Moskát Anita: Bábel fiai

Talán az a legjobb, ha a lényeget mondom el először: a Bábel fiai kiváló olvasmány. Nem csak első regénynek, nemcsak magyar fantasynek, hanem úgy egyáltalán. A stílus gördülékeny, a szóhasználat választékos, a karakterek összetettek és élők, a történet egyszerre mély és csavarokkal teli.

Pedig nem lett volna nehéz kisiklani. A gőg szimbólumává csontosodott bábeli torony; merev, kegyetlen patriarcha; a próféták hazugságai; ezekből az összetevőkből könnyen lehetett volna egy didaktikus és közhelyes mese a vallás veszedelmeiről, amit már számtalanszor olvashattunk és láthattunk már.

Moskát Anita azonban ügyesen keveri a lapokat, így ismert téglákból valami frisset és újszerűt emel. Történetünk két szálon fut: az egyik nézőpontkarakter Dávid, egy önző és felszínes fiatal festő, aki lassan és fokozatosan veszti el a látását. Így hamarosan nővére, a tanárként dolgozó Lívi segítségére lesz utalva, pedig neki aztán eszébe nem jutna feleleveníteni a családi kötelékeket, mikor a meg nem értettség és világfájdalom érzése olyan jól pótol minden kapcsolatot. Egyedül az álmaiba tud kapaszkodni, melyek azt sugallják, egy titokzatos személy, Arzén vette el a látását, és építette be a toronyba.

Arzén, a bábeli próféta fia saját maga számára is akkora rejtély, mint Dávid vagy a hívei számára. Nem könnyű apja, a szentként tisztelt Léonard Château nyomdokaiba lépni, pláne, hogy a szóban forgó férfiú egy rideg, könyörtelen zsarnok volt, akit részben ezen tulajdonságai miatt is bálványoztak hívei. Arzén azonban tudni szeretné az igazságot egy olyan városban, ami hazugságokra épült.

Napjaink Budapestje és a téren és időn kívüli Bábel világa jól kiegészítik egymást, és mindamellett, hogy a történet háromnegyed az utóbbiban játszódik, rendre találkozhatunk világunkból származó eszközökkel. Ugyanis a világok között egyszerű az átjárás, már persze azoknak, akik ismerik a kiskapukat. Léonard Château természetesen ezen személyek közé tartozott, ezzel magyarázható franciás csengésű neve is, és ő keresztelte el fiát Arzénnak (ebből is látszik, hogy kapcsolatuk egészséges és szeretettel teli volt).

A bábeli csodák egy részét azonban nem lehet mai ismereteinkkel magyarázni, mint amilyenek az embereket segítő szellemek vagy őket megszálló nyelvdémonok – előbbiek útmutatást adnak, utóbbiak összezavarják az áldozatok nyelvét. Bábel világa szépen, fokozatosan tárul elénk, így időbe telik, míg helyére kerül minden elem, de pont ebben is rejlik a varázsa.

Ebben, meg a szereplőkben, akik közé a torony is tartozik, ami mindenkinek mást és mást jelent. Dávidnak a látását, Arzénnak a hazugságokat és apja kegyetlenkedéseit, Léonardnak a hatalmat, az agilis Hananiásnak a lehetőséget, Bábel népének a megdicsőülést, a toronyelleneseknek az istenkáromlást. Mindegyik karakter saját hanggal rendelkezik, így már onnan tudjuk, melyikük beszél, amikor még csupán megszólalnak, de nem látjuk az arcukat – és mindegyiküknek megvan a maguk hihető motivációja.

Ahogy az ihlető forrásul szolgáló ószövetségi történet, úgy ez a regény sem vidám vagy felhőtlen… ám mivel az író egyetlen karaktert sem idealizál vagy démonizál, így a történetben végig megtalálható az emberek iránt érzett megértés.

A Bábel fiai egy kegyetlen történet humanista elmesélése, és ebben rejlik az ereje.