Képregénykultusz

Csülök és La Rochelle grófnő a falról köszönti rajongóit, Eduárd életnagyságban szivarozgat a padon. A Rejtő-regények alakjai Korcsmáros Pál képregényei által váltak az ország kedvenceivé. Korcsmáros Gábor, az unoka nemrég képregényüzletet nyitott Budapesten. A műfaj regényes történetét ennek apropóján követte nyomon munkatársunk.

Rejtő-sorozat a Fülesből hatezerért, Tarzan utolsó darabja eszperantóul, Asterix egy jugoszláv kiadótól magyarul. Zsámolyról, tornatermi padról kínálják portékájukat az újpesti általánosban megrendezett képregénybörze résztvevői. Senior gyűjtő alkuszik nála fél évszázaddal fiatalabb „kollégájával”, idős aszszony váltja nyugdíj-kiegészítésre urától örökölt komplett Kockás- és Mozaik-sorozatát.

Vevő mindenre akad, az extra igényen senki nem lepődik meg. Egy úr kizárólag a harmincas években megjelent Tungsram képregényreklámokat gyűjti, tini fiú a Pókemberre, trendi harmincas pedig egy újvidéki kiadó Talpraesett Tom sorozatára hajt.

Korcsmáros Pál Rejtő-adaptációi örökzöldek. Itt árul a börzén Gábor, az unoka is. Pultján Az elátkozott part, a Három testőr Afrikában, A 14 karátos autó – színesben, kemény kötésben. „Két grafikus tíz éve próbálkozik megrajzfilmesíteni a Piszkos Fredet. Hollywoodba is elvitték az ötletet, de ott úgy átírták a történetet, hogy köze nem volt Rejtőhöz. A terv egyelőre parkol, annyi haszna mindenesetre van, hogy a rajzokból újra kiadhattuk a képregényeket. Immár színesben.” Mutatja a nagyapa eredeti, fekete-fehér tusrajzos oldalait is.

A nagypolitika annak idején nem nézte jó szemmel a műfajt. Pedig az első képregény jellegű sorozatokat idehaza maga Jókai Mór közölte Üstökös című lapjában. Aztán a múlt század tízes–húszas éveiben indult amerikai dömping idején Magyarország számos történetet átvett. A szöveg sokáig képaláírásként jelent meg, a „buborékokra” várni kellett. A politika 1938-ban buborékostul, mindenestül betiltotta az importot, s ezzel a tetszhalál állapotába kényszerítette a „honi comicsot”. A háború utáni a hatalom, ha másban nem is, ebben fenntartotta a régi rendet. Egyértelművé tette: szocialista hazánkban semmi keresnivalója ennek az „imperialista kultúrmocsoknak”.

A műfaj álruhát öltött. A ’45-ben indult Ludas Matyi például Egy kis szamár kalandjai Budapesten címmel közölt rajzos történeteket, amelyekben aktuális kérdéseket tárgyalt a Kuksi és a textilhiány, Kuksi a népbíróságon, a Kuksi impressziója Szálasiról című epizódokban. Így már tetszett.

A nagy ötlet Gugi Sándoré volt. A rajztanárból lett képregényes ideája: adaptáljanak irodalmi műveket. Bejött. Az ötvenes évek végétől híres magyar regényekből – Jókaiból, Gárdonyiból, Mikszáthból, Rejtőből – Cs. Horváth Tibor írt szövegkönyveket, amelyeket a nagy triász, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és Sebők Imre álmodott képekbe. (Az azóta elhunyt Zórád Ernőről lapunk 2004/39. számában közöltünk portrét.)

„Az adaptációs képregény hungarikum. A rajzok gyönyörűek, de túl sok a szöveg – magyarázza Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke. – Ráadásul Cs. Horváth úgy dolgozott, hogy az üres kockákba beragasztotta a temérdek szöveget, a rajzolónak pedig megmondta, az üres helyre tessék alkotni.”

Az adaptációk mellett előfordultak „szocháziasított” külföldi sztorik is. A Reménység úttörői sorozatban egy család életén keresztül értesülhetett a dolgozó nép az amerikai kontinens főbb eseményeiről. A Texas elrablása című epizód eredetijében a mexikóiak elnyomják az Európából érkező telepeseket, ezért az USA kénytelen felszabadítani Texast. A magyar verzióban a kép maradt, a sztori változott: az imperialista Amerika elrabolta Mexikótól Texast.

A francia kommunista párt ifjúsági lapja, a Vaillant viszont megbízható forrásnak minősült. Onnan kölcsönözhettek a szerkesztők – Dargay Attila segítségével így lett Pifből Kajla kutya a Pajtás hasábjain. A főleg a Pajtásban, a Fülesben és a Népszavában megjelent képregényekért százezres közönség rajongott. A nyolcvanas évek második felében lazult a szigor, megjelentek a menő amerikai figurák: Miki egér, Tom és Jerry, Garfield és a szuperhősök.

Korcsmáros Pálról azt tartják, hogy tükörből saját gesztusait rajzolta figuráinak. „Tévedés – mondja az unoka. – Az viszont igaz, hogy tudni lehetett, éppen kivel foglalkozik. A gesztusaiból látszott, ha például Fülig Jimmyt formálta. Pár vonallal képes volt karaktert alkotni. Nála még a háttéralakoknak is élettörténetük van.”

Korcsmáros Pál – ellentétben a hivatásos festő-grafikus Zóráddal és Sebőkkel – autodidakta volt. Újságíróként dolgozott, hobbiból illusztrálta cikkeit. Szívesen küldték bírósági tárgyalásra, hiszen ott nem lehetett fotózni. Ő rajzolt. 1944-ben életeket mentett kézügyességével. Barátja, Képes Géza költő, műfordító akkoriban a belügynél tolmácskodott. Biankó igazolványokat csempészett ki, amelyekre Korcsmáros varázsolt pecsétet.

Oldalak: 1 2 3