Az erőszakosság relativitásának elmélete

7. A sorozatok cenzúrázása

A kulturális import révén olyan nézetek és attitűdök integrálódnak a fogadó kultúrába, amelyek addig ismeretlenek voltak. Az anime azáltal, hogy kikerül eredeti környezetéből, tehát abból a közegből, amelybe szánták, elveszti kulturális kontextusát. Új kulturális közegbe kerülve pedig az adott kultúra tagjai saját attitűdjeik és értékrendjük szerint értelmezik. Ezáltal a médium üzenete, hatása és fogadtatása is jelentősen átalakul.

Bizonyíték erre, hogy a legtöbb olyan ország, ahova az anime eljutott, valamilyen „szűrőt” alkalmazott, és megpróbálta a japán rajzfilmet a saját kulturális mércéihez igazítani. Az Egyesült Államokban ilyenek voltak például a nagyon erősen megvágott sorozatok, amelyeket annyira megnyirbáltak, hogy olykor még az ok-okozati összefüggések sem voltak egyértelműek. A Magyarországon bemutatott sorozatokban is láthatunk példát az „idomításra”.

A Sailor Moon-sorozatban két alkalommal is eléggé előtérbe került a homoszexualitás. A sorozat a mahoŻ shoŻjo (varázserővel bíró lány) műfajába tartozik, amelynek jellegzetessége, hogy főszereplői fiatal lányok, akik kettős életet élnek. Titkos varázserejük segítségével harcosokká változnak, akik védik a földet a gonosz ellenségektől. Az első alkalommal a két főellenség férfi szereplő között szövődött homoszexuális viszony. Ebben az esetben a magyar szinkront úgy módosították, hogy kapcsolatukat testvériként emlegették. Ám olykor előfordultak olyan jelenetek, ahol egyértelművé vált, hogy itt többről van szó, mint testvéri kapcsolatról. A másik esetben két főbb női szereplő élt homoszexuális kapcsolatban, együtt is laktak. A pár egyik tagja „civilben” férfiként öltözködött, így a magyar verzióban férfi szinkronhangot kapott. Ám amikor „átváltozott”, akkor egyértelművé vált, hogy nő, ezt pedig úgy oldották meg, hogy harcosként női szinkronhangja volt. Vagyis ezt úgy is lehetett értelmezni, hogy ez a bizonyos szereplő nemváltó. A sorozat német változatában az első esetben az egyik férfi szereplő női szinkronhangot kapott, a második esetben viszont nem kendőzték el a leszbikus kapcsolatot, csak az erre történő konkrét utalásokat „hangszerelték újra”. Amerikában az első esetben az egyik férfi női szinkronhangot kapott, a második esetben pedig a két szereplőt unokatestvérekként szerepeltették.

6. kép: Az „unokatestvérek”

Forrás: Eine Kleine Nachtmusick [http://mokuren.m6.net/ekn/], 2001. április

Az átírás, a szűrés mértékén lemérhető a különböző fogadó kultúrák és társadalmak érzékenysége az adott témával kapcsolatban. Amerikában sokat finomítottak a szinkronnal a szóhasználaton, az erőszakosság csökkentése érdekében a Dragon Ballban például gyakran átszínezték vagy eltűntették a vért, a Sailor Moonból pedig teljes epizódok maradtak ki. Más sorozatokra, például az Escaflowne című animére is jellemző volt a vér látványának elkendőzése. A halált is megpróbálták „eltüntetni” a filmekből. A Dragon Ball egyes részeiben a szereplők halálának tényét nem mondták ki nyíltan, csupán „másik dimenzióba” küldték őket. A Sailor Moon egyik részét, ahol a főbb szereplők közül többen meghalnak (majd később visszatérnek az életbe), az amerikai változatban jelentősen megvágták, és a szinkront is módosították annak érdekében, hogy a szereplők halálát leplezzék. Az amerikanizált verzió szerint nem haltak meg, csak elfogta őket az ellenség. Másfajta „finomító” eljárásokat is alkalmaztak az adaptáció során. Például a Sailor Moon azon jelenetében, ahol az egyik felnőtt szereplő bort ivott, a pohár tartalmát átszínezték sárgásra, hogy limonádénak látsszon.3

7. kép: Ezt a jelenetet például a Tenkuu no Escaflowne című sorozat amerikai verziójában már nem láthatták a nézők

Forrás: Tenkuu no Escaflowne (The Vision of Escaflowne), 2. rész

A Dragon Ballban a vallási elemek okoztak gondot, elsősorban a japán kultúra és a vallások számunkra sajátos viszonya miatt. A sorozat egy pontján a főszereplő, Son GokuŻ annak a kitalált világnak az istenéhez megy edzeni, ahol az anime játszódik. Mint kiderül, a világ urának van egy gonosz ellenpárja is, az ő gonosz énje, amelyet leválasztott magáról azért, hogy jó uralkodó lehessen. A japán változatban az uralkodóra a kami szót használták, amit „Mindenhatóként” magyarítottak. A japán kami szó valóban istent jelent, de sintoista, és nem a keresztény értelemben. A sintoizmus többistenhit, és minden természet feletti szellem kami. Akár egy háborús veterán szellemét is kamivá, azaz a hely szellemévé, védelmezőjévé avathatják. Az uralkodó gonosz ellenpárjára a japán verzió a daimaoŻ szót használta, amely „démon királyt” jelent. A magyar fordításban azonban a „Sátán” kifejezés szerepelt. Az uralkodó lakóhelye a magyar változatban az égben volt, amelyet az eredeti változatban a ten szóval jelöltek; ez egyszerre jelenthet mennyet és eget is. A magyar szinkron a bibliai értelmű „Mennyországot” használta. Itt is látható, hogy a japán vallási és mitológiai kategóriákat próbálták közelíteni a keresztény szóhasználathoz. Ám, ahogy az a Népszabadság egy cikkéből kiderül, ez a kísérlet nem volt teljesen sikeres:

„ A Dragon Ball ifjú hőse fölmegy a mennyekbe. Nem valami mesebeli felsővilágba, hanem a rendes, igazi ó- és újszövetségi Mennyek Országába, hogy leckét vegyen az Úristentől […] A lelkileg és cenzurálisan tökéletesen szabad sintoista rajzfilmíró, talán valahol a messzi Yokohamában, jó szándékú naivitással eljátszik a zsidó-keresztény hitvilággal, játszadozik kicsit az antikvitással, kicsit az európai kultúrkörrel, játszik hozzá kicsit a sajátjával. Cél a világexport”(Hirsch, 1998).

A „finomítási kísérlet” vagy az egyszerű tudatalatti átértelmezés sajnos ismét felháborodáshoz vezetett. Amerikában a Sailor Moonnal volt hasonló probléma. A sorozat harmadik szakaszában az aktuális ellenség a világ megsemmisítését tűzte ki célul, amit „Apokalipszisként” emlegettek, és aki ezt megakadályozhatja, az a „Messiás” volt, őt keresték a szereplők. Bár a szóhasználaton kívül nem volt vallási felhangja az eseményeknek, a szinkronban ezeket a kifejezéseket megváltoztatták.

Minthogy a nyugati társadalom többnyire a saját értékrendjét tekinti mércének, ha valamilyen más, ettől eltérő, alternatív értékekkel szembesül, elutasítja azt. Részben éppen ezzel magyarázható a Chihiro sikere, ugyanis a Chihiro a japán kulturális állandók mellett számtalan, nyugati mesékből ismert elemet is tartalmaz. Ilyen például a boszorkányok figurája. Ráadásul a történet nem tisztán japán környezetben játszódik, az események fő helyszíne egy mesebeli szellemvilág.

8. kép: Chihiro – ahol a boszorka és az arc nélküli rém egy asztalnál teázik

Forrás: Chihiro Szellemországban – nem hivatalos magyar fansite, [http://chihiro.cjb.hu/], 2003 október

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9