A tiltott gyümölcs médiuma

A tiltott gyümölcs médiuma

Nem hallgathatunk tovább. Annyi év tiltás, majd tűrés után ideje lenne a “támogatni” üzemmódba kapcsolni. Kultúrpolitikusok, “értelmiségiek”, sőt miniszterek tucatjai próbálták meg az elmúlt évtizedekben elhitetni az emberekkel, hogy a képregény maga a sátán, merthogy “leszoktat az olvasásról”, “funkcionális analfabétákat nevel”, és “amúgy sincs irodalom meg más értéke”. (Ugyanők és követőik mondják ma ugyanezt az internetről, különösen a blogokról.)

A hazudozások, lobbiérdekek miatt senyvedett a hazai comics cult, de ennek lassan vége kell hogy legyen. Nagy szerepe lehet ebben Korcsmáros Pál fiának, aki fogta magát, céget alapított, és szépen kiadogatja – nyilván egyelőre jelentékeny veszteségekkel – apja zseniális képregényeit. Ugye emlékszünk még a nagy Korcsmáros Rejtő-képregényeire?!

Szóval a Képes Kiadó elkezdte nyugati színvonalon, és formátumban kiadni a Rejtő-sztoris képregényeket, és meg-megjelentetnek egy-két nyugati klasszikust is. Ne felejtsük el, a képregény Franciaországban, Belgiumban (ahol bronzszobra van Tin-Tinnek), Holladiában és – egy másik vonulatként – az Egyesült Államokban megkerülhetetlen kulturális médiumot – és kapaszkodjanak meg: értéket – képvisel.

És itt elsősorban nem a Superman-szintű fantasy hero cartoonra gondolok, hanem a detektívsztorikra, a történelmi, pszichológiai, tudományos-fantasztikus képregényekre, a kalandor és szatirikus vagy az úgynevezett daily live képregényekre. Egyszóval az európai comics krémjére.

Ezekben az országokban a napi sajtó, a magazinok mellé a fiatalok, öregek, nők és férfiak, cégvezetők és munkások havonta egyszer-kétszer megveszik kedvenc képregényük aktuális számát is. ők nem funkcionális analfabéták, sőt, ők azok, akik eleve olvasnak és érdeklődők.

És a könyvesboltokban sem rejtegetik, szégyellik a képregényeket – nem úgy mint idehaza. Sőt, külön tematikus polcok vannak a comicsoknak. Nem kell megvető pillantások közepette szemlesütve vásárolni. És akkor még a francia nyelvterületen létező képregény-antikváriumokról nem beszéltem.

Ezekben az országokban elismerik a képregény létjogosultságát, merthogy ez a médium önálló látásmódot, érzésvilágot, szórakozási formát jelent, amit sem egy regény, sem egy mesefilm, sem egy szappanopera vagy porcelángiccs nem helyettesít.

Aki teheti, látogasson el a Karton Galériába a Kis(s) Magyar Képregénytörténet című kiállításra, és ha legközelebb könyvesboltba tévedne, vegye magának a bátorságot, és lapozzon bele az egyik újabban kiadott képregénybe. Hátha tartalommal telik meg ez a bejegyzés. Igazságot a képregénynek!

(2005.02.24. 09:41)

Forrás: hirbehozo.blog.hu