Papp Laci – A londoni olimpia bajnoka (KRITIKA)

Amíg az amerikai mozi sorra mitizálja nemzeti hőseit, legyen az fiktív vagy valós személyiség, a hazai filmesek még egy Szőke Ciklont, Toldit, vagy éppen egy Papp László-mozit sem tudnak tető alá hozni – csak hogy néhány olyan projektet említsünk, amiről valóban sok szó esett az elmúlt években. Ha el is készülne végre valamelyik, feltehetően még akkor sem lehetne olyan széles közönséghez eljuttatni, mint egy amerikai filmet, ha történetesen még jó is lenne. De amíg várunk a nagy áttörésre, lássuk, mit kezdenek a népi hősökkel a képregényesek.

Mivel nincs mozgásterük (infrastruktúra és közönség), leginkább semmit. Dicséretes kezdeményezés volt a 2009-ben megjelent Mátyás, a király című képregény-antológia, ami a címszereplőről szóló tanmeséket tálalta új köntösben, nem is akármilyen színvonalon – kár, hogy csak egyszeri kiadványról van szó. Az irodalmi és történelmi hősök képregényre adaptálása mellett természetesen történtek próbálkozások emblematikus képregény figurák megteremtésére is, de ezek olvasóközönség híján ugyancsak a szubkultúra ködében látszanak elveszni, akár jók, akár rosszak. Nincs más hátra, mint keserű szájízzel közölni a cinikus konklúziót, hogy aki itthon képregénnyel próbálkozik, az ezred annyi elismerésben sem fog részesülni, mint a Blikk eheti címlapfotója. Azt kirakják az újságárus bódék kirakatába, a Papp Laci képregényt meg nem.

A londoni olimpiához kapcsolódóan ugyanis a legtöbb újságárusnál elméletileg már megtaláljuk a magyar boksz-legenda első olimpiai győzelmét elmesélő képregényt, csak várni kell, amíg előkaparják a raktárból. Papp László ugyanis pontosan 64 évvel ezelőtt, a második londoni olimpián szerezte meg az első ötkarikás aranyát (amit később további kettő követett), mikor is készülhetne hát róla alkalmasabb időpontban képregény, ha nem most, a harmadik londoni olimpia évében?

A füzetet a Norien-Clamatel Film Kft. adta ki, aminek már a neve is beszédes. A kiadó ugyanis már basáskodik egy Papp László-mozifilm elkészítése mögött, amiről mindössze annyit tudhatunk, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap első körben visszadobta a tervezetet. A képregényváltozatot látva meg is lehet érteni, miért. Bár valójában nem lehet biztosan tudni, hogy a film forgatókönyvének mennyi köze van a taglalt képregényhez, azt viszont igen, hogy a füzetnek – csak úgy, mint általában az összes többi hazai próbálkozásnak – a szűkös terjedelem állja útját. 30 oldal van arra, hogy megteremtsen egy sajátos atmoszférát, bemutasson egy tucat szereplőt, szimpatikussá tegye számunkra a főhőst, és olyan konfliktus(ok)ba keverje, amit a végére meg is tud oldani. Kevés.

Pertics Róbert elismert publicista, forgatókönyv- és kreatív szövegíró, de képregénnyel még nem volt dolga, ez neki az első. Rajzolónak Felvidéki Miklóst, a tavalyi
Korcsmárosi Pál-díj nyertesét kérték fel, akinek nem ez az első önálló albuma. A fiú, akit Zsuzsinak hívtak egy Johnny Cash dalszöveget dolgozott fel fekete-fehérben, s bár nem volt hosszú (24 oldal), ez a terjedelem még pont elegendő volt a térben és időben keveset mozgó cselekmény kibontására. Felvidéki másodjára már egy terebélyesebb albummal jelentkezhetett, a Némajáték című színes kötetét mi is csak dicsértük, ügyesen használta ki a terjedelem adta lehetőségeket.

Most a Papp Laci – A londoni olimpia bajnoka ismét füzet formátumra kényszerül, a történet azonban, melyet elmesél, egy Némajátékhoz hasonló terjedelmet indokolna – a Felvidéki által preferált terjengős, filmszerű panelkezelés mellett legalábbis biztosan. Érthető persze, hogy a kreatív oldalnak gátat szab a financiális oldal, ezért pedig a legkevésbé sem tudunk haragudni a Pertics-Felvidéki duó munkájára. Nem mondom, hogy a tőmondatokkal is ki vagyok békülve, de az olyan raszteres cliffhangerek, mint amikor Papp Laci a gong után a ringbe lépve magabiztos tekintettel indul meg leteríteni ellenfelét, az azért megér egy misét – hogy a borítóról ne is beszéljünk. Így bár a képregény dicséretes próbálkozás, igazi érékeket inkább a vizuális oldalról mutat fel.

A végső cél persze egyértelmű, az pedig nem a képregénnyel való kasszarobbantás, hanem egy nagy volumenű film Papp Lászlóról. A képregény sejthetően nem azzal a célzattal készült, mint például Árpa Attila Sötét Kora, tehát hogy egy már létező termékre (legyen az könyv, képregény, video- vagy társasjáték) alapozzon filmet/TV sorozatot, mert ahhoz ki kéne vinni a képregényt nemzetközi piacra, hogy az emberek minél szélesebb körének a tudatába plántálják a termék létezését. Papp Lászlónál viszont szó sincs erről. Ő már önmagában is egy legenda, akinek klasszikus felemelkedés-történetét már rég feldolgozta volna Hollywood, ha nem magyar, hanem amerikai ikon lenne. És kétségünk se férjen hozzá, hogy akkor a képregényt sem a raktárban dugdosná az eladó, hanem büszkén aggatná ki a bódé falára.

Papp Laci – A londoni olimpia bajnoka (2012)
Írta: Pertics Róbert
Rajzolta: Felvidéki Miklós
Kapható a jobb újságárusoknál.

Dani Áron 2012.08.11 Prae.hu

Facebook Hozzászólások