Ne veszítsük el a fejünket! – Deadpool: Zsémbes zsoldos

A tizenhárom részes Deadpool kötet kicsit olyan, mint részt venni egy maratoni egyetemista bulin. Ahol a cél az, hogy minél több lónyálat vedeljünk, megdöntsük a bögyös csajszit, bármennyire is nem lelkesedik az ötletért, beintsünk minden tekintélyelvű személynek, és eladjuk magunkat a Földkerekség legkirályabb emberének – akkor is, ha az utóbbi nem is állhatna távolabb a valóságtól. Ahol már attól Peter Traversnek vagy Leonard Maltinnak érezzük magunkat, ha leszedjük a keresztvizet a Star Wars előzménytrilógiáról.

Ez a fajta életszemlélet érhető tetten Deadpool mostani kalandján, ahol mindegy, hogy a Vadföldön menekülnek, vagy zombikat hentelnek, Wade Wilson ezt a fent ecsetelt, olykor görcsösen laza hozzáállással teszi. Elvégre azt nem hagyhatja, hogy bárki menőbb legyen ő nála. Pechjére azonban a sors és legutóbbi megbízói saját, élőhalott alteregójának fejével hozzák össze, mert ha létezik valaki, aki beszólhat Deadpoolnak, az saját maga. Szerencsére, ha arról van szó, képesek összedugni a fejüket, hogy kitaláljanak valamit, amivel kivágják magukat a csávából.

Márpedig azért az alkotók számos nehézséget gördítenek az útjukba, különösen, amikor egy kicsit kezdene leülni az évődés, így kapunk Hidra és A.I.M ügynököket, zombi hősöket és gonoszokat, neandervölgyieket, alternatív Deadpoolokat, Mocsármicsodát, valamint egy zombifikált Tyrannosaurust, hiszen Mark Millar óta tudjuk, hogy egy T-rex önmagában smafu. Unatkozni így nem fogunk, sőt, az ötletparádénak köszönhetően többet kapkodjuk a fejünket, mint a címszereplő.

Azért töredelmesen bevallom, egy kicsivel többet el tudtam volna viselni a filmek szemtelenségéből és szívéből. Kevés olyan adaptáció létezik, ami a lehető legtöbbet hozza ki az alapanyagból, a Deadpool filmek pont ilyenek, nem véletlen, hogy az iránt a Marvel Moziverzum vezetősége is jóval megengedőbb, mint más Fox-produkciókat illetően. Ryan Reynolds filmjeiben rengeteg kikacsintás volt a zsáner fonákságaira, emellett a hülye poénok mellett volt egy nagy adag, sebezhető őszinteség is. Mert nem lehetünk folyton egyedül menők, ez az, amire idővel ő is Ryan, ahogy mi is rájövünk.

Ettől függetlenül a Deadpool: Zsémbes zsoldos egy jópofa agymenés tizenhárom számon át, ami sokszor tömény, mint a szörpkoncentrátum, de kellemes és kedvelhető. Mondjuk az mosolyogtató, hogy Deadpool női társainál, úgy tűnik, feltétel, hogy jó fizikai adottsággal rajzolják meg őket, de mint mondtam, az egészen az egyetemi parti mentalitás érződik. Ebben a kérdésben hát nem szapulom, de nem is Wade-em.

A Deadpool: Zsémbes zsoldost azoknak ajánlom, akik olvasásnál is ragaszkodnak a parti hangulathoz – legyen szó egyetemi, vagy Balaton-parti hangulathoz. Lehetőleg jól beosztva, mert könnyen a fejünkbe száll.

Pusztai Dániel

Deadpool: Zsémbes zsoldos
Szerzők: Victor Gischler, Bong Dazo
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2019. május

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: