Finogenov elvtárs nem tűrte a képregényt

A nyugati és japán társadalommal ellentétben nálunk a képregény soha nem számított a felnőtt szórakozás, illetve a magas kultúra részének. Mintegy két éve azonban a hazai piac is ébredezni kezdett.

Gyerekkönyvek közé sorolta az egyik nagy hazai könyvesház Art Spiegelman Maus című önéletrajzi képregényét, amely a holokauszt témáját tárgyalja rajzos eszközökkel, ám kíméletlen művészi őszinteséggel. Ez a baki jól tükrözi, hogy nálunk kevesen tekintik felnőtteknek szóló alkotásnak, vagy a magas kultúra részének a képregényt. Erről a szegmensről mélyen gyökerező téveszmék élnek tovább: a képregény csak irodalmi adaptáció, vagy szuperhősös füzet az ifjúsági szórakoztatására. A műfaj kiadói két éve hangoztatják a kilencedik művészeti ágként aposztrofált képregény létjogosultságát a felnőttek könyvespolcain.

A képregény – a filmhez hasonlóan – alulról jövő művészeti ág, éppen ezért könnyebben befogadható sokak számára. Legrangosabb darabjai azonban egyszerre nyújtanak irodalmi és képzőművészeti élményt, és lassan az akadémikus művészetben is helyet kapnak.
A könyvárusító paloták ugyan végre kitették polcaikra a képregényeket, ám – például a szakácskönyvekkel ellentétben – külön kategóriára még mindig nem tartják érdemesnek a műfajt. A hazai teljes kínálat jóformán csak az évente megrendezett képregény-fesztiválokon elérhető. Ezt a hiányt szeretné pótolni a szeptember közepén a Dalszínház utcában megnyílt, jelenleg legnagyobb hazai képregénybolt. Az üzletet vezető Korcsmáros család, a képregényekkel foglalkozó Képes Kiadó tulajdonosa – az egyebek mellett Rejtő Jenő-adaptációival befutott múlt századi neves képregényrajzoló Korcsmáros Pál leszármazottai – minden hazai forgalomban kapható példányt elérhetővé akarnak tenni a műfaj kedvelői számára.

Ha nagyon lassan is, de 2005-ben valami elindult a magyar képregény körül. Az utóbbi két évben tízről mintegy kétszázra nőtt az évente megjelenő kiadványok száma. A fellendülést mutatja az is, hogy 2005-ben az év elején még csak három kiadót összefogó Magyar Képregénykiadók Szövetsége az év végére tizenöt tagot számlált, s mára már mintegy húsz kisebb kiadó munkálkodik a képregény népszerűsítésén.

A legtöbben sokkal inkább szerelemből, mint üzleti megfontolásból kezdték megjelentetni egy-egy kedvencüket, így a képregénypiac volumene egyelőre a 60-70 milliárdos könyvforgalmazás 1 százalékát sem éri el, s az olvasótábora is mindössze 4-5 ezer fős. „Legalább kétszer ennyi olvasóra lenne szükség, hogy rentábilis legyen a műfaj. Addig minden képregénykiadó kénytelen más feladatokat is ellátni. Mi például, nem titok, grafikai munkákat is végzünk” – vall színt Korcsmáros Gábor, a Képes Kiadó vezetője, akit a családban elsőként fertőzött meg a nagypapa művészete. A 2002-ben Korcsmáros Pál felújított Rejtő-képregényeivel induló kiadó mára a legnagyobbá nőtte ki magát a piacon. S bár egyre több külföldön népszerű sorozatot is megjelentet, mint az örökbefogadott árva, Largo Winch története vagy a Batman, azt nem tudja megengedni magának, hogy rétegkiadványokkal foglalkozzon. Míg Amerikában az elvontabb alkotásokból is gond nélkül elfogy sok ezer példány, addig nálunk egy-két ezer a maximum. Miriam Katin, a magyar származású, New Yorkban élő népszerű képregényrajzoló hazánkban játszódó második világháborús és ‘56-ról szóló albumát például hiába szeretné magyarul látni Korcsmáros Gábor, nem vállalhatja az anyagi kockázatot.