THOR – Filmkritikák

Északi TermináThor (kikotoonline.hu)

(Szelle Ákos) Kenneth Branagh, miután a fél életét Shakespeare életművének kibogozásával töltötte, kicsit érthetetlen okból úgy döntött, hogy fejest ugrik napjaink fősodorába, és képregény-filmet rendez. A dolog azonban nem sült el rosszul: a Thor szórakoztató butaság – de csodát azért ne várjunk.

Branagh nem hazudtolja meg önmagát, hiszen a film alapvetően – ha nem is shakespeare-i szintű –egy királydráma: Odin király fia, Thor, szembe száll apja akaratával, aki rút tettéért a Földre száműzi a bárdolatlan fiút. Miközben hősünk a halandók között próbál boldogulni, testvére, az ármány Loki a trónra tör, és ezért a hazaárulás sem túl nagy ár neki. Thor-nak vissza kell térnie Asgard-ba és az egyházi orgonára hajazó királyi palotába, hogy megmentse a birodalmat.

A skandináv mitológiából táplálkozó mozi legnagyobb erénye maga a címszereplő: végre egy főhős, aki már túl van a pubertáson, aki sört vedel, és előbb üt, aztán se kérdez – igazi felüdülés ez a steril, se színe, se bűze álomgyári figurákhoz képest. Ráadásul az ausztrál Chris Hemsworth igazi telitalálat a szerepre: első blikkre agyatlan izompacsirtának tűnik, pedig a humora is rendben, és az érzelmek sem fognak ki rajta. Kár, hogy a többi színész robot-üzemmódban tolja az ipart, még Anthony Hopkins is, akinek egyetlen emlékezetes morgás jut; a benne lévő potenciál azonban kihasználatlan marad, hiszen a játékidő nagy részét kómában fekve tölti. A friss Oscar-os Natalie Portman a leggyengébb láncszem: unottan meresztgeti a szemeit, ő az az idegesítő karakter, aki mindenre tízszer rácsodálkozik, miközben a közte és Thor között bimbódzó l’amour még vázlatnak is vékony. Ezzel szemben Tom Hiddleston jól hozza az intrikus Lokit, bár, aki nem találja ki az első öt perc után, hogy ő a hunyó, annak talán még a Barátok közt is tartogat meglepetéseket.

Branagh igazán pompás első órát produkál: a tempó szédületes, az akciók lenyűgözők, és a két szálon futó cselekmény sem zavaró. Ráadásul itt még partra vetett hal komédiaként is működik a film: Thor beilleszkedése a halandók világába szolgál néhány humoros pillanattal. Aztán sajnos rá kell döbbennünk, hogy ez a film ugyanazokat a köröket fogja lefutni újra és újra, és a végéig már semmi említésre méltó nem történik. Thor karaktere egy dekával sem lesz elmélyültebb, mint az elején, a harmatos finálé pedig gigantikus csalódás a korábbi akciókhoz képest. Mintha egy idő után a stáb minden tagja ráunt volna a filmre: a CGI slendriánná válik, a forgatókönyv könyékig turkál a közhely-ládikában – lehet, hogy már a jövőre mozikba kerülő Avengers mozival voltak elfoglalva. Ami – ellentétben a Thor-ral – állítólag valódi 3D lesz. Ebből könnyen kitalálható, hogy a pörölyös norvég filmje – szemüveggel együtt is – olyan sík, mint a Nagyalföld. Nem tudom, mikor felejtik már el végre Hollywood-ban ezt az átkonvertálós technikát – a Merci jel a Trabanton még nem jelent minőségi váltást.

A Thor-nak azonban alapvetően nincs miért szégyenkeznie: Branagh filmje két óra bugyuta, de önfeledt szórakozás. Igaz, hogy csupa újrahasznosított összetevőből készült, és emiatt itt-ott roskadozik az építmény – de legalább nem dől össze hangos robajjal, mint az elmúlt évek szinte össze képregény-filmje. Így a Thor-t nyugodtan ki lehet kiáltani 2011 eddigi legjobb popcorn-mozijának, csak tudjuk, hogy ez a cím manapság semmit nem jelent. (kikotoonline.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10