Preacher #34-50 – Isten, a szökevény nyomában

A Prédikátor lassan közelít a fináléjához, de már most elszabadul benne a pokol. Egy aprócska visszaesés után Garth Ennis ismét elemében van a sorozat harmadik negyedének első sztorijában, a War in the Sunban, ami az eddigiek közül kétségkívül a leglendületesebb és legbrutálisabb. Jesse Custer Isten utáni hajszája itt éri el eddigi csúcspontját, és ezek az események nagy fordulópontot jelentenek a következmények szempontjából is. Ennis következetesen halad előre a sztoriban, hogy aztán kis kitérőt tegyen a Salvation című történettel, ami a főszereplő lelkében és motivációrendszerében merül el, levezetésképpen pedig újra ellátogatunk Vietnámba, hogy megtudjuk, Jesse apja miért kapta meg a Kongresszusi Érdemérmet.

A War in the Sunban Jesse drogot szerez egy indiántól, ami elvileg olyan spirituális utazásra viszi majd, amelynek során feltárulnak előtte a testébe költözött démon-angyal fattyú, Genesis titkai. Csakhogy a Grail új vezetője, Starr egy egész hadsereget rendel ki az elfogására, és persze megérkezik a Gyilkosok Szentje is. Hogy mi lesz ebből? Hatalmas vérfürdő, méghozzá a legendás westernek egész sorának hátteréül szolgáló Monument Valley elképesztő kulisszái között. Ez azon sztorik egyike, amik a leginkább demonstrálják Ennsi írói zsenialitását. Szenzációsan vezeti fel a cselekményt, a csata kezdetére szinte elviselhetetlenné teszi a feszültséget, és megtartja ezen a szinten egészen a legvégéig.

Közben minden szándékosan eltúlzott, röhejesen abszurd és mocskosul brutális mészárlás közepette (hát lehet nem szeretni azokat a jeleneteket, amikben a Gyilkosok Szentje egy egész hadosztálynyi tankot amortizál hatlövetűivel – és akkor a bombáról, nameg az egész soroat egyik legcoolabb beszólásáról – „Not enough gun” – még nem is beszéltünk…) még arra is van ideje, hogy szokásához híven egyszerre vicces és drámai pillanatok egész sorával ajándékozza meg karaktereit. Jesse-től Cassidyn és Tulipon át Starrig mindenki megkapja a maga nagy jeleneteit, amiket Ennis patentosan fűz fel az őrjöngő csata döbbenetesen intenzív gerincére – itt pedig Steve Dillon is igazán elemében van, rajzai vadak, groteszkek és dinamikusak, a képek filmszerűen pörögnek a szemünk előtt.

A közvetlen következmények nem kevésbé frenetikusak: Ennis morbid humorának, abszurd szituációkhoz való érzékének tökéletes példája Starr vesszőfutása, ahogy fél lábát elveszítve egy beteges kannibál család fogságába esik. Ám eközben a Monument Valley eseményei után halottnak hitt Jesse miatt bánkódó Cassidy és Tulip súlyos drámája zajlik, tovább fokozva a főszereplők közt már korábban is megszellőztetett konfliktust, és a sorozat sajátosan ambivalens jellegét az érzelmek és hangulatok terén.

Az ezután következő Salvation az előző sztori keserű élményei miatt önmagát kereső, küldetését félig-meddig szem elől vesztett Jesse privát, lelki kálváriájára koncentrál, miközben a címbeli texasi városka seriffjeként szembeszáll egy húsüzem korrupt (meg gyilkos és perverz) vezetőjével, és találkozik halottnak hitt anyjával. Végülis csak idő kérdése volt, hogy az eleve western-hangulatú sorozatba Ennis írjon egy igazi, izzig-vérig vadnyugati történetet is, és hogy is lehetne ezt a kártyát ennél jobban kijátszani? Hiszen a külvárosi bandákkal szembeszálló seriff klasszikus (persze kellő abszurditással „megrontott”) története itt Jesse útkeresésének metaforája, vagyis ez az esszenciális western-sztori löki tovább a főszereplőt a finálé felé, ez pedig több, mint illő és praktikus.

És Ennis láthatóan pokoli jól szórakozik. Amerika-ábrázolása itt éri el eddigi csúcspontját, ahogy végsőkig feszíti az ostoba, tahó texasiak és a fülledt, mocskos dél sztereotípiáit, szembeállítva azokat az ország legendáinak alapjaival, a szabadság és a jó győzedelmeskedésének fényes mítoszával. Bizony e sorozat alapján nem könnyű eldönteni, hogy Ennis imádja, vagy gyűlöli Amerikát, de az egészen biztos, hogy imád írni róla. Olyannyira, hogy kicsit túlzásba is viszi, mert ez a sztori, ami minden főhajtása ellenére csak egy közjáték (bár annak nagyszerű), bizony kicsit hosszabb a kelleténél, főleg így, a fináléhoz közeledve. De ez minden, amit a Prédikátornak fel lehet róni, és őszintén, ennyi szenzációs rész után kinek lenne szíve hibáztatni Ennist, amiért elmerül kicsit abban a klasszikus mítoszban, aminek hangulata az egész sorozatot áthatja?

Megjelenés: 1998-1999
Történet: Garth Ennis
Rajz: Steve Dillon

Olórin, 2008. április 5.