V, mint Vérbosszú – Sajtóanyag


Angliában vagyunk, valamikor a közeljövőben. Az országban diktatúra van, a tévéből dől a propaganda, mindenkit rettegésben tartanak a titkosrendőrség pribékjei. Eveyt, a fiatal lányt egy este elkapják az utcán, és a halál torkából egy titokzatos alak, V szabadítja ki. A férfi egy négyszáz éve kivégzett lázadó, Guy Fawkes álarcát viseli. Fawkes társaival együtt arra készült, hogy levegőbe röpíti a parlamentet, és az országot megszabadítja a zsarnokságtól. De a merénylet meghiúsult, és az összeesküvők bitón végezték.
Evey apránként megismeri V múltját, mely a férfi féktelen bosszúvágyát táplálja. És miközben maga is megjárja a diktatúra börtöneit, rájön, hogy V ugyanarra készül, amire annak idején Fawkes: november 5-én fel akarja robbantani a parlamentet…

James McTeigue rendező szerint a V mint Vérbosszú lényegét tekintve politikai thriller, melynek középpontjában egy sötét és igen összetett személyiség áll. “V idealista forradalmár, aki a tömegek szabadságáért küzd, ugyanakkor azonban véres kezű gyilkos is, aki kegyetlenül leszámol múltbéli ellenségeivel.”

Az előkészületek során McTeigue számos filmből merített ihletet, köztük olyan klasszikusokból, mint az 1965-ös Algíri csata (The Battle of Algiers), amely sokkolóan ábrázolja az algériaiak harcát a francia gyarmatosítók ellen. És persze mélyen hatott rá Kubrick Mechanikus narancsa (Clockwork Orange), az Orwell-regényből készült 1984 és a Fahrenheit 451: ezekhez hasonlóan a V mint Vérbosszú is komor antiutópia, amely az elnyomásról, a korrupcióról és a média féktelen agymosásáról szól, s azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén saját kezébe veszi a törvényt.


“V mint Vérbosszú összetett alkotás – fogalmaz Joel Silver producer, aki olyan filmekben dolgozott, mint a Mátrix (The Matrix), a Mátrix – Újratöltve (The Matrix Reloaded), a Mátrix – Forradalom (The Matrix Revolution), a Halálos fegyver-filmek (Lethal Weapon) és a Drágán add az életed (Die Hard). – A felszínen dinamikus akciófilm, a mélyben azonban az egyén és a hatalom viszonyát feszegető súlyos kérdésekkel szembesíti a nézőt.”

A film Alan Moore és David Loyd “V for Vendetta” című képregény-sorozata alapján készült, amely 1982-től jelent meg a Warrior című képregény-folyóiratban, és rövid idő alatt igazi kultuszművé vált. A sorozat 26 rész után a Warrior megszűnése miatt félbeszakadt, és Moore-ék csak 1989-ben készítették el a befejezést, amelyet a DC adott ki.

A képregény 1997-ben játszódott egy olyan Londonban, amelynek megalkotásakor a két alkotó kora Angliájából indult ki. “Gyűlöltük Thatcher asszony ultakonzervatív kurzusát, és ebből a gyűlöletből született a történetben szereplő fasiszta rendőrállam – meséli Lloyd. – Az eredeti mű az egyén jogait hangsúlyozta, és azt üzente az olvasónak, hogy ha a rendszer be akarja darálni, joga, sőt kötelessége szembeszállni vele. V ellenállása direkt és brutális: kormányzati létesítményeket támad, és gátlástalanul öldösi a rendszer kiszolgálóit. A történet arról is szól, hogy indokolható-e a terrorizmus – és ez a kérdés ma aktuálisabb, mint valaha.”


A Mátrix-trilógia megalkotásával világhírűvé vált író-rendező testvérpár, Andy és Larry Wachowski régi rajongója volt Moore és Lloys eredeti képregényének, és még az első Mátrix leforgatása előtt elkészítették a képregény forgatókönyv-változatát. A trilógia második és harmadik részének utómunkálatai közben aztán újra elővették a könyvet, és megmutatták első asszisztensüknek, James McTeigue-nek, aki mindhárom Mátrixban a munkatársuk volt, és a reklámfilmek után már nagyon vágyott rá, hogy játékfilmet rendezhessen.

McTeigue azonnal ráharapott a rengeteg politikai áthallással rendelkező, izgalmas témára. A Wachowski testvérek a Mátrixszal töltött tíz év után szusszanásnyi pihenőre vágytak, ezért Joel Silver producerrel egyetértésben úgy döntöttek, hogy átengedik a rendezés jogát McTeigue-nek. A könyv mellé McTeigue megkapta a Mátrix elitcsapatát: Grant Hill producert, Owen Paterson díszlettervezőt, a különleges hatások supervisorát, Dan Glasst, a kaszkadőrök munkáját összehangoló Chad Stanelskit, és író-producerként a két Wachowskit.
A Wachowski testvérek mindenekelőtt alaposan átdolgozták eredeti forgatókönyvüket. “A régi változat korrekt adaptációja volt a képregénynek – emlékezik a rendező. – Az új verzióban a történetet kicsit előrébb vittük az időben, nagyjából 2020 környékére, és beiktattunk egy flashback-részt.”
A képregényben rengeteg figura tűnik fel, ezeket a forgatókönyvben megritkították vagy összevonták. Átdolgozták Evey figuráját is: a lány idősebb lett, és megváltozott a társadalmi háttere.

Lloyd roppant elégedett volt a Wachowski testvérek forgatókönyv-változatával. “Nem azt vártam tőlük, hogy szolgaian lemásolják a képregényt, hanem hogy megőrizzék a történet szellemét, és ne hamisítsák meg az üzenetét” – fogalmaz.


A filmkészítők eltökélték, hogy megőrzik V titkát, és nem fedik fel a filmben a hős elcsúfított, összeégett arcát, amely a négyszáz évvel ezelőtt élt legendás szabadsághős, Guy Fawkes maszkja mögött rejtőzik.
1605. november 5-én Fawkest letartóztatták a Lordok Háza alatt egy pincében, ahol 36 hordó puskaport rejtett el a tűzifa alá. A kínzások hatására Fawkes bevallotta, hogy 12 társával I. Jakab és a parlament felrobbantására készült. Az összeesküvők hívő katolikusok voltak, akik véget akartak vetni az angol katolikus egyház üldöztetésének. Azt remélték, hogy a merénylet nyomán káosz tör ki, és katolikusbarát politikai rezsim kerül hatalomra. Fawkes, a veterán katona kiválóan értett a robbanóanyagokhoz, így kulcsszerepet kapott az összeesküvésben.

A csoport kibérelt egy pincét a Lordok Háza alatt, telehordta puskaporral, és türelmesen várta a parlament megnyitását. A titok azonban kiszivárgott, és a katolikus Lord Monteagle névtelen levélben figyelmeztetést kapott, hogy ne menjen el a parlament megnyitó ülésére. Ez a levél jelentette az összeesküvők vesztét: november 4-ének éjjelén Fawkest lefogták, és a király elé hurcolták. A férfi a rettenetes kínzások hatására megtört, és mindent bevallott. Az összeesküvők az árulók akkoriban szokásos büntetését kapták: nyilvánosan felakasztották és felnégyelték őket.

November 5-én azóta is egész Angliában tűzijátékkal ünneplik Fawkesék bukását. Mindenfelé Fawkes-maszkokat árulnak, és az összeesküvőket szimbolizáló bábukat, “Guy”-okat égetnek.


Amikor annak idején Moore és Lloyd kidolgozta V figuráját, Guy Fawkes alakjából merített ihletet. Akárcsak Fawkes, V is zűrzavart akar teremteni, amely reményei szerint az elnyomó rendszer bukásához vezet. “Fawkes egyike volt az első anarchistáknak – fogalmaz Lloyd. – Tökéletes kiindulópontot jelentett V megalkotásához. Ráadásul a Fawkes-maszk nyájas mosolya bizarr, hátborzongató hatást kölcsönzött a hősnek.”

A kísértetiesen mosolygó álarc mögött a filmben Hugo Weaving rejtőzik, aki a Mátrixban az elpusztíthatatlan Smith ügynököt, A Gyűrűk Ura-trilógiában (The Lord of Rings) pedig Elrond tündekirányt alakította.

“V ugyanarra készül, mint annak idején Fawkes: fel akarja robbantani a zsarnokság szimbólumát, a parlamentet. A rendszer megdöntésére készül, de személyes bosszúvágy vezeti” – mondja a figuráról Weaving.

Miközben az ország felszabadításáért küzd, V rafinált kegyetlenséggel pusztítja el azokat az embereket, akik bebörtönözték és megkínozták, és a gyilkosságok helyszínén mindig otthagyja névjegyét: egy szál rózsát. “Összetett jellem: brutális gyilkos és művelt, kifinomult ember, aki mélyen hisz a szabadság eszméjében.”

V arcát a történet során végig álarc takarja, Weavingnek tisztán gesztusokkal és hangi eszközökkel kellett életre keltenie a figurát. “Hugo rengeteget dolgozott színházban, s varázslatosan bánik a hangjával és a testével. Ahogy feltette a maszkot, tudtuk, hogy meg fog birkózni a feladattal” – emlékezik McTeigue.


V védencét és szövetségesét, Evey Hammondot Natalie Portman alakítja. A Leon, a profi (The Professional) című filmben 13 évesen feltűnt Portman a Star Wars I. – A klónok támadásában (Star Wars I. – Attack of the Clones) került munkakapcsolatba McTeigue-vel, aki rendezőasszisztensként közelről csodálhatta a lány szépségét és tehetségét. “Mikor megkaptam a V forgatókönyvét, azonnal őt láttam magam előtt Evey szerepében” – árulja el McTeigue.

Evey árva, szülei a rendszer áldozatai lettek. A lány visszahúzódva, félelemben él, mígnem egy este elkapják a titkosrendőrség utcán randalírozó pribékjei. Az életveszélyes helyzetből egy titokzatos, álarcos alak, V szabadítja ki, s ez a találkozás kizökkenti a lányt politikai apátiájából.

“Börtönbe kerül, ahol közvetlenül szembesül a rendszer brutalitásával és saját félelmeivel – meséli Portman, akinek az egyik börtönjelenetben a kamera előtt nyírják kopaszra a fejét. – Megpróbálják megtörni és szétzúzni a személyiségét, de épp ellenkező hatást érnek el.”

Portman a filmben hihetetlen érzékenységgel jeleníti meg azt a belső átalakulást, melynek végén a szürke kis irodistából öntudatos lázadó lesz. A színésznő a szerepre készülve többször is megnézte a “The Weather Underground” című dokumentumfilmet, amely a hetvenes évek egyik radikális csoportjáról készült: ezek a fiatalok az akkori kormányzat ellen tüntettek, és a bebörtönzött Timothy Leary kábítószer-guru szabadon bocsátását követelték. Portman Menachem Begin önéletrajzát is elolvasta, amelyben a későbbi izraeli miniszterelnök szovjet börtönélményeiről ír, és elmondja, hogy az Irgun nevű cionista csoport vezetőjeként miként hajtott végre merényleteket a Palesztínát megszállva tartó angolok ellen.

A Síró játékban (Crying Game) feltűnt Stephen Rea alakítja V ellenfelét, Finch detektívfelügyelőt. Finch a titokzatos merénylő után nyomozva apránként megismerkedik V előéletével, és olyan szörnyűséges titkokra bukkan, amelyek megingatják a rendszer iránti lojalitását.

A felügyelő jobbkezét, Dominic őrmestert Rupert Graves játssza, aki szintén komoly átalakuláson megy keresztül a történet során. “Nem egy fantáziadús fickó – jellemzi a figurát Graves -, mélyen hisz a rendszerben, a nyomozás során azonban rádöbben, hogy kormánya nem olyan tisztességes, mint hitte.”
Az egész Angliát uralma alatt tartó totalitárius rezsim fejét, az ördögien gonosz Sutler kancellárt John Hurt formálja meg. Sutler a félelemre építi hatalmát: titkosrendőrökkel, milicistákkal, besúgókkal, koncentrációs táborokkal, és az ország végpusztulásának rémképével tartja rettegésben a polgárokat. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – foglalja össze Hurt a rendszer alapfilozófiáját.

Hurt, aki az Orwell keserű antiutópiájából készült 1984-ben Winston Smitht alakította, a V mint Vérbosszúban néhány kulcsjelenettől eltekintve egy hatalmas monitoron látható: innen tartja uszító beszédeit a lakosságnak, és osztja ki videón keresztül kormánya minisztereit. Az egyik komikus jelenetben azonban alászáll az olimposzi magaslatról, hogy részt vegyen egy talkshow-ban – vesztére, mert a műsor házigazdája, Gordon Deitrich (Stephen Fry) élő adásban teszi nevetségessé a nagyhatalmú kancellárt.

Deitrich, akit a kormányzat fogadott fel a napi rendszerességgel jelentkező talkshow vezetésére, Evey barátja és bizalmasa. “A lány hatására levetkőzi morális apátiáját, összetépi a cenzorok által jóváhagyott forgatókönyvet, és egy újat ír, amelyben bohócot csinál Sutlerből” – meséli a figuráról Fry.
A nagyszerű színészgárdát erősíti még Tim Pigott-Smith, aki a titkosrendőrség fejét, Creedy-t alakítja; Ben Miles, aki Sutler propagandafőnökét, Dascombot formálja meg, és a kétszeres Laurence Olivier-díjas Roger Allam, aki Protherót, a “The Voice of London” című hírműsor arrogáns műsorvezetőjét kelti életre.

rendezte: James McTeigue
írta: Andy Wachowski, Larry Wachowski, Alan Moore, David Lloyd
hossza: 132 perc
nemzetiség: amerikai, német
műfaj: sci-fi, thriller
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+

szereplők:
Natalie Portman – Evey
Hugo Weaving – V/William Rookwood
Stephen Rea – Finch
Stephen Fry – Deitrich
John Hurt – Adam Sutler
Tim Pigott-Smith – Creedy
Rupert Graves – Dominic
Roger Allam – Lewis Prothero
Ben Miles – Dascomb
Sinéad Cusack – Delia Surridge
Natasha Wightman – Valerie
John Standing – Lilliman
Eddie Marsan – Etheridge

fényképezte: Adrian Biddle
vágó: Martin Walsh
látvány: Owen Paterson
jelmez: Sammy Sheldon
zene: Dario Marianelli
művészeti rendező: Marco Bittner Rosser
szereposztó: Lucinda Syson
díszlet: Peter Walpole
producer: Grant Hill, Joel Silver, Andy Wachowski, Larry Wachowski, Roberto Malerba (co), Henning Molfenter (co), Charlie Woebcken (co)

Hivatalos magyar honlap: wwws.hu.warnerbros.com/vforvendetta/