Mint egy jó bor: Sandman II.

Neil Gaiman Sandmanjének szépsége abban rejlik, hogy a képes a különböző mítoszokat, meséket, mendemondákat és képregényeket egy, koherens, szerves egésszé gyúrni. Nála mindegy, honnan ered egy történet, amíg az varázzsal, mondanivalóval bír, addig annak helye van a saját univerzumában.

Így amikor a Párák évszakában Lucifer felmond, és a korábban ért sérelmeiért a Pokol kulcsát Morpheusnak adja, Álomföld kapuja előtt hirtelen az összes földi mítosz legprominensebb hősei jelennek meg, az ázgárdiaktól kezdve az egyiptomi és japán panteon istenein át kelta tündérekig. Mindenki úgy érzi, hogy őt illetné meg a kiürült Alvilág, és mindent meg is tennének, hogy megkaparítsák.

Egyszerűen zseniális, hogy Gaimannél Lucifer nem azzal pusztítja el kis híján az Álmok Fejedelmét, hogy megfosztja őt valamitől, hanem ellenkezőleg, a birtokába juttatja az addigi legbecsesebb értékét. Ráadásul a bosszú csak másodlagos szerepet tölt be – amikor a Bukott Angyal meghallja, hogy Álom egykori szerelme kiszabadításáért készül alászállni a Pokolba, rájön, hogy valójában torkig van a neki ítélt szereppel.

Nincsenek nagy csaták, akkor sem, ha sokan titokban készülnek rá, egy kimondott szó jóval többet nyom a latba, mint ezer kard. Emellett nem is a jók csapnak össze a gonoszok seregével, mindenkinek megvan a maga motivációja és a maga nézőpontja. Még Álom sem emelkedik ki közülük, hiszen a kulcs azért került a birtokába, hogy jóvá tegye egy kicsinyes vétkét. De nem is az a lényeg, hogy ki győz le kit, hanem hogy miként vállhatunk jobb emberekké, felelősséget vállalva a hibáinkért. A Sandman az a képregény, amelyben a Halál egy aranyos, gót kislány, aki képes jobb belátásra bírni hűvös fivérét, és ahol Lucifer megérdemelten élvezheti ki a tengerparti naplementét.

Az Egy/mást játszva már nem ennyire erős, akkor is, ha ez is egy kedves, emberi történet. Az isteni lények után Gaiman egy lepukkadt ház lakói köré szövi meséjét, akik között találunk új életet kezdő fiatal leányt, transzvesztita barátot és leszbikus párt. Aranyos, hogy Gaiman szerint mindnyájunkban ott él a campbelli hős, aki, ha nem veszünk el a képzelet világában, képes átsegíteni a mindennapok nehézségein – de az előző történet visszafogott epikussága után kicsit döcögősnek érződik. A lezáró rész viszont szívbemarkoló lett minden hétköznapiasságával.

A két történeten kívül olvashatunk egyrészes számokat, amikben megismerhetjük Joshua Nortont, az Egyesült Államok császárát; láthatjuk Augustust Róma utcáin koldulva a hatalom árán elmélkedni; találkozhatunk a sivatagban eltévedt fiatal Marco Polóval; és tanúi lehetünk annak, hogy francia forradalom rémuralma egy bizonyos nyomozónő és Orpheusz fejének segítségével ér véget.

A Sandman olyan, mint egy jó bor, amit a legjobb alapanyagokból, a minket meghatározó mesékből és történetekből érleltek. Nem lehet, nem is érdemes nagy kortyokban fogyasztani, hanem megérdemli, hogy mind az utolsó cseppjét kiélvezzük, és így tovább is tart a hatása alatt minket.

Pusztai Dániel

Cím: Sandman – Az álmok fejedelme gyűjtemény 2. kötet
Szerző(k): Neil Gaiman
Kiadó: Fumax
Ár: 11995 9600 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 528 oldal
Megjelenés: 2019.12.05.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: fumax.hu szukits.hu