Cowboyok és űrlények – Filmkritikák

Hír 6

Példátlan képregényadaptáció

[toc]Egy hete még az új Majmok bolygójának akartam előre odaítélni az év legkevésbé kreatív és legmegmosolyogtatóbb címe díjat, de úgy tűnik, a nyári popcornmozik verme mélyebb, mint ahogy azt hittem, nem csak címek, de minőség és alapötlet terén is. Cowboyok és űrlények: ez a film egy újabb képregényfeldolgozás lenne, kb. annyi kreativitással, mintha a vámpírokat eresztenénk össze a Terminátorral, vagy az ókori gladiátorokat a mutáns óriásrovarokkal. Jon Favreau két Vasember film után bizony rossz lovat próbált meg befuttatni, ugyanis hiába a tökös akciójelenetek, az agyleolvasztó látvány, valami tagadhatatlanul bűzlik Hollywoodban…

Jake Lonergan (Daniel Craig), a vadnyugat egyik legrettegettebb banditája a nagy semmi közepén ébred emlékek nélkül, oldalán rejtélyes sebbel, csuklóján pedig különös karpereccel. Miután kifoszt néhány kötekvő átutazót, a közeli városba veszi az irányt, és jó bemutatkozásként elkeni a helyi kiskirály (Harrison Ford) ostoba fiának száját. A körözési plakátokról azonban felismerik, egy rejtélyes nőnek (Olivia Wilde) köszönhetően elfogják, és épp meglincselnék, amikor a várost repülő csészealjak támadják meg, és elrabolnak több embert a lakók közül. Az egyetlen hatásos fegyver ellenük Jake karperece, ami valójában egy idegen technológiával készült energiafegyver, és a férfi gondolataira reagál. Miután leszed egy gépet, annak agresszív utasa elmenekül, a lakosok közül pedig mentőcsapat szerveződik, élükön Jake-kel, aki az elrabolt emberek mellett saját múltjának elveszett részleteit is meg akarja találni.

A történet elég sablonos, és sajnos nem csak az, hanem ebben a filmben minden. A karakterek kétdimenziósak, a fordulatokat egy komolyabb filmes tapasztalatokkal rendelkező ötéves is előre meg tudná mondani, a látvány és az akció pedig ezek közül semmit sem kárpótol. Daniel Craig a tőle megszokott keményvonalas, szótlan akcióhőst alakítja, várható volt, mikor kérik már fel egy westernbe, Harrison Ford láthatóan próbál valamit kihozni a harcedzett, szigorú egykori ezredes karakteréből, de nem sok sikerrel, Olivia Wilde pedig hiába mosolyog ugyanolyan igézően, mint a Tron: Örökségben, sürgősen meg kellene próbálnia komolyabb szerepet keresni, mielőtt végleg beskatulyázódik középszerű mellékszereplők népes táborába. Favreaunak láthatóan tetszett az alapanyag, és lelkesen próbálta kihozni belőle a maximumot, és ugyan azt nem olvastam, de egy ilyen kaliberű történetnek szerintem egyszerűen nem lenne szabad egy képregényfüzeten kívül máshova kerülnie. Épp eléggé siránkozunk a filmek iszonytató ötletsivársága és az évenkénti egyre kisebb számú igazán értékelhető filmen, nem kérünk még ilyen gyomorba térdeléseket is. Elvetemült, agyatlan képregényfeldolgozásokra kiéhezettek tehetnek vele egy próbát, de még a Zöld Lámpást is szívesebben ajánlanám akárkinek, mint ezt. (Hir6.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26