Család és politika – Saga #1

Warning: Ez a cikk azoknak szól, akiket nem sokkolt a Saga.

Mivel a magyarországi Saga-recepció arról szól, hogy milyen képekkel sokkol a Saga, és erről nem egy cikk jelent meg és nem is egy szerző tollából, szükségét láttam előrebocsátani a fenti figyelmeztetést. Engem nem sokkolt a Saga, sem amikor először először olvastam, sem amikor másodszor, sem amikor tanítottam, meg akkor sem, amikor megjelent magyarul. Végre. Köszönjük, Pesti könyv. És külön köszönjük, hogy a kiadvány ennyire szép lett.

Sokkolódás helyett éreztem és gondoltam sok mást, ezek közül ötöt fogok most sorra venni.

1. Na pont ilyen bonyolult férfinak és nőnek lenni, párkapcsolatot fenntartani.

A Saga cselekményét nem kísérelném meg egy mondatban összefoglalni, még összetettben sem: lesz itt minden. A Saga fókuszát viszont már az első kötetben eléggé tisztán megmutatja Brian K. Vaughan író: a Saga a kapcsolatokról és a hatalomról szól. Illetve arról is.

A hatalomhoz való viszony szervezi át és szervezi újra a karakterek párosait és hármasait, a legelburjánzottabb felállásokat produkálva (a későbbi kötetekben). Az átrendeződés bizony azt a cukin egymásba gabalyodó párt, Alanát és Markót sem fogja kímélni, akiket a címlapon látunk, és akiknek cuki egymásba gabalyodása a kényszermunkatáborban majd csak a második kötetben kerül bemutatásra (vegyétek meg azt is), de akik gabalyodásának gyümölcse egy köldökzsinórba tekeredve már az első oldalakon elkezdi a végtelen szága szálainak felgöngyölését: ő ugyanis a narrátor.

Az első oldalakon megszületik Rómeó és Júlia Alana és Markó kislánya, így duójuk trióvá alakul. Ez egy pár életében nem kis erőátrendeződés, de nincs idejük minderre reflektálni, mert mindenki őket akarja elkapni. Ők ugyanis külön-külön is, leginkább együtt, nemkívánatos személyek. Erről szól az első kötet és (spoiler) erről fog szólni valamilyen formában a többi is. De amíg menekülnek és harcolnak, harcolnak és menekülnek, kapcsolatuk dinamikájában folyamatosan átrendeződik az, hogy milyen eszközöket engedhetnek meg maguknak arra, hogy triójukat megvédhessék. A családi egység fenntartásának érdekében mi az, ami megtehető, és mi nem, egy olyan helyzetben, mikor a fél világ meg akar semmisíteni, sőt, úgy akar megsemmisíteni, hogy a létezésed is letagadja? Míg az első kötet viszonylag egyszerűen külső ellenségekre fókuszál (csihi-puhi, haddelhadd), a további kötetekben Vaughan azt is megvizsgálja, mikor kezdi el az ember a párját szétszedni, és összetéveszteni szövetségesét az ellenséggel.

De nem csak Alana és Markó kapcsolatán vizsgálja Vaughan a párkapcsolatok természetét, hanem az őrájuk vadászó antagonisták (egy elitből jött katona; egy bérgyilkos; még egy bérgyilkos, de ő hamar meghal; és még egy ráadás, aki viszont nem képzett bérgyilkos, ennek ellenére azonban nem kell félteni), és az utánuk szaglászó meleg újságírók esetében is. Mivel az üldözők maguk is saját magánéleti gordiuszi csomójukat igyekeznek kibogozni, Alana és Markó likvidálásának szándékát nem csak a kötelességtudat, a zsarolás, a karriervágy, vagy a pénz motiválja, hanem az üldözők személyes párkapcsolati válsága avagy a bosszú is. Ami nekem lehetetlen,  például szépen éldegélni békében, boldogságban, melegben, a párommal, Alanának és Markónak ne legyen már lehetséges. Van ebben valami nagyon magyar.

2. Hatalom, hatalom, pont ilyen vagy.

Alana és Markó nem kívánatosak, mert egy bolygóközi végtelen háborúban átlátnak annak rendszerszintű hazugságain, és egyszerűen kilépnek a fennálló hatalmi rendből. Lázadásuknak azonban nem csak ideológiai vonatkozása van, hanem biológiai is: megszületik a gyerek, akinek nem lett volna szabad. Nem lett volna szabad egyrészt mert mindenki úgy hitte, a két harcban álló nép, ahonnan a pár tagjai származnak, biológiailag képtelen közös utódot létrehozni, másrészt pedig az egész egymás ellen uszító háborús életérzés értelmetlen, ha van egy ilyen közös út.

Az ideológia többször hajlamos sajátos módon kisajátítani a biológiát (ki alacsonyabb rendű, ki eleve übermensch, és ki az, aki inkább ne szülessen meg), Alana és Markó gyereke a testet öltött szubverzió. A hatalom pedig egyetlen dolgot tud lépni: likvidálni kell őket (lásd: Orwell). A likvidálásnak a biológiai értelmen túl van több ideológiai vetülete is, például hogy a szárnyasok (Alana népe) nyelvét egyszerűen így hívják: a nyelv. A nyelvet csak a szárnyasok beszélhetik, minden más gagyogás, gügyögés, röfögés, értelmetlen blabla. (Nem kell ezt azt hiszem tovább magyarázni.) (Na jó, magyarázom kicsit mégis: merthogy míg a szárnyasok azt gondolják magukról, övék nyelv, addig Vaughan zseniális húzása révén Markó lenézett népe az, amelyik valójában eszperantóul beszél, azaz azon a nyelven, amelyet valóban az univerzalitás és az egyetemesség szellemében hoztak létre.)

A hatalom likvidálási törekvései miatt fordulhat elő, amit már korábban írtam, hogy mindenki ezt az ifjú szerelmespárt akarja elkapni. A mindenki közül a kiemelt antagonisták a Robot Királyság trónörököse és a névtelen bérgyilkos. Az ő jellemüket, hátterüket és motivációjukat Vaughan hosszan fogja árnyalni a következő kötetekben, és élvezet lesz olvasni.

A Robotkirályság trónörököse az elit, a pénz, és a végső hatalom képviselője: IV. Robotherceg. Nevében a szám a hatalomtól való távolságot jelöli, tehát elég jól áll. Persze ahhoz, hogy nyomorultul érezze magát az ember a robot, a pénz és az erő ellenére is elég, ha csak pontosan három ember áll az ember a robot fölött a ranglétrán, és azok azt akarják, hogy nyomorultul érezd magad. IV. némi poszttraumás stressszel és egy feleséggel próbálna együttélni, ehelyett a világvégén egy poros bolygón szökött hősszerelmeseket kell hajkurásznia. Ahogy a megszülető gyerek összekovácsolja (egyelőre, hehe) Alanát és Markót, úgy a megszületés előtt álló gyerek szétszedi  IV. Robotherceg reményeit, vágyait, nyugalmát, és házasságát, és a rá gyakorolt nyomás szimbólumává válik: addig nem térhet haza hogy lássa a gyerekét, amíg Alanát és Markót nem likvidálta.

Az Alanát és Markót üldöző másik karakter Az Erély, angolul The Will. A név magyarításáért pluszpont jár Rusznyák Csaba fordítónak. Valamiért abban a társadalomban, ahol a Saga játszódik, tehát ahol a háború kezdetére már senki sem emlékszik, és ahol a háború már teljesen átalakította a bolygóközi gazdasági rendszert, annyira lenézik a szabadúszó bérgyilkosokat, hogy azok a nevüket is elvesztik. Az Erély számomra az egyik legösszetettebb karakter a történetben, akinek morális világáról már a Saga első kötete pompás képet ad: miközben egyfolytában volt barátnőjén agyal, a hatalom semmilyen szinten sem érdekli. A hatalom pénzén bármikor elmegy kurvázni. De a szexuális szolgáltatásairól elhíresült bolygón, ahol ő képviselné a hatalmat, hiszen végtelen mennyiségű pénze van, és bármit megvehet-megtehet, felfordul a gyomra.

3. Sextillon az űrbéli Thaiföld.

Az Erély jól bevált sémát követve nem először utazik a Sextillon nevű bolygóra, ahol elég parás barátnőjével való kapcsolatát szokta ideig-óráig feledni. Ezúttal azonban valami olyasmi történik ott vele, a Föld nevű bolygó lakosságának egy jó százalékával még nem igazán történt meg: a menekültből lett fiatalkorú prostituáltban meglátja a gyereket, felfordul a gyomra a helyzeten, és tesz is valamit, hogy megváltoztassa a lány sorsát. Ebből aztán elég nagy kavarás lesz, nyilván, mert Az Erélyt nem véletlenül hívják Az Erélynek, és olyat tesz, hogy a fal adja a másikat.

Bátor húzás Vaughantól beemelni a számos más társadalmi kérdés mellé a nemzetközi emberkereskedelem, a geopolitikai rövidebbet húzás, és a gyerekprostitúció kérdését beemelni a Saga folyamába.

4. Hazugság-macska a hatalom fölött áll.

Az Erély társa a Hazugság-macska (ez a magyarítás annyira nem lett jó, de alternatívát nem tudok mondani. Angolul lying cat, hazudós macskát is jelent, ami szerintem egy pazar szójáték). Hazugság-macska egyetlen szót tud mondani: hazugság. És ezt minden egyes alkalommal ki is mondja, ha valaki hazudik. Ez óriási segítségére van az Erélynek akkor, amikor megbízókkal tárgyal, nyomoz, vagy egyéb hatalmi helyzetben kell szilárd pozíciót kialakítania. Hazugság-macska gyakorlatilag bármikor beszól bármilyen hatalmasságnak és szavai visszavonására kényszeríti: pengeéles fegyver az igazság az ő tömör megfogalmazásában.

De ugyanígy beszól gazdájának is, ha az próbálja meg nagyotmondással kedvezőbbé formálni a szavak által a valóságot, hiszen nem olyan barát ő, aki bármilyen kapcsolat kedvéért szépítsen. A legszabadabb lény az egész kalamajkában szerintem Hazugság-macska.

5. Szülni tudni kell.
Ezt az észrevételemet a kilencedik.hu elsősorban férfiakból álló olvasóközönségére tekintettel hagytam utolsónak, de teljesen nyilvánvaló, hogy már a képregény első oldalain rájöttem erre a felismerésre. A Saga a narrátor megszületésének jelenetével nyit, ami, a reflektív narrátori szólammal együtt, egy nagyon szép összekacsolása ideológiának és biológiának. Tíz pont Brian K. Vaughannak. De azért mégis elképesztő badass ez a szülés, ahogy totál természetesen ott van benne a fájdalom, a kíváncsiság, a vágy, a kétségbeesés, a naturalizmus, és két jellem. Mindenkit, aki ma még nem szült, csak erre tudok bátorítani.

Szép Eszter

Facebook Hozzászólások