A képregényfilm és a műfaj kapcsolata

Műfaj, avagy zsáner a filmben

A film születésekor, Thomas Alva Edison 1891-es Kinetoscopjánál, a megalakuló mozi első éveiben, a Lumiére fivérek fizetős vetítéseinél még nem beszélhettünk másról, csak tiszta filmről, egymás után illesztett állóképek vetített folyamáról (A vonat érkezése; A munkaidő vége – 1895), amelyek javarészt még nem meséltek, csupán megörökítették a világot, annak mozgalmas valóságát. A mozgókép azonban igen hamar túllépett az élet egyszerű rögzítésén, és a kezdetben alig egy perces felvételek pár év alatt tíz-tizenöt perces alkotásokká duzzadtak, amelyek jobbára egyetlen poénra kihegyezett történeteket meséltek el. Az ún. geg-filmeket követően, a XX. század első éveire megjelentek az első olyan egész estés alkotások, amelyek már mind történetileg, mind képileg bonyolultabb elbeszélést alkalmaztak. Ezek a korai munkák ugyan még nem sorolhatóak konkrét kategóriákba, de megalapozták azokat a kereteket, amelyek a filmes műfajok kialakulásához vezettek. Így A nagy vonatrablás (1903) nyugodtan tekinthető a western, míg a Utazás a Holdba (1902) a science-fiction műfaj előfutárának, s az első filmek között számon tartott Megöntözött öntöző mulatságos pár másodpercével már a komédiák/vígjátékok emberi konfliktusokból fakadó alapmotívumát idézte.

Az első műfajok (western, melodráma, bűnügyi és történelmi filmek, stb.) valódi kialakulása egybeesik a filmgyártás ipari tevékenységgé alakulásával (a XX. század 10-es éveinek vége, 20-as éveinek eleje), hiszen a minél nagyobb haszon érdekében a kialakult stúdiók igyekeztek ugyanazon recept alapján megismételni az egyes sikereket. A nyereségesnek bizonyuló receptek összetevői lettek végül azok a releváns (meghatározó) jegyek, amelyek egy-egy műfaj határait alkotják mind a mai napig.

A mozgókép világában a filmeket legfőképp hasonló történetek, hasonló szereplők, hasonló dramaturgia (a konfliktus felépülésének és megoldásának rendje), hasonló helyszínek, és hasonló formai elemek alapján soroljuk be az egyes műfajokba. A különböző műfajba tartozó filmeket tehát a releváns jegyek azonossága köti össze. A western esetében könnyen meghatározhatóak ezek a műfaji jegyek, hiszen a helyszín a legtöbb esetben a kietlen préri, egyetlen utcából álló várossal, a filmek hőse pedig általában ellentmondásos, se nem jó, se nem rossz karakter. A western dramaturgiájának legmarkánsabb eleme az üldözés, csetepaté a bárpultnál a szalonban, a pókerjátszmák, vagy a mindent eldöntő utcai párbaj a háttérben futó „ördögszekerekkel”. Ahogy a western, úgy a többi műfaj is meghatározó jegyekre bontható (helyszín, főhős, dramaturgia, formai elemek), ezáltal az egyes filmek besorolhatóak a mozgóképes kategóriába.

A filmgyártás kezdetén kialakuló műfajok (más néven zsánerek) – akárcsak maga a film és a filmipar – az eltelt évek során komoly változásokon estek át. Akadtak, amelyek teljesen kikoptak a vásznakról (mint például a vígjátékok elődjének tekinthető burleszk), vannak, amelyek megszűnni látszanak (mint például a western) és számos olyat ismerünk, amely differenciálódott, újabb alműfajokra, szubzsánerekre bomlott. Ilyen „ősműfaj” a bűnügyi film, melynek ismeretes filmnoir és thiller alága, vagy ebbe a kategóriába tartozik a horror, melynek számtalan szubzsánere közé tartozik a zombis esetleg vámpíros film, vagy napjaink egyik legdivatosabb alműfaja, a tinihorror. A technika, az igények és a lehetőségek változása azonban nem csak az egyes műfajok elsikkadását hozta magával. Ha tüzetesebb vizsgálat alá vesszük a filmes palettát, megfigyelhetjük: az évek folyamán új zsánerek bukkantak fel a mozgókép világában. Bár ezeket az új műfajokat többnyire egy-egy őszsáner alágaként szokták definiálni, nem árt elidőzni egyik másiknál, s megfigyelni, vajon tényleg csupán egy már létező recept differenciálódott-e, vagy valóban egy új műfajjal van dolgunk. A folytatásban ezen kérdés megválaszolását helyezzük az előtérbe, egy konkrét példára koncentrálva. A Batman filmeket körbejárva igyekszünk kideríteni, vajon a képregény-filmek rendelkeznek-e sajátos releváns jegyekkel, önálló műfajt képeznek-e, vagy csupán azonos forrású (a képregény, mint médium) filmekről beszélünk, amelyek saját kategóriát nem alkotnak, hanem szétoszlanak a már létező zsánerek és alágaik között.

Oldalak: 1 2 3 4 5