Pilcz Roland a Haarlem Stripdagenről

Ismét egy északi képregényfesztiválról szolgálhatunk exkluzív élménybeszámolóval, ezúttal – ahogy azt korábban megigértük – Pilcz Roland a hollandiai Haarlem Stripdagen egyik díszvendége osztja meg velünk élményeit.

Mikor megérkeztünk Haarlem városába, csak egy db telószám volt nálam, mint kontakt, az se nagyon működött, úgyhogy kalandosan indult ez a kis fesztivál… :)

Szerencsére ez egy elég kicsis város, és hamar beleütköztünk egy galériába ahol már virítottak a fesztivál plakátjai és a fesztiválos díszítésű kütyük, köztük még sör is, amiről később…

Na, kis nemzetközi kapcsolatépítés után el is jutottam a főszervezőhöz, Joost Pollmannhoz, aki a fő tematikus kiállítást szervezte. Egy mesés kis utcácskában volt ez a galéria a Kelet-Európai vendégek munkáival, köztük az én koponyám is egy kis leírással, és egy kis “rendszerváltásokat megelőző” szocialista életérzést sugalló képpel-szöveggel megspékelve. A Magyar verzió az első magyarországi importbanán-vagon megérkezése volt. Képeken olvasható a szöveg!

No, átnyálaztam a kollégák munkáit is. A helyszínen kiállítottak névsora:

Igor Hofbauer – Horvátország
Tomas Kucerovsky – Csehország
Dace Sietina – Lettország
Mazera Sowa E Sylvain Savoia – Lengyelország
Edik Kathykin – Oroszország
Pilcz Roland – Hungária

Sajnos egy szervezési hiba folytán nem lehettem jelen a kiállítás megnyitón, ugyanis azt már a fesztivál első napja előtt, tehát csütörtökön megnyitották, mi pedig péntek reggel érkeztünk. Ebben az a legrosszabb, hogy nem ismerkedhettem meg minden kiállítottal, bár a Cseh sráccal, Tomas Kucerovskyval később sikerült összebarátkoznunk.

Viszont szerencse a szerencsétlenségben, hogy mikor odaértünk, épp Hollandia egyik legjelentősebb lapjának az NRC munkatársa volt kint a helyszínen, aki felkért egy interjúra. Őt közel egy óráig fárasztottam a Kalyber részleteivel angol nyelven. De úgy látszik annyira nem rémítettem meg, mert később, mikor Amsterdamban eszünkbe jutott egy példányt levadászni az újságból, büszkén konstatáltam, hogy a cikkben -bár egy mukkot nem értek belőle- dominál beszélgetésünk kivonata.

A rendezvény egyébként teljesen behálózta a festői kisvárost. Összesen negyven helyszínen voltak kiállítások, rendezvények, árúsok, és mindenféle a fesztivál programjához tartozó cumók.
Egy nagyon igényes fesztiválmagazin közepén segített egy kis sematizált térkép megtalálni ezeket a helyeket.
Ötletes kis dolog volt, hogy mindenki kapott egy fesztivál-útlevelet, melybe a különböző helyszíneken pecséteket lehetett kérni. Ez is persze a keleti fílingre hajazott, mint ahogy a plakát és az egyéb kis részletek is. A főtéren például a fesztivál egyik standjánál két sötétzöld egyenruhás csaj “csinálta a fesztivált.” :)
Tomas Kucerowski, a Cseh srác az egyik reggelinél elmesélte, hogy az egyik szervező korábban elnézést is kért tőle a dolog miatt. Talán néhol egy kicsit szatirikusra-kifigurázóra vették a formát, de ezt egyátalán nem lehetett offenzíven felfogni véleményem szerint. Már az, hogy nem a nyugati mainstreamet majmolták, és ilyen megtisztelően fogadtak sok, ott teljesen ismeretlen alkotót, már egy fantasztikus dolog.

Sajnos a helyszínek töredékére jutottunk el, de mentségemre szóljon, hogy ebben a városban még a szemétben is képregény volt. Valóban, lomtalanítás történik éppen a városban, éshát… (lásd a képen. :)

Ezen az első napon volt a megnyitó, mely nagyon takarosra sikeredett. Jópofa görl konferálta a cuccokat, volt néhány vicces bemutató, és díjátadó is. Hogy vicces volt, csak a reakciókból tudtuk, mert sajnos semmit sem értettünk a holland dumából. Viszont a díjátadó elég korrektül sikerült. A szerző műveiből gyönyörűen kivetítettek és pár szót megemlítettek, majd vmiféle serleg is átadásra került. Nem voltak rengetegen itt, de az a 100-120 ember épp kellő hangulatot teremtett a dolognak. Interlúdként némi orosz élőmuzsika is befigyelt.

Ja, hát külön kiemelném, hogy a megnyitón ingyen osztották a sört. :) Köztük a feszt hivatalos, 10%-os barnasörét, mely kiváló volt. Ha nem lennék antialkoholista másfél éve, valószínűleg itt véget is érne a fesztes beszámolóm és egy Haarlem-környéki detoxikálóból adnék irodalmi jellegű keserédes tudósítást.

A megnyitó után a főszervező meghívott minket egy vacsorára, mely remek hangulatban telt. Körbemutattam a portfóliómat, és nekem is volt alkalmam főként a Cseh srácét átnyálazni. Ő egyébként építész végzettségű, mely a rajzain is erősen megmutatkozik. Egyébiránt pedig egy rendkívül színvonalas és vaskos kiadványt szerkeszt másodmagával, melyben hazai képregények, cikkek, és mindenféle jó kap helyet. Két számmal meg is ajándékozott engem az utolsó napon.

Másnap, szombaton elindult a kirakodóvásár, mely beterítette az egész főteret és környékét. Ez a nap rá is ment arra, hogy csorgattam a nyálam eme temérdek mennyiségű albumra. Voltak helyi alkotók is standokkal, melyek közül egy-kettővel leálltam egy rövid beszélgetésre, névjegycserére, stb.

Hát legény a talpán, aki végig tudott nézni mindent három nap alatt. Mi egy darabig próbálkoztunk, aztán megengedtünk magunknak némi kitekintést a képregények világából, hisz érdemes körbenézni Haarlem városában, és nem utolsósorban Amsterdamban is.

Amsterdamban aztán másnap bekattantam, képregényelvonási tüneteim voltak, így felkerestünk három képregényüzleetet.

Az első egy kis bolt volt egy gyönyürű utcácskán. Itt egy rendkívül szórakozott bácsi fogadott bennünket, és mint kiderült, legalább tízszer olyan barátságos is volt mint szétszórt. Mesélt nekünk Budapesti útjairól, illetve leinvitált bennünket a pincébe, ahol több tízezer amerikai képregényt tárolt a nagy kiadóktól az egészen small-press anyagokig. Sőt, volt egy kis rajzgyűjteménye, melyet bemutatott, és felkért, hogy egyel bővítsem szerény rajzommal ezt a sort.
Fantasztikus élmény volt.

Ezután találtunk egy mainstream amerikai cuccokra fókuszáló boltot is, amiből kimenekülve megleltük Európa legelső képregényboltját, mely nemrég ünnepelte az 50-edik évfordulóját, a Lambiek-et. Itt Zoli79-nek megvettük a Gutsman Comics című holland pantomimképregény 10. számát, sőt, az eladóval újfent beszédbe elegyedtünk, aki mikor ezt mondtam neki belépésnél: “We are from Hungray, it’s so good to be here!” Ezt válaszolta: “All right, You’ve just earned yourself a coffe.” :)
Tényleg nagyon barátságos volt, megnézte a Kalyberjoe.com-ot is, és őszintén érdeklődött a dolog felől. (sajnos egyelőre angol nyelvű kiadással nem tudtam neki szolgálni).

Végezetül annyit, hogy egész Hollandiában és Németországban is valahogy az az érzése az embernek, hogy ismerik és szeretik a képregényt (minő csoda). Ami nekik öröm, hogy mindent, de MINDENT lefordítanak és kiadnak Hollandul’ az nekünk azért nem volt előny, mert nagyon kevés Angol, esetleg Francia nyelvű albummal találkoztunk. Ezért többnyire szemtelenül olcsó antikvár holland kiadványokat szereztem be. Ez azt jelenti, hogy kb 20 albumot vettem egy új (olcsóbb) kiadvány árán. A fantasztikus új kiadványokat pedig többnyire megjegyezgettem magamnak, egy későbbi más nyelven való beszerzés lehetőségére.

A képekben további képregényes vonatkozásokat is lehet látni, pl a Madame Tussauds cuccokat, vagy utcai érdekességeket.

Akit érdekel, hamarosan részletesebben is beszámolok az útról a blogomban!

r

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: