Cowboyok és űrlények – Filmkritikák

Filmtekercs

Elpuskázták

[toc](Havasmezői Gergely) A leges-legeslegrosszabb forgatókönyv az, ahol mindent megold a dea ex machina. A Cowboyok és űrlények színvonalát végig a legbutább nézőkéhez igazították, így aztán felejthető darab vált a különben remek ötletből.

Közvetlenül a film után meg voltam győződve aról, hogy jó kis mozit láttam, de mára úgy elhalványult az emléke, mint a teljesen jelentéktelen alkotásoké szokott. Rövid távon élvezhető, egyszer nézős filmről van szó tehát, ami feledésbe merül az idő múlásával.

Miért puskázták el így? A Cowboyok és űrlények határozottan nem rossz film. A sztori elviselhető, még némi értelme is van (egyetlen nagy hibájáról alább). A színészi teljesítmény megfelelő, Daniel Craigben és Harrison Fordban meg lehet bízni. Vannak benne sikerült párbeszédek, ügyes jelenetek. És ami a legfontosabb: maga az ötlet kitűnő. Az idegenes-inváziós filmekbe igazi vérfrissítést hozhatott volna egy olyan darab, ami a mai környezetből a múltba helyezi az eseményeket; a koncepció akár forradalmat is jelenthetett volna, de egy ilyen népszerű zsáner kiragadása a megszokott kontextusból minimum érdekes kísérleteket eredményezhet (lásd Attack the Block). A készítők, Spielbergestül, mégis úgy döntöttek, hogy komolytalanra veszik a figurát.

A cím eleve jelzi, mire számíthatunk: az egyértelmű címadás tudatos volt az írók részéről. Annyira nem akartak kétséget hagyni a nézőben, hogy még a neveket is a „kedves néző, te idióta vagy, tehát a szádba kell rágni mindent” hagyomány alapján választották ki; a magányos főhős Lonergan, a pénzes mágnás pedig Dolarhyde. Feltételezem, ha szerepelne a filmben a westernek örök koporsókészítője, ő McCuffin lett volna, nehogy már félreértse valaki. És ugyanez a nézőbarát, gondolkodást nem igénylő, a legbutábbak szellemi szintjéhez igazított hozzáállás vonul végig az egész film folyamán. Pedig az ember azt hinné, tanultak Hollywoodban a Sötét lovag és az Eredet sikeréből: nem kell mindent az óvodás szinthez igazítani, hogy sikere legyen!

Ebből a filmből, csak az ötlet alapján, remekmű is lehetett volna. De mert nem vállalták se a komolyságot, se a bonyodalmakat, hanem a lehető legegyszerűbb módon kentek el mindent, egy tökéletesen felejthető film lett a Cowboyok és űrlények, ami nyomtalanul múlik el a mozikból.

A történet nagy hibája is ehhez kapcsolódik. Elvileg írhattak volna a témából egy szívmelengető tanmesét arról, hogy az Ember erényei még a 19. században is legyőzik a fejlett csillagközi szörnyek technológiáját, és próbálkozik is a film a maga esetlen módján a cowboy-indián/sheriff-bűnöző összefogással, de az egész elvész abban a pillanatban, amikor az egy szem nő felfedi valódi identitását. A leges-legeslegrosszabb forgatókönyv az, ahol nem a szereplők fejlődéséből következik a győzelem, hanem mindent megold a dea ex machina. Jobb írók ezt már az ókorban is tudták. Rosszabbak számára, úgy tűnik, a 21. században sem egyértelmű. Minek engedik őket egy ekkora ötlethez? (Filmtekercs.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26