Constantine

Constantine(Warner Bros, Village Roadshow, 2004-2005)

Amerika, pontosabban Hollywood nem adja alább. Mivel saját ötlete továbbra sincs, rendületlenül dolgozza fel a képregényeket, sorra megfosztva azokat mindattól ami nyomtatott formában jó volt bennük, gyakorlatilag nagyon látványos, ám történetüket tekintve erősen B és C kategóriájú mozikat létrehozva. Az álomgyárban nyilvánvalóan úgy vélekednek, hogy ha ők nem változtatnak a módszereiken, a kritikusok előbb-utóbb elunják, hogy ugyanazokra a hibákra hívják fel a figyelmet és nemsokára megszületik a rossz kritika nélküli, de ugyanolyan bóvli képregény mozi. Szerencsére a kritikusoknak eszük ágában sincs kifáradni, csupán a kiutat keresik abból a kelepcéből, hogy ha megjelenik egy mozi ugyanazokkal a hibákkal, mint egy korábbi mű, akkor ők ne írják meg szóról-szóra ugyanazt a lesújtó véleményt.


Mert mi a helyzet például ezzel a Constantine-nal. Ha előkapom a League of Extraordinary Gentlemen-ről írt véleményemet szinte betűről-betűre meg tudnám ismételni. Annak alkotója az egyik képregény mogul Alan Moore, John Constantine kitalálója szintén ő. Azután a mozi után morgott, hogy a filmesek kiherélték a karaktereit és történetét, ez esetben szintén panaszkodott, ahogyan anno a From Hell után és a napokban a V for Vendetta után szintén megtette. Felmerülhet a kérdés, akkor miért adja el újra és újra a műveit, de ezt nem ez a cikk hivatott tárgyalni. Kanyarodjunk vissza a filmhez, pontosabban a hasonlóságokhoz. A Constantinról szintén elmondható, hogy a karakterek és szörnyek nevén és főbb vonásain kívül nem sok köze van a képregényhez. Elmondható, hogy a készítők látván, mit tettek, még a címet is megváltoztatták, anno LOEG-ből LXG, itt John Constantine: Hellblazer -ből simán Constantine. És ismét leírhatom, hogy ha nem ennyire távolodtak volna el a képregénytől, hanem teljesen, lehetett volna a címe mondjuk Démonvadász, és még csak nem is utalnának arra, hogy ez mi alapján készült, akkor egy sokkal jobb mozit kaptunk volna, mi közönség, hisz elvárások nélkül ültünk volna be a moziba.

Mert a Constantine önmagában nem egy rossz film. Sőt, némely karaktere kifejezetten betalált. A története sem zavarosabb, mint azt egy félig okkult, félig misztikus filmtől elvárnánk. A fentieken kívül csupán egyetlen nagy hibája van és ez a főszereplő választása. Nem arról van szó, hogy Keanu Reeves rossz színész lenne, hanem csupán arról, hogy ő alkalmatlan John Constantine megformálására. Nincs brit akcentusa, az arca túl sima egy megfáradt, sokat próbált, cinikus alakhoz, a haja befestését sem vállalta. Keanu szerepeltetése, bár szándékos volt, ő lett a húzónév, mégis egy hatalmas tévedés. A film kedvéért képtelen volt levedleni Neo alakját a Mátrix trilógiából. S a készítők még alá is tettek. Öltönye, hajviselete, mozgása, üdvözülése, beintése, a díszletek, a belterek színei és méretei, mind a Mátrixot idézik. És ez el is kaszálja a filmet. Hiába a fergetegesen eltalált, fenomenális Lucifer figura, akire még a képregény készítői is csak örömmel gondolhatnak. Hiába az unisex alakban is tündöklő Gábriel alakja. Nem segít az sem, hogy más amerikai mozikhoz képest itt nem torkollik kötelező lamúrba a férfi és női hős kapcsolata és az sem, hogy a segítőtárs meghal és a kötelező feltámadását kivágták a végleges verzióból. Ezek csak ékítik a filmet, de nem viszik győzelemre. Ron Pearlman nagyszerű választás volt Hellboy szerepére, Keanu Reeves nagyon rossz John Constantine. S emiatt azt kell mondjam, a Hellboy jobb képregény film lett, mint ez. Kicsin múlott, de a mégiscsak a pokolfi győzött.

A törénet, mint említettem a szokásos. Az ég és a pokol harca a lelkekért, a Föld mint semleges zóna. A törvényszegőket az ördögűzők küldik vissza a síkjukra. A sátán fia úgy gondolja, ő mégiscsak átjön a Földre és leigázza. Ehhez szüksége van egy erős médiumra, Jézus vérére és isteni segítségre. A médium öngyilkos lesz, ám ikertestvére (mindkettőt Rachel Weisz alakítja) még él és hasonlóan megfelelő médium. Jézus vére a Végzet lándzsájának hegyéről kerül elő, az Isteni segítséget egy nagyravágyó angyal adja. Minden haladna is a megfelelő kerékvágásban, ha nem keveredne bele a minden élő- és paralény által megvetett, gűlölt démonvadász, John Constantine. Akinek alakja a képregényekben láncdohányos, így a forgatókönyvíró nagy brainstorming után azt találta neki, hogy tüdőrákos, s emiatt még inkább szkeptikus és bármit bevállalós lesz. Kavalkád, akció, mágia következik két órán keresztül melynek végén természetesen minden jóra fordul. Közben feltűnik a bogárember, belzebúb, Papa Midnite (akinek nevét remélem merő tévedésből Féléjnek fordították), pár démon és még kevesebb angyal.

A film kellemes kikapcsolódás, de semmi több. Aki veszi a fáradtságot és végignézi a DVD extráit az megtudhat néhány kulisszatitkot, a szokásos öntömjénezést, hogy milyen nagyszerűek lettek a trükkök, a makettek, a szereplők, a forgatókönyv. Mindösszesen két érdekesebb mozzanata van az extráknak. Az egyik, amikor Karen Berger a Vertigo kiadó-szerkesztője nem leplezetten csodálkozott a főszereplő kiválasztásán, ezzel alátámasztva a kritikusokat. (Alan Moore nem nyilatkozik természetesen.) A másik a kimaradt jelenetek sokasága, melyek árnyalják mind a karakterek képét, mind a vágó munkáját, néha nagyon is indokoltan hagytak ki jeleneteket, jobbá téve a végeredményt.

Képregény rajongóknak ajánlott darab, Hellblazer fanatikusoknak tiltott mű.

Darkplant – 2005.09.06.