynek a hazai megjelenését az elmúlt évtizedben felnőtté vált generáció tartja életben” – mondta lapunknak Rácz András, a Ratius Kiadó tulajdonosa. – “A rajongótábor több ezer fős. Van egy igaz keménymag is, amely mindenre hajlandó a Mozaikért. A kiadónkat is segítik, még számítógépet is kaptunk tőlük.”

Mozaik: végtelen történet
A három manó, Abrax, Brabax és Califax kalandos történetei az egykori NDK-ból indultak hódító útjukra. Magyarországon először a 70-es években jelentek meg a havonta kapható füzetek, a német egyesülést és a rendszerváltást követően azonban eltűntek a magyar újságárusok polcairól. Öt évvel ezelőtt az erre a célra létrejött Abrafaxe Kiadó újra megjelentette a manók kalandjait. A veszteséget termelő próbálkozást végül a Ratius Kiadó mentette meg, amely 2004-ben vette át a lap gondozását.
Míg a három manó kalandjaira a mai magyar gyermekek nem haraptak rá, addig Németországban havonta 160 ezer példány talál gazdára. Igaz, ott már a figurák némileg modernizált változatai szórakoztatják a közönséget. A kalandokból rajzfilm is készült, amit a tervek szerint egy huszonhat részes tévéfilmsorozat is követ.

Életre keltett rajzfigurák

Korcsmáros Gábor szerint a mozifilmek jó lehetőséget adnak a képregények népszerűsítésére. Hollywood például sorra jeleníti meg a vásznon az amerikai képregényhősöket, aminél keresve sem lehetne jobb reklámhordozót találni.

A mozikkal kapcsolatban némileg hasonló véleményt fogalmazott meg lapunknak Bayer Antal, a Fekete-Fehér Képregényantológiát kiadó Míves Céh szerkesztője. Szerinte azonban a filmre vitt képregényhősökkel inkább a szerzői jogokkal rendelkező kiadók járnak jól. Igaz, a filmstúdiók és a forgalmazók sem panaszkodhatnak, miután világszerte ismert figurákat eleveníthetnek meg a vásznon.

Papírról a mozivászonra
Néhány képregény, amiből film készült az elmúlt évtizedekben: Asterix, Lucky Luke, Garfield, Pókember, Batman, Superman, Garfield, X-Men.
A népszerűség azonban még nem garantálja a sikert: számos próbálkozás csődölt be a múltban, gondoljunk csak a “Pókember” hetvenes évekbeli filmváltozataira. A filmek ugyanis nem minden esetben képesek visszaadni a szeretett képregény hangulatát.

Bayer Antal egy másik pozitívumra is felhívta a figyelmet: “Végre sikerült elérni, hogy bizonyos képregény-albumokat könyvesboltokban is árusíthassanak Magyarországon.” Szerinte ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy emelkedjen elfogadottságuk, hiszen az igényes alkotásokat már “nem füzetnek, hanem inkább könyveknek lehet tekinteni.”

Nyomdából óriáscég
Az alapítványi tulajdonban lévő koppenhágai Egmont médiacsoport Egmont H. Petersen 1878-ban alapított nyomdai vállalkozásából nőtte ki magát. A cég 1948-tól bővítette képregények megjelentetésével üzleti tevékenységét, ekkor dobták piacra a világhírű Donald Kacsa magazinjukat. Az Egmont és a Walt Disney között azóta is gyümölcsöző az együttműködés. A vállalatcsoport 2004-ben egymilliárd eurós forgalmat bonyolított gyermekek számára készült kiadványaiból.

Nálunk nem megy?

Kevésbé bizakodó Lakatos Ildikó, a dán érdekeltségű Egmont Hungary Kiadó marketingmenedzsere. “A magyarok nem tartoznak a nagy képregényfaló nemzetek sorába, itt ebből nem lehet bombaüzletet csinálni” – vélekedett kérdésünkre. – “Tizenhét éve vagyunk a hazai piacon, de a képregények olvasótábora nem szélesedett a kívánt mértékben.”

Az Egmont kiadó, amely korábban több változattal is próbálkozott, jelenleg háromféle képregényt jelentet meg Magyarországon. Ebből a legkelendőbb a Witch, amit 2002-től érhetnek el a magyar olvasók. A színes történetek népszerűsége azonban csak az elmúlt időszakban ugrott meg, miután az egyik hazai kereskedelmi televízió műsorára tűzte annak rajzfilmváltozatát.

Egyes szakértők szerint a képregények magyarországi sikertelenségének oka részben történelmünkben keresendő. Az 50-es években ugyanis a nyugati kultúra népbutító szennyének tartották, s még a hatvanas években is csak a megtűrt műfajok között kapott helyet. A rajzolók számára az egyetlen kibúvó az lehetett, ha új történetek helyett képregény-adaptációkat készítettek. A hivatalos álláspont szerint ezek az alkotások propagálták a szépirodalmi műveket az “egyszerű népnek”.

Korcsmáros Pál és Zórád Ernő 40-50 évvel ezelőtt készült képregényeiről azonban kiderült: nem csak propagandaanyagként, hanem önmagukban is megállják a helyüket. A zseniális grafikusoknak köszönhetően kétségkívül jelentős lendületet kapott a hazai képregénypiac, ám bőven van mit bepótolni a nyugati és a távol-keleti országokhoz képest.

Kiss Gergely
Menedzsment Fórum
2006. június 14.