Modern Marvel mítosz – Thor: A mennydörgés istene

Van valami nyers zabolátlanság az eredeti Thorban, amihez képest a Marvel Univerzumbeli megfelelője felvizezett Disney-hercegnek tűnik. Ehhez képest Jason Aaron tizenegyrészes története úgy indul, ahogy kell: éppen karóra tűzte egy jégóriás fejét, ezt megünneplendő pedig alaposan felönt a garatra, és nem egy fehérnéppel ágyba bújik. Baltaarcú Fabiónk azonban sokáig nem tud örülni a győzelmének, ugyanis hamarosan egy lefejezett isten maradványaiba botlik – ugyanis valaki az árnyak mögül kifejezetten a halhatatlanokra vadászik.

Jason Aaron nem vacakol sokat a karakterábrázolással vagy a mély morális kérdésekkel, ő egy grandiózus, epikus történetet akar elmesélni, amelyben a tétek hatalmasak, a veszély legyőzhetetlennek tűnik, mindehhez egy képzeletgazdag univerzumot megalkotva, melyet mindenféle furcsa szerzet népesít be. Ennek köszönhető az, hogy soha nem olvadt egymásba olyan szépen, természetesen a viking sagák világa az űroperákéval, mint itt. Pedig ez volt Thor másik nagy Akhillész-sarka – vagy Szigfrid falevele, hogy ne legyen teljes a képzavar –, nevezetesen, hogy az eklektikus elemek nem igazán álltak össze, kiváltképpen akkor, ha tisztában voltunk a germán mítoszokkal.

Márpedig A mennydörgés istene lapjain egy káprázatos világ tárul elénk, és ebben nem kis szerepe van Esad Ribic rajzainak. Valami hihetetlen, hogy általa milyen hatalmasnak és földöntúlinak tűnik minden bolygó vagy istenváros, ami már csak azért is üdítő, mert a szuperhősök sokszor ellentétpárjai az univerzumot felfedező hétköznapi embereknek: míg az utóbbiak kiszolgáltatottan néznek szembe az ismeretlennel, addig, ha rosszul írják meg őket, akkor a szuperhősök egy seregnyi hatalom birtokában is ugyanazt a várost zúzzák porrá újra és újra.

Thor viszont élete egyik legnagyobb kihívásával kerül szembe, ami azonban inkább fizikai, semmint erkölcsi jellegű. Lássuk be, Gorr, az Istenölő nem egy összetett karakter, motivációit hamar ki lehet találni, ráadásul annak árnyalásához a történet sem kifejezetten asszisztál, ugyanis a tizenegy rész alatt egyszer sem találkozunk egyetlen alja rohadék istennel sem. Pedig ez olyasmi, ami rengeteg hasonló történetben alapnak számít.

Aaron azonban nem pepecsel ilyesmivel, ő egy igazi, hamisítatlan sagát akar elmesélni, ahol az ellenfélnek lehet motivációja, de sokkal fontosabb, hogy hány napon keresztül küzdenek és a csaták között milyen csodákat látnak a hősei. Ennek következtében története archetipikussá, és nem kliséssé válik, amely tele van jópofábbnál jópofább ötletekkel.

A mennydörgés istene egy olyan mese, amit zord időben jó olvasni, amikor a szürke, rideg hétköznapokból messzi tájakra vágyódunk el. Márpedig ez a Thor kötet olyan elrugaszkodott, amennyire egy science fantasy csak elrugaszkodott lehet anélkül, hogy komolytalanná válna. Így kell mítoszt szőni a huszonegyedik században.

Pusztai Dániel

Cím:	Thor: A mennydörgés istene
Szerző(k):	Jason Aaron, Esad Ribic
Kiadó:	Fumax
Ár:	6995 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	272 oldal
Megjelenés:	2019.07.31.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: