300 DVD Teszt

A film

Az előzetesek földhöz vágták a világot. A mézesmadzagon a Sin City-vel zajos sikert elért Frank Miller és a remekül sikerült Holtak hajnala remake-kel büszkélkedő Zack Snyder neve díszelgett. A festményszerű látvány és a beígért ultraerőszak kitágította az érzékszerveket. A történet senkit se érdekelt.

Maximum csak ilyen alapműveleti szinten: 300 spártai 1.000.000 perzsa ellen. Valójában “csak” 700.000-en voltak a perzsák (vagy még annál is kevesebben), de a közel 2.500 évvel ezelőtt megesett thermopülai ütközetről hosszú századokon át ódákat zengtek az ősök, s néhány ezer év múlva egy amerikai görögök által emelt emlékmű útján a tökös kockásairól híres Frank Millert is megihlették, aki sárgás-barnás-vöröses képregénnyel áldozott a legenda oltárán (az impozáns füzet a mozibemutatóval egy időben magyarul is megjelent a Képes Kiadó gondozásában).

Ebből a bámulatos rajzhalomból készített Zack Snyder hajszálpontos adaptációt, amelyre a bemutatás hétvégéjén 70 millió dollárnyi értékben váltottak jegyet a tengerentúlon, s nálunk is kígyóztak a sorok a pénztárak előtt. Aztán ha majd a csapból is ez a stílus folyik (készülőben a He-Man greenscreen-remixe, valamint november végén jön a Beowulf), azaz úgy 2-3 éven belül teljesen elfelejtjük, hogy valaha is létezett ez a film.

Az évek, mit évek: eonok során annyira letisztultak a fenti legendás ütközetről szóló mesék, hogy pont nem a szélsőséges egyszerűségre törekvő, nem csak színeiben fekete-fehér világgal dolgozó Frank Millernek kellett volna hozzányúlnia. Nem, nem kívánom degradálni a képregényt: észbontó stílusgyakorlat, az ember szívesen lapozgatja jobbra-balra elmerülve szemet gyönyörködtető képeiben, de kb. ennyi. Csak gondolj bele, mit hozott volna ki a sztoriból egy Alan Moore!

Ugyanez igaz a filmre is: agyzsibbasztó látványosság, az első képkockától az utolsóig bekeretezhető, falra kiakasztható vizuális fieszta, de hiába is vártam, hogy a gyönyörű háttér kimerészkedjen a harmadik dimenzióba. A figurák is megmaradtak díszítőelemnek: Gerard Butler hiába bír iszonyatos jelenléttel, még ő sem tudott súlyt kölcsönözni szónoklatokból és izompoénokból szőtt alakjájának. És a film előrehaladtával a konstans halálhörgésre is egyre immúnisabb lettem.

Mert a 300 brutális vérontást rendez; hús és fém feszül egymásnak úgy a 25. perctől kezdve az utolsóig, amit csak 1-2 perce szakít meg némi tudósítás otthonról. Kétségtelen, hogy Snyder ezekkel a betétekkel kíván némi történelmi atmoszférát köríteni az überbunyó mellé, de ezek elég szerencsétlen jelenetek: egy királyné, aki testét adja a támogatásért, egy áruló, aki marékszám hordozza magával az ellenség fejével díszített pénzérméket, s egy tanács, amely úgy hajlik el pillanatok alatt, mintha csak egy teniszmeccset nézne… Meg különben is, a Gladiátort majmoló politikai cselszövés úgy jön a 220 centis félistenek és más megamonszterek összecsapásához, mint Spártához a feng shui.

Az amerikai külpolitika irányvonalainak kivetítését talán nem kell túlharsogni, mindenesetre az ősi perzsa mumust épp időben kapták elő a sufniból, még ha a mindkét oldalon érezhető férfias forróság bizonyos szinten testvérekké is teszi a harcoló feleket.

És hogy mi a helyzet a csatatéren? Gyönyörű férfitestek vonaglanak, rajzfilmszerűen permeteződik a vér, zengedeznek a Tyler Bates által komponált indusztriális dallamok, és mindehhez olyan arctalan katonák asszisztálnak, akik önként rohannak bele a spártaiak dárdáiba. Mint egy videojátékban. A néző pedig zsibbad és zsibbad a félsebességgel játszott greenscreen-orgia előtt: néha rettenetesen eltátja a száját – hol ásít, hol pedig egy újabb harci monstrum feltűnésén ámuldozik.

Igen, a képkockák között ott van valahol egy nagyszerű film, amely történetmeséléshez is értő kezekben valódi filmeseménnyé nőhette volna ki magát, így viszont a 300 csak egy mívesen kivitelezett csata, amely csak szeretne többnek látszani, mint ami.

A DVD

A Warner-filmektől megszokott minőséget kapjuk most is: magyar nyelvű állómenüt, szitázást a DVD-kre és a kommentárt leszámítva feliratos extrákat.

A kép

Rossznyelvű pletykák szerint a Warner mostanában szándékosan lerontja a filmek képminőségét, hogy ezzel is nagyobb kontrasztot teremtsen a DVD és a HD-formátumok között, s az utóbbiak felé terelje a vásárlóközönséget. Szerintem ez nem több urbánus legendánál, ezzel együtt a 300 képminősége elég messze van a tökéletestől.

Már akkor kiszúrtam, hogy baj van, mikor feltűnt a Warner Home Video logója, a címer hajlatait ugyanis finom, de semmivel sem összekeverhető digitális zaj tarkítja. Most gondolj bele, ha a WB-logó animált élei ezt eredményezik, akkor mi várható egy olyan filmtől, amely nem csupán szándékosan piszkos, de még a kontrasztot is túlvezérelték? Nem sok jó. A képregény karcosságát tükröző szemcsés kép a DVD-n mindig és mindenhol jelenlévő “detorzió” kíséretében köszön vissza – mintha a transzfert finoman fodrozódó nylonba csomagolták volna. Ehhez egy idő után hozzá lehet szokni, de fogadni mernék, hogy a készítők fejében nem ez a látvány született meg. Pedig ők sem fogták vissza magukat: a színszűrőknek, fénykezelésnek és más effektusoknak hála a film alapból is úgy fest, mint egy régebbi mozielőzetes: sötét, fakó és alig várod, hogy vége legyen. (Bocs :).

A hang

A hangkeveréssel nincs gond, a csaták hibátlanul dörögnek angolul és magyarul egyaránt, viszont a fordítás elég szabadon értelmezi az eredeti szöveget, mintha a fordító sportot űzne abból, hogy mást adjon a színészek szájába, mint amit eredetileg mondtak volna. Így lett egy, már-már emblematikus értékű szóváltásból a következő:

– Eszelős vagy!
– Eszelős..? Nem, csak spártai!

Egyrészt egy követ ne csodálkozzon azon, hogy megorrolnak rá, ha lehülyézi a királyt, aki meg szinte elnézést kér a származása miatt.

Hogy a szinkron ilyen anomáliákkal bír, nem igazán róható fel a szinkronszínészeknek: főleg Leonidász hangja (Kőszegi Ákos) van jól eltalálva. Általa az amúgy rendkívüli karizmával bíró Gerard Butler fénye magyarul sem homályosul.

Extrák

1. lemez

Zack Snyder rendezői audiokommentárjához betársul Kurt Johnstad forgatókönyvíró is, habár mondanivalója nem sok akad, hisz még a direktor által hagyott üresjáratokat sem tölti fel szöveggel. Még szerencse, hogy ilyenből nem sok akad, mivel Snyderből csak úgy dől a szó, amely leginkább a film technológiai kivitelezését érinti: majd minden egyes beállításnál megtudjuk, mit szűlt a számítógép és mit a díszlettervező. Ugyanakkor Snyder nem felejt el kapcsolatot teremteni a képregénnyel sem, s apró anekdotákat is ellődöz (pl. kiderül, hogy a 7 éves Leonidászt a rendező fia, Eli Snyder alakította).

A korongon van még egy rejtett extra, amelyből kiderül, hogy sikerült meggyőzni a Warner producereit arról, hogy ezt a filmet mindenképp le kell forgatni. Értékes kisfilm, érdemes megkeresni.

2. lemez

Magyar feliratos extrák csak a második lemezen vannak, de ott aztán találunk jó párat. Egy kb. 25 perces filmben (300 spártai: Valóság vagy fikció?) történészek vetik össze a filmet a történelemmel, továbbá a filmesek és a szereplők is megosztják saját kutatásaikat. Konklúzió: a valóság csupán ihlettel szolgált. A Kik voltak a spártaiak? c. rövidfilm (kb. 5 perc) szintén a történelmi valóságot helyezi szembe a filmmel. Frank Miller meg is mondja a tutit: ő a spártaiak esszenciáját akarta megfogni, nem pedig a valóságukat.

Egy közel negyedórás filmben (A Frank Miller-szalagok) a szerző barátai és kollégái nyilatkoznak róla és a képregények műfajáról, illetve ezek filmre történő adaptálásáról. Természetesen a címszereplő maga is szóhoz jut, hogy nem kevés iróniával sztorizzon a fiatalságáról.

A kb. hat perces Így készült a film nem sokkal több egy kibővített előzetesnél, a négyperces képmontázs többet mond a forgatásról. A három kivágott jelenetből igazából csak az utolsó figyelemreméltó, ezt Snyder szerint azért vágták ki, mert túl sok lett volna. Karnélküli óriások hátukon íjász törpékkel? Egy Meg Ryan-komédiában csak-csak, de nem a 300-ban…

Az extrák sorát a Webizódok zárják, azaz olyan kisfilmek, melyek már a bemutató előtt letölthetők voltak a film hivatalos oldaláról. A vignetták többek között a film látványvilágát, kosztümjeit, kaszkadőrmunkáit, három főszereplőjét, valamint az adaptálás folyamatát járják körül.

A teljes kép

Először ámulatba ejt, aztán elringat: a 300 nagyszerű videoklip, amely pontosan másfél órával hosszabb annál, hogy mesterműnek nevezhessem. Bicskanyitogató transzfer ide, érdekes magyar szinkron oda, a kiadvány emberes darab: sokunk gyűjteményét gazdagítja majd.

Error: Could not find the subgallery "Mozi/300/Poszterek". Check your gallery comment and ensure the folder exists.

Forrás: DVD Extra