Puff! Bang! Reccs!

A veszély döngve jő!

Manapság egy képregény születésénél atyák és segédatyák egész serege asszisztál, ötletszállítók, forgatókönyvírók, rajzolók, esetleg háttérrajzolók és szövegírók, akiket szabadúszó munkatársakként alkalmaznak.
Az egyik szuperhős szellemi atyjáról, Lee Falkról azt beszélik, hogy már évtizedek óta a Bahama-szigeteken heverészik úszómedencéje mellett, és filmvászonra való szőke szépségek viszik nyugágyához a hűtött italt. Már rég egyetlen sort sem ír, csak a csekkeket firkantja alá. Igaz ez? Mindenesetre jól hangzik: a szuperhős szuper-szerzője, aki persze szuperkényelemben él.
A szuperhősök egyébként a képregények nem éppen legfontosabb szereplői, de mint szélsőséges, irodalom alatti jelenség, megérdemlik figyelmünket.
1938-ban kezdődött: ebben az évben érkezett naprendszerünkbe a Superman, a Krypton bolygó szülötte, (Tessék megfigyelni: az ember képzeletét már akkor is kellőképpen foglalkoztatta „Az idegen”, aki azóta regényben, filmen és képregényben hetvenhét alakban folyvást visszajár.) A csillagküldte Superman szédületes kereskedelmi sikert aratott, teljesen meghódította az amerikai közönségei. Hamarosan epigonok egész sorát dobták a piacra: Batman. Spider Man, Hawkman. Phantom és egyéb fantasztikus nevű személyek. Mindannyian emberfeletti erőkkel rendelkeznek. ennek jóvoltából egykettőre rendet csinálnak a gonosz világban, méghozzá főleg puszta ököllel. És ez végül is nagyszerű, hisz ugyanezzel a világgal szegény olvasó nem boldogul. A kritikusok gyakran a képregény-szuperhősök szemére vetették, hogy kissé nihilisták, sőt időnként fasisztoid jelleget öltenek, hiszen mindenük a nyers erő. Pedig csak a képregényfogyasztó tudat alatti vágyának tesznek eleget, hogy kiszabaduljon egyhangú, frusztráló helyzetéből, és végre rendet teremtsen az életében. Kétségtelenül elszomorító a nyers fizikai erő fitogtatása a képregényekben. De az a bizonyos „rendcsinálás” kissé más dolog. Hiszen Hamlet óta is sokszor kizökkent az idő… Mi az ördögéit gyártanának vicces filmeket, vidám képeket, tévésorozatokat, filléres regényeket, ha nem azért, hogy a mi figyelmünket eltereljék? Különben nem egyedül a képregényekre jellemző, hogy a főszereplők pontosan azt végzik el, amit mi, átlagpolgárok, csak szeretnénk, de képtelenek vagyunk rá …
De térjünk vissza a kérdésre: kik tákolják össze ezeket a bődületesen hülye képregényeket? Találkoztunk Hermann-nal, aki munka nélküli tanár, s egy ideje a szuperhőssel teli képregények szerzőjeként és szövegírójaként dolgozik. Hermann is irodalomtanár, nem olyan polgárias külsejű, mint Fuchs doktornő, de az Eiffel-toronyról bizonyára nem ugrana le. Véletlenül került a szakmába, egy kiadó személyzeti főnöke révén. — Először próbaképpen adtak néhány oldalt egy gyerekkönyvből és egy vadnyugati könyvből, hogy csináljak hozzá szövegeket, aztán megfelelőnek minősítettek, és alkalmaztak — magyarázza kissé zavartan. Alkalmaztatása után először heteken át szuperhősök tettein kellett magát átrágnia, hogy megismerkedjen a műfaj struktúrájával. Minden ilyenféle sztorit ugyanis hasonló vázlat szerint komponálnak; a mi békés, áttekinthető világunkba váratlanul erőszakosan és alattomosan betör a Gonosz. Jobb esetben természeti katasztrófák formájában, de többnyire megszemélyesítve, mutáns szörnyek alakjában. A lehetőség látszatra végtelen: többtonnás, óriási pókok vagy évmilliókon át véletlenül és rejtve életben maradt dinoszauruszok. Ez utóbbiak öregségüknél fogva vérszomjasak, és dübörögve járnak. Van aztán vérszívó űrlény, amely csak azért jött ide fényéveken keresztül, mert mostanság már sehol sem kapni friss, emberi vért, és van sokkezű, soklábú, zöld, kék, sárga vagy piros „emberke”.
De még gyakrabban emberi gonoszság váltja ki az életveszélyt: mániás diktátorok, gátlástalan bűnszövetkezetek vagy — mértékkel adagolva — pénzéhes rendőrfőnökök, korrupt politikusok. Ugyancsak kedvelt negatív hős a minden hájjal megkent levantei kereskedő (lásd: kábítószer), és nem utolsósorban a zseniális, de sajnos bűnözővé vált tudós (lásd: titokzatos fegyver). Mindegyiket már az ábrázatáról könnyű felismerni, arcukra van írva minden gonoszság. Gaztetteik kozmikus katasztrófával fenyegetik a Földet.

Oldalak: 1 2 3 4