John Carter – Filmkritikák

KN+ Filmek

[toc](Gobiakos) Space Jam – Zűr az űrben. Megvan? Tudod, amikor Michael ”Air” Jordan egyedül nyomul egy tök más helyen, mint a Föld, óriásira nőtt szörnyek ellen küzd/kosárlabdázik és csupa rajzolt figura veszi őt körül. Nos, a John Carter egy az egyben ezt a sablont használja, csak itt kevesebbet fogsz röhögni Dodó kacsa gyagyás poénjain. Ugyanis cikkem főszereplője egy olyan kalandhős, sőt mi több sci-fi hős, akit maga Tarzan atyja, Edgar Rice Burroughs hívott életre és egyből a Marsig “zavarta”, hogy ott álljon helyt és békét hozzon a Thark-ok és humanoidok lakta bolygón.

John Carter (Taylor Kitsch) egy az 1800-as években élő háborús veterán, aki a fegyvert félretéve már csak az arany utáni vágyának él. A katonaság persze szeretné újfent hadba állítani a századost, hiszen kiváló baka, de egy „Gyere! Nem megyek! Gyere! Nem megyek!” jellegű huzavona közben Carter rejtélyes módon a Mars, vagy ahogy az helyiek hívják Barsoom felszínén landol. Először fogalma sincs, hogy hol van és hogyan került oda, de egy idő után kezd benne realizálódni, hogy ez nem éppen a hőn szeretett Virginia. Három méteres, négykarú zöld lények, hatlábú hátasok, és beazonosíthatatlan szörny-bébik hada veszi őt körül se perc alatt. Carternek ideje sincs mindezt feldolgozni magában ugyanis nem sokkal később a Barsoom másik őshonos fajának polgárháborús viszálykodásába csöppen bele akaratlanul, amikor Dejah Thoris-t (Lynn Collins) erőszakkal akarják belekényszeríteni egy érdekházasságba. Carter lesz a kulcsfigura, bár ő minden másnál jobban szeretne inkább hazajutni.

A történetről nem is nagyon írnék sokkal többet, akit érdekel a háború valamint a két hős, Carter és Thoris szerelmének kibontakozása, az üljön be a moziba, ugyanis bártan ki merem jelenteni, hogy megéri!
Az elején említett Space Jam párhuzam csupán annyit szeretett volna érzékeltetni, hogy ez a film sem a realitásra és a minimalista képi világra épít. Az igen kopár, ám mégis szemkápráztató Barsoom egy-két helyszínét leszámítva minden egyes domb, folyó és építmény a képzelet szüleménye, épp úgy, ahogy a thark faj is, ebből fakadóan mindezeket a számítógépek és az azokat mesteri fokon használó CG-s srácok hozták tető alá. A tényleges emberi szereplők száma igen csekély, így főként az Avatar-ral hozhatják majd összefüggésbe a filmet a kritikusok és a rajongók.

A mozifilm változatra egészen 2012-ig kellett várni, de persze ez nem véletlen, mint ahogy egy 250 milliós költségvetéssel rendelkező filmnél semmi sem lehet az. Az első mű az író kezei közül ugyanis 1912-ben került ki, szóval épp 100 éve él, létezik, és abszolút semlegesen lavíroz a filmkedvelő nagyérdemű perifériáján John Carter, a Mars hercege. De most, 2012-ben odavág és a Mars felszínén emberfeletti erővel rendelkezik és ugróbolha képességet is élvez. Ezen adottságok teszik számára lehetővé, hogy ő legyen a békét hozó fegyver a marsi csatározások kellős közepén.

Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni, az a film korhatár besorolása, ugyanis ez egy érdekes kérdéskör. A 12-es sárga köröcske a film előtt oké; persze, üljön be rá boldog-boldogtalan, fogyjon a büféből a popcorn, a nachos és kóla, de azért az kemény, hogy volt olyan jelenet, amikor még én is enyhén ficeregni kezdtem a székemben, de az 100%, hogy a 12 éves gyerekemnek nem mutatnám meg. Bár naiv vagyok, hiszen a szélessávú internet korában annak is örülhetünk, ha a gyerekek nem onnan tanulnak meg szeretkezni… Persze magam is láttam már kettőnél több filmet, szóval fentebbi soraim csupán elmém cikázásának szavakba öntött változatai, ne is foglalkozzatok vele.

Végezetül még annyit, hogy aki kételkedik, az tényleg ne tegye! A mozijegy megéri az árát, feltéve hogy nem azzal a szándékkal ülünk be a moziszékbe, hogy ízekre szedjük Andrew Stanton alkotását, hanem az őszinte kikapcsolódás vezérel minket. (Filmek.kepregeny.net)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9