Cowboyok és űrlények – Filmkritikák

Kikötő Online

Han Solo és Bond az ufók ellen.

[toc]A Kígyók a fedélzeten állítólag forgatókönyv nélkül, pusztán a telitalálatnak vélt cím és ötlet miatt kapott zöld utat. Erős a gyanúm, hogy a Cowboyok és űrlények esetében is hasonló a helyzet: ugyan ki ne akarná látni, ahogy a vadnyugat hősei fenéken billentik az űrből jött rosszfiúkat? A gond mindössze annyi, hogy Jon Favreau rendező és az ötfős írócsapat a high-concept és a cím kiagyalása után kényelmesen hátradőlt és várta a pénzesőt.

Jake Lonergan sérülten, a kezén egy furcsa karpereccel ébred a sivatagban. Nem emlékszik semmire, még a nevére sem. Betér egy kisvárosba, ahol rögvest össze is akasztja a bajszát a helyi kiskirály-kereskedő-maffiózó, Dolarhyde fiacskájával. Kiderül, hogy amúgy is balhés ember hírében áll, akire egymilliós vérdíjat tűztek ki. Hősünket tehát láncra verik, és már vinnék is a bíróság elé, ha nem érkezne meg előbb a már említett fiú apja, majd rögtön utána az alienek űrhajói. Az idegenek nem sokat lacafacáznak, a fél várost elrabolják, köztük Dolarhyde trónörökösét is. A férfiak csapatot verbuválnak, és elindulnak felkutatni az idegenek bázisát.

Favreau filmjéből sajnos az eredetiség írmagját is sikerült kiirtani, mintha direkt az lett volna a feladat, hogy csupa sablonból álljon össze a film. Ez esetben ugyan két műfaj kliséit gyúrták össze egy filmmé, csakhogy nagyon rossz arányban: a Cowboyok és űrlények nagyjából 80%-ban western és csak 20%-ban sci-fi/akció. Westernnek viszont akkora közhelyparádé, hogy a fal adja a másikat. Van itt minden: szótlan idegen, tesze-tosza seriff, bunyó az ivóban, rablóbanda, rézbőrűek, sőt, még a naplementébe ellovagoló hős is. Ezért aztán, ha éppen egyetlen UFO sem kóricál a vásznon, a film döbbenetesen ellaposodik és érdektelenné válik. Azt gondolnánk, hogy a Craig – Ford páros ilyenkor is képes elvinni a hátán a filmet, de sajnos nem. Craig faarccal, robot-üzemmódban letudja a játékidőt, Ford karaktere pedig annyira lapos és céltalan, hogy azzal nem lehet mit kezdeni. Várná az ember a jó öreg Han Solotól az „itt a világvége, de ki nem szarja le” típusú beköpéseket, de azok csak nem jönnek.

A humor hiánya amúgy is a legfájóbb és legérthetetlenebb része a Cowboyok és űrlényeknek. Nem mintha annyira hiányozna Favreau Vasemberben megismert fárasztó és erőltetett poénkodása, de bizony zamatos (ön)iróniával nem ártott volna nyakon önteni ezt a katyvaszt. Annál is inkább, mert komolyan venni bizony képtelenség: annyi sületlenséget, nagyképű okoskodást és eszement fordulatot pumpálta a filmbe, ami öt másikra is elég lett volna. Anélkül, hogy elspoilerezném a végét, az derül ki ebből a filmből, hogy a vadnyugati kocsmatöltelékeknél csak egy ostobább életforma létezik az univerzumban: a rájuk vadászó marslakó. Banális, hogy mit keresnek a Földön, közröhej, hogy miért rabolják el az embereket, és úgy harcolnak, mint egy csapat megveszett óvodás. De van még ennél lejjebb is: amikor Olivia Wilde karakteréről kiderül a meghökkentőnek szánt igazság, akkor a film menthetetlenül átzuhan ZS-kategóriába. Szerencsére ezzel az ötlettel a továbbiakban látványosan nem kezdenek semmit.

A Cowboys & Aliens-t végső soron az teszi nézhetővé (és olykor mérsékelten szórakoztatóvá), hogy az inváziós film és a western még ilyen olcsó, unásig ismert formában is kellően hatásos műfaj. Az idegenek kinézete például elég jól sikerült: mintha a Kétéltű ember mutáns verziói lennének. A 160 millióból összetákolt akciók is megteszik a hatásukat – mondjuk az furcsa, hogy ennyi pénzből csak ilyen fapados, az ’50-es éveket idéző űrhajót sikerült terveztetni. Akad néhány frappáns ijesztgetés, Sam Rockwell kapott pár jópofa egysorost, és az egyik jelenetben Olivia Wilde megszabadul a ruháitól. Egy agyament, vérbő, vicces és komolytalan filmet vártunk, sajnos csak ennyit kaptunk.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26