A sárga újságírás különös birodalma

Ellentétben a folytatásokban szereplő technikai berendezések újdonságával, a Gordon Flash-kalandok cselekménye nem éppen eredeti. Valamennyi kaland halovány visszfénye, vagy másolata egyes Verne-hősök kalandjainak. H. G. Wells kalandos regény történeteinek, az amerikai filmművészet egyes alkotásainak, többnyire Erich von Stroheim és Boris Karloff filmjeinek, valamint az Amerikában mindig népszerű Kétéltű emberek és homunkultuszok históriáinak.
Nem véletlen azonban, hogy az éppen csak megírt kalandokban előforduló további technikai eszközök leírása és bemutassa messzemenően eredeti, és hogy azok közül szinte valamennyi messze megelőzte korát. Nézzünk ezek közül még néhányat: Flash egyik utópisztikus kalandja közben eljut a gyors közlekedés fővárosába, ahol egysínű vasutakon utaznak az emberek, rakétameghajtású autóikkal 500-700 kilométeres sebességet érnek el. Ugyanakkor teljes rémületben élnek, mert repülő csészealjak tűnnek fel az égen, amelyekről utóbb bebizonyosodik, hogy a képzelet szülöttei. (Megjelent: 1936 nyarán!)
Máskor ismét a tengerek világába kalandozva, megrajzolja a légpárnás járműveket, amelyek gyorsabban száguldanak minden korábban legyőzhetetlennek tartott szárnyas hadihajónál. Hősei már 1937-ben fantasztikus terveket szőnek apály-dagály erőművek felállítására (első: Franciaország, 1958!), a hajózás, különösen a teherszállítás tengeralatti lebonyolítására.
Ismét máskor Urzina, egy más bolygó vérszomjas királyasszonya elleni harcban alkalmazza a mesterséges tüdőt, az injekciós pisztolyt, a gyógyító sugárágyút, a bioelektromos árammal működő mesterséges végtagokat (első gyakorlati megvalósítása az 5O-es évek közepén a Szovjetunióban), a károsnak és egészségtelennek ítélt penészekből kifejlesztett gyógyszereket.
Gordon Flash egyik 1937-ben publikált kalandjában Utópiában az álarcos, szarvas ember ellen kel harcra, aki központi irányítóteremből atomenergiával lát el egy országot, aki ételeit villámsütőkön és főzőkön készíti, amelyekben különböző sugarak segítségével másodpercek alatt puhítják a húst, és akinek repülőterein változtatható szárnyállású, a hangsebesség többszörösével száguldó „légi sárkányok”, vagyis repülőgépek állnak…
És így folytathatnánk a felsorolást. A Gallup Intézet Amerika egyik legjelentősebb közvéleménykutató és statisztikai intézete állítólag számba vette: több mint 14 ezer technikai újítást vagy új találmányt mutattak be a Gordon Flash képregények…

De nemcsak önmagában ez teszi érdekessé Gordon Flash kalandjait, hanem elsősorban az, hogy a 35-40 évvel ezelőtt lerajzolt különböző új találmányok képének többsége megdöbbentően hasonlít későbbi megvalósulási formájára! És ezen a ponton kell kezdenünk tisztelni Alexander Raymondot, a kitűnő mérnököt. Ezen a ponton közelíti meg a technika eddig legnagyobb álmodóját, Jules Vernét.
Az amerikai képregényíró ragyogó fantáziája segítségével éppúgy, mint egykor Jules Verne, messze felülemelkedve kora technikai szintjén, előre látta a fejlődés új. már-már hihetetlen állomásait, s előre leírt és felfedezett nem egy dolgot, amelyet később – nem is egy esetben – éppen az ő leírása alapján kezdtek kutatni, és tudtak felfedezni. Ez olyan vitathatatlan érdeme, amelynek révén bekerült korunk technikatörténetének lapjaira is.
Hogy azonban mégsem értékelhetjük úgy, mint Vernét, annak objektív és szubjektív okai vannak.
Alexander Raymond talán nagyobb technikai álmodó volt, mint Jules Verne, de semmiképpen sem volt vele összehasonlítható író. Gordon Flash kalandjainak irodalmi színvonala még a sokat ócsárolt ponyvaregények színvonalát sem éri el, más szóval: Raymond nem lehet klasszikus és az általa először leírt találmányok után nem maradhat a fiatalok és idősebbek olyan kedvence, mint Jules Verne.
Másrészt – és ez objektív dolog – a technika fejlődése korunkban rohamossá vált. Mindazt, amit Verne leírt, még 50 évvel a könyvek megjelenése után sem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Raymondnak azonban még „legvadabb” elképzelései is, húsz-huszonöt év elteltével valósággá váltak.
Alexander Raymond tehát aligha tekinthető korunk Vernéjének, csupán egy Verne-torzónak, mégis érdemes róla megemlékezni, mert a képregényíró munkássága ma már lezárt életmű: Alexander Raymond 1962-ben halálos autóbaleset áldozata lett.
Gordon Flash azonban nem halt meg. A tröszt, amely nem kis vagyont keresett Alexander Raymond alakjával, egy ügyes követőre, Don Barryra bízta a sorozat folytatását. Kalandjai ma is fantasztikusak és technikai „csodákkal” túlzsúfoltak, de ezek már lapos csodácskák, a klasszikus utópisták műveinek visszfényei. Gordon Flash – technikai szempontból – jelentős korszaka, úgy látszik, elmúlt, s a holnap technikájának álmodójából egyszerű comic-strip hős lett: színvonaltalan, igénytelen, művészietlen, olyan, mint a többi. Ezer sem egy tucat…

Fenyves György
Nyári Magazin (Ország Világ különkiadványa)
1979. június
68-70. o.

Oldalak: 1 2 3