Puff! Bang! Reccs!

Kölcsön, buggyant, beteges

Ekkor lépnek színre a pozitív hősök, akik egyébként kivétel nélkül kettős életet élnek. Van egy normális polgári életük, tudományos kutatók vagy újságírók. Esetleg egyszerűen dúsgazdag fiatalemberek, milliomos papák fiai, mentőangyali szerepük elvállalásával aztán megváltozik az életük, karizmatikus bosszúálló lesz belőlük. Fel kell venniük a harcot, hogy megmentsék az emberiséget a pusztulástól. Szembe kell szállniuk a szupergazemberekkel, a harc izgalmasan változékony, de a végén a kiválasztott a puszta öklével legyőzi a gazokat. Az ellenfél a padlón hever, a többit már elintézi a helyszínre hívott államhatalom. Lám, így járnak a bűnözök!
A sztereotip végű kimenetel előtt a szupermanoknak először meg kell csillogtatniuk képességeik egész skáláját, hogy a sötét hatalmak alávaló trükkjeit kivédjék. És ezt a témát persze a forgatókönyvíró is ki kell, tanulja Rendkívüli képességeiket a szuperernberek többnyire természetfeletti genetikai beavatkozásnak köszönhetik a Superman különleges távolbalátó képességgel rendelkezik, elképesztően gyors, szabadon repül, és mind közönségesen rakétasebességgel szeli át az időt és a tere: Hogy mindezt megértsük, arra semmi szükség. Például Batman ultragyors vibrációkra képes (akármit jelentsen is ez), az Iron Man elektronikus vezérlésű fegyverzete jóvoltából sebezhetetlen, csak a Phantom szerényebb, de azért róla is megtudjuk, hogy egy makulátlan dinasztia leszármazottja, és ez mégiscsak valami. Hagyományosan áll a jó szolgálatában, apjától és nagyapjától örökölte álarcával együtt azt a dinasztikus feladatot, hogy az igazságért harcoljon.

— De azért hús-vér ember — védelmezi Hermann. Ebben a megállapításában azonban kételkednünk kell.
Vagy pedig föl kell tételeznünk, hogy nyilván rendkívül gondos kiképzést kapott, amely az emberi tevékenység és gondolkodás minden területére kiterjed. Kit Walker, azaz Phantom éppoly könnyedén tud helikoptert és vadászrepülőgépet vezetni, mint karatézni, dzsúdózni, és remekül ért bármely egyéb párviadalformához is. Magától értetődően szörfözik és sárkányrepülőzik, de a relativitáselmélet is a kisujjában van. Folyékonyan beszél szanszkritul és egy rakás más nyelven, a számitógéptechnika újdonságai sem okoznak neki problémát. A legépebb testben a legépebb lélek!
Különös viszont, hogy kollégáihoz hasonlóan némileg aszexuális. Ha nőkkel hozza össze a sors, inkább jó pajtásként viselkedik velük, és egyhamar megállapíthatjuk, hogy bizonyos területen éppen nem várható tőle szuperteljesítmény. A sok-sok nagyszerű tehetség elviselése után, ami egyfelől lesújtó, ez a vonás, vagyis a hiány másfelől „megnyugtatja az olvasót” — véli Hermann. Egyébként a törvényszerűség általános. Kivéve az erotikus vagy éppen pornográf képregényeket, a csodálnivaló hősök nem merülnek el a szex nyújtotta örömökbe. Valószínűleg ez egyrészt megtörné az egységes cselekményskálát, másrészt vagy nagyon emberi, vagy nagyon gusztustalan volna.
Az előbbihez magas fokú, művészi emberábrázolás kellene, és ez nem a képregények sajátja, a második eset viszont ,,eladhatóságellenes”. Ez pedig sohasem cél.
Hermann tehát a sok vigasztalan íróasztaltettes közé tartozik, akiknek ezt mind-mind figyelembe kell venniük, mielőtt munkához látnak.
— Az ember keres egy ötletet, egy vörös fonalat a minél őrültebb sztorihoz — meséli, ö a maga részéről napi eseményekből merít ihletet, például túszszedésből, gyémántlopasból és megvesztegetési ügyekből. Mivel történelmet is tanult az egyetemen, hősökért a régmúltba is visszanyúlt, történelmi figurákat vett elő. Attilából csinált texasi olajkirályt, és dr. Livingstone-t raboltatta el a Vörös Brigádokkal.
Végül, mikor már kialakult a sztori, írógéphez ül, és rövid szinopszist készít. Ez kerül a kiadóba, a sorozat gazdájához.
— A sztorit csak akkor fogadják el, ha már a vázlata garantálja a bőséges cselekményt — mondja. — A zseniális jelszó így hangzik: mindegy, hogy eredeti vagy kölcsönvett, buggyant vagy értelmes, sekélyes vagy beteges a sztori, csak izgalmas legyen!

Oldalak: 1 2 3 4