New X-Men #127-134 – És a világ megtelik mutánsokkal…

Charles Xavier újra jár. Először a “gonosz ikertestvér”, most pedig Charles Xavier újra jár. Grant Morrisont senki nem vádolhatja azzal, hogy nem vitt eredetiséget az X-Men képregényekbe, viszont az is igaz, hogy a sok remek gondolat mellett észrevétlenül belesumákolta a létező legnagyobb közhelyeket is. És a vicc az egészben? Hogy ennek ellenére működik. Méghozzá piszkosul jól. Hogy mi a titka, azt nem tudom, de az az ember, aki képes úgy lenyomni az olvasók torkán egy korábban már háromszor (!!!) lebénult karakter teljes fizikai felépülését, hogy azok még meg is köszönjék, az tud valamit. (Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindezt egy későbbi, kiválóan előkészített fordulat részeként teszi.)

Azért, hogy Xavier újra járni tud, ezúttal a korábbi történetekből már megismert mutáns, a gyógyító Xorn a felelős, aki a Cassandra Nova-fenyegetést lezáró 126. rész után végre kellő bemutatást kap egy jellegzetesen X-es történetben, ami az ember-mutáns problémakört taglalja egy szomorú és lehangoló szemszögből. Miután Morrison ily módon tanúbizonyságot tesz remek karakterformáló képességéről, hozzálát, hogy a Nova által a Xavier-intézet valódi céljának megszellőztetésével lefektetett alapra építkezzen, és a negyven éve mutáns kisebbségként ábrázolt népcsoportból mutáns társadalmat faragjon. New York városában egy mutáns negyed jön létre, a világot pedig lassan behálózza a professzor álmát a megvalósulás felé terelő X-Corporation, ami bárhol, bármikor segítségégére van a homo superior bajba jutott tagjainak, és akkor még nem beszéltünk az iskola több száz új tanulójáról, akik közül néhánynak szintén fontos szerep jut majd.

Morrison ezzel alaposan kiszélesíti a mutáns világot, egészen új szituációt teremt, és egy sokkal magasabb, egyben érdekesebb és izgalmasabb szintre helyezi az X-Men alapkonfliktusát, vagyis a társadalomból való kirekesztettséget. Hiszen ahelyett, hogy az eddigi gyakorlat szerint elszigetelné ezt a népcsoportot az emberiségtől, integrálja belé. Ez az irány pedig üdítően hat azután, hogy a mutánsok ügye az első szám megjelenése óta lényegében teljességgel változatlan volt.

De a társadalmi helyzet megváltoztatása mellett Morrison ezekben a részekben már kirándulást tesz a hagyományosabb szuperhős-történetek világába is. Fantomex, a rejtélyes tolvaj fontos bizonyítékokat lop el a Weapon Plus programtól, miközben annak egy teremtménye iszonyú pusztítást végez a Csatorna-alagútban (ezek a részek egyébként kissé furcsák, ugyanis jóval többet foglalkoznak a Fantomasról mintázott karakterrel – akit azóta teljesen elfelejtettek az írók – mint az X-Mennel). Ez a történet hozza be a képbe a későbbi Weapon Plus sztorit, míg néhány jelenet a Főnix visszatérését jelzi, és megismerjük az ezután komoly szerephez jutó fiatal mutáns, Quentin Quire bizonytalanságát és kételyeit is – vagyis Morrison folyamatosan és okosan fekteti le a későbbi események alapjait.

Közben pedig, a minden létező és megszokott status quo-t felrúgó habitusának újabb állomásaként olyasvalamihez nyúl, amihez egyetlen író sem nyúlt azelőtt jó nyolc évig: Jean és Scott kapcsolatához. A gonosztevőből X-taggá avanzsált Emma Frosttal konkurenciát teremt Küklopsz régi szerelmének, és szokásához híven ezt a kártyát is nagyszerűen játssza ki – illetve kezdi kijátszani, mert ez a szál is a későbbiekben éri majd el csúcspontját. Fantomex túlszerepeltetése mellett így az egyetlen hátránya ezeknek a részeknek, hogy többségük két nagyobb sztori közti űr kitöltésére szolgál, és érezhetően csak felvezetésből áll (ami persze aztán busásan megtérül). Komolyabb problémát jelent a rajzoló személye, ami szinte részről részre változik: John Paul Leon elvont, elnagyolt és szögletes képeit Igor Kordey kevésbé művészies, viszont realisztikusabb és sötétebb vonásai követik, majd tiszteletét teszi Phil Jimenez háttért elhanyagoló, letisztult stílusa, aztán Ethan Van Sciver nehézkes dinamikája és durva, széles állkapcsai következnek, hogy Keron Grant egyszerű, de hatásos munkája zárja a sort. Igen, pont olyan zavaró, mint amilyennek hangzik. De ez senkinek ne vegye el a kedvét a New X-Mentől. Remek sorozat.

Megjelenés: 2002/2003
Történet: Grant Morrison
Rajz: John Paul Leon, Igor Kordey, Phil Jimenez, Ethan Van Sciver, Keron Grant

Olórin, 2008. február 23.