Obelix céget alapít – Asterix 23: Obelix és Társa

Annak ellenére, hogy a legjobb, René Goscinny és Albert Uderzo jegyezte albumok közül az utolsók is már majd negyven évesek, az Asterix képregények mintha semmit nem vesztettek volna élvezeti értékükből. Ha valamire, akkor erre a 23-24 albumot felölelő sorozatra illik a fordulat: jól öregedett. Egyszerűen jól esik nevetni az egyes népek paródiáit adó albumokon, a rómaiak bénázásain vagy a gallok belső viszályain. De minden véget ér egyszer, a Móra kiadónál nemrég megjelent Obelix és társa Goscinny hattyúdala, és mint olyan, szintúgy zseniális, ezúttal a kapitalizmussal, mint fő konfliktussal, hőseink életének megrontójával a középpontban.

A képregény története szerint a rómaiak, miután annyi próbálkozás után is képtelenek voltak erővel térdre kényszeríteni a bátor gall település lakosait, más eszközökhöz folyamodnak. Caesar újdonsült tanácsadója, a fiatal és ambiciózus Technocratus által kieszelt terv szerint megpróbálják a kapitalizmus magvait elültetni Asterix és Obelix falujában, hátha az ennek nyomán kialakuló kapzsiság végre éket ver a nagy békességben és barátságban élő közösség tagjai között. Nem is téved nagyot: az album a piac alapú gazdaság, a kereslet és kínálat kapcsolatának legnagyobb kliséit fordítja a saját javára, kitűnő humorral mutatja be egy a világtól elzárt, burokban élő társadalom “megromlását” a pénz beszivárgása nyomán.

A tanácsadó Technocratus figuráját az akkori francia miniszterelnökről, Jacques Chiracról mintázták. A képregénybeli karakter egyenesen a Felszabadított Rabszolgálati Iskolából érkezik, hogy Caesar és a Római Birodalom segítségére legyen. Az iskola a befolyásos államférfiak sorát kitermelő francia elitiskola, az ENA (École nationale d’administration) paródiája: itt végzett Chirac is, aki a képregényhez hasonlóan rekordgyorsasággal lépdelt felfelé a ranglétrán, és mindössze 38 évesen már miniszterelnök lett. Ráadásul a hetvenes évek derekán ő is a “távolban”, Irakban próbálta a francia cégek befolyását növelni, ahogy Technocratus is lokálisan igyekszik megoldani a renitens gallok jelentette problémát.

Meglehet, hogy az album konfliktusai és gegjei nem olyan emlékezetesek, mint ahogy azt a korábbi epizódoktól megszokhattuk, de akad benne bőven ma is érvényes, megmosolyogtató, vagy vérmérséklettől függően megbotránkoztató alapigazság a modern világ működéséről. Sírjunk, vagy nevessünk rajta, az Obelix és társa görbe tükröt mutat a modern gazdaság árnyoldalainak, és nekünk is, akik benne élünk és kiszolgáljuk a sokszor igazságtalan rendszert. Minden poénja dacára azonban az eredetileg 1976-os album arról maradt emlékezetes, hogy ez volt az utolsó teljes történet, melyet a zseniális Goscinny írt. A francia képregény egyik legnagyobb mestere rá egy évre, 1977-ben, az Asterix Belgiumban készítése közben hunyt el.

Farkas Dávid

Facebook Hozzászólások