Finogenov elvtárs nem tűrte a képregényt

Finogenov elvtárs öröksége

A hazai képregény-kultúra hanyatlásáért sokan egy bizonyos Finogenov elvtársat tesznek felelőssé. A tüskés nyelvű szovjet esztéta imperialista kultúrmocsoknak titulálta a műfajt, s könnyelmű kijelentésével elérte, hogy jó húsz évre önálló kiadványként eltűnjön hazánkból a képregény. Szerzői művek nem jelenhettek meg, csak az irodalmi és filmes adaptációkat – mint az Egri csillagok, netán a Piszkos Fred képes feldolgozása – tűrték meg. A Fülesben megjelenő képregények azonban annyira népszerűek voltak ebben az időben, hogy a rejtvényújságot az olvasók 60 százaléka szinte kizárólag azok miatt vásárolta.

A kilencvenes években érte el az igazi enyészet a képregényt, elsősorban a befektetők hiánya miatt – vélekedik Kozma Péter, a kArton képregény és karikatúra galéria alapítója. „Úgy működik, mint amikor egy cipőgyár elküldi két képviselőjét egy afrikai országba. Az egyik azzal jön vissza, hogy ott nekünk semmi keresnivalónk, mert mindenki mezítláb jár. A másik pedig azt mondja: Micsoda piac! Magyarország és a képregény esetében ezt úgy képzelhetjük el, hogy míg itt a többség mezítláb jár, körülötte már az összes országban mindenkinek 10-15 pár cipője van” – illusztrálja érzékletesen a hazai helyzetet Kozma Péter. Most viszont optimista: talán az áttöréshez nem lesz szükség a nagy befektetőkre, a kis kiadók ténykedése nyomán beindulhat valami nálunk is, ahogy máshol is elkezdődött a folyamat.

A képregény Mekkáját, az európai képregény egyik őshazáját, Franciaországot szívesen hozzák fel követendő példaként a hazai rajongók. Ott ugyanis az egész országban bárhol fellelhető, gyakran kávézóként is üzemelő képregénybolt-hálózatokat kortól és társadalmi státustól függetlenül mindenki látogatja. Nem hiába adtak ki heti 80 albumot tavaly az országban. Ezzel azonban Franciaország jóval elmarad a világelső Japán mögött, ahol egymillió különböző kiadvány talál gazdára évente. A japán képregény, a manga pedig már nemcsak a hazájában népszerű: néhány éve világhódító útra indult, vastag szeletet hasítva ki magának a francia, no meg az éppen kibontakozó magyar piacon is.

Sokoldalú műfaj

Életünket körbeszövi a képregény: amellett, hogy a harmincas évekhez hasonlóan egyre több reklám használja nagy sikerrel, hasznát veszik a nyelvoktatásban és diszlexiások segítésében. Sok film készítésekor képregényszerű story-boardokon tervezik meg a jelenetek dramaturgiájának és egyes figurák karakterét. A képregény sokoldalúságát mutatja az is, hogy a rajongók mellett egyre több, döntően képzőművészettel foglalkozó gyűjtő fordul az eredeti képregényrajzok felé. Nem véletlenül csaptak le erre a területre: a kArton galéria eddigi két árverésén például előfordult olyan tétel, amelynek egyik évről a másikra húszszorosára (!) nőtt az értéke. Az idén novemberben harmadszorra megrendezésre kerülő képregény-aukció azt jelzi, hogy ez az alulról jövő műfaj nálunk is helyet követel magának az akadémikus művészeti ágak között.

Zeisler Judit
Figyelő
2007. október 14.

Oldalak: 1 2