Némán dübörög?

Ha azt mondom képregény, te azt mondod Gróf Balázs. Ha azt mondom Gróf Balázs, te azt mondod Est Lapok. De lássuk, mit mond ő, ha az UnivPécs munkatársa kérdezi.

Hogyan kezdtél el képregényeket készíteni?
Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyre gyerekkorában minden film közül a Csillagok háborúja különleges teremtményei és látványvilága volt a legnagyobb hatással. Kisiskolásként én is ilyen figurákat és történeteket akartam kreálni, így kezdtem el képregényeket rajzolgatni. Aztán tinédzserként a rockzene lett a másik meghatározó élményem, és tulajdonképpen azóta azzal kísérletezem az Est Lapokban és egyéb felületeken, hogy egy kis képregény képes-e azt a hatást kiváltani a közönségéből, amit egy jól megírt 3 perces dal.

Mi a véleményed a mai képregénykultúráról külföldön és hazánkban?

Sajnos a képregény „mainstream” vonala úgy külföldön, mint hazánkban is, kizárólag a kommersz igényeket igyekszik kiszolgálni. Ezzel személy szerint csak az a bajom, hogy egy akciókban és kalandokban gazdag mese mindig érdekesebb a filmvásznon, mint egy állóképekben illusztrált könyvben. Az Egri csillagok, vagy a Pókember ugyanúgy sokkal látványosabb a moziban, mint képregényben (előbbi esetében ráadásul sem a film-, sem a képregény-adaptáció nem versenyezhet az eredeti Gárdonyi-regénnyel). Én az „underground” képregényt kedvelem, főleg akkor, ha azt költői ihletettségű vagy képzőművészeti látásmóddal bíró alkotók készítik. Ezekben a koncepció, az ötlet sokkal hangsúlyosabb, mint maga a grafika. A legjobban talán azokat a kiadványokat díjazom, amelyekben a rajz egyáltalán nem próbálja meg fotó-realisztikusan ábrázolni a karaktereket és a történetet, hanem absztrakt módon interpretál gondolatokat, épp úgy, mint a klasszikus avantgárd festészet. Magyarországon még nem is nagyon jelent meg ilyesmi, pedig a szomszédos Szlovéniában régi hagyománya van a művészi képregénynek. A Stripburger magazinban például sok érdekes dolog csodálható meg.

Milyen lehetőségeik vannak azoknak az ifjú titánoknak, akik képregény készítésre adják a fejüket?

Az internet korában senkinek sem kell a fiókban pihentetnie az alkotását, legyen az képregény, animációs film vagy éppen saját zenemű. Ha valaki jót gyárt, akkor arra akár külföldön is felfigyelhetnek, csak egy működő weboldal kell hozzá, meg talán egy kis levelezgetés. Fesztiválok szerencsére már itthon is vannak, évente két-három alkalommal, ezeken is meg lehet ismerkedni alkotókkal, kiadókkal. A képregény vizuális jellegénél fogva az egyik legnemzetközibb műfaj. Ennek köszönhetően, például, amikor tavaly meghívást kaptam egy portugál fesztiválra, szöveg nélküli munkákat is kiállíthattam. Ott, egy távoli országban a műveim közül talán ezek tetszettek a legjobban a közönségnek.

Kovács Nóra
UnivPécs
VIII. Évf. 4. sz.
2007. március 26.