Mesterséges ragadozó, ellenséges vizeken

Sorban a negyedik írás érkezett a Sarkított kockák pályázatra, ami ráadásul alig egy hete (újra) megjelent magyar képregényről szól.


Nemere István – Sarlós Endre: Acélcápa

Sarlós Endre munkássága nem olyan ismert, mint a nagy húzóneveknek, amilyen Zórád Ernő vagy Sebők Imre. Az én első találkozásom a munkáival egy takarítás kapcsán esett meg, amikor édesanyám régi újságait szelektáltuk. Akkor került a kezembe több 1984-es Ifjúsági Magazin, amiben Bors Máté kalandjait rajzolta Sarlós Endre. Természetesen ezek az újságok nem kerültek kidobásra. Igazi meglepetés volt, amikor a Wadzsra kiadó megjelentette a Szigetvár ostroma című munkáját. Talán mondanom sem kell, hogy izgalommal vártam Windom kiadó által beharangozott Sarlós képregényt, már csak azért is, mert lelkes magyar alkotók által készített képregény gyűjtő vagyok.

Rajzstílusáról érdemes megemlíteni, hogy mivel jó barátja volt Zórád Ernőnek, az ő hatása megfigyelhető a munkáin, főleg a színezésben, amit bárki megtekinthet a Szigetvár ostromában. Az Acélcápában az igen erőteljes kontúrok és néhol a fény-árnyék játékok a jellemzőek. A képregény a realisztikus megjelenítésre törekszik Néhol előfordulnak elrajzolások és a figurák ábrázolása is esetlen itt-ott, de ez semmit sem von le a mű értékéből, elvégre hibák még a legnagyobbaknál is előfordulnak.

Az Acélcápa története egy provokációra épül, egy másik ország ellen. A történet mondanivalója kivetíthető a XXI. század aktuális problémájára, csak most olajért provokáltak és indítottak háborút.

A történetben időtálló emberi értékek is megjelennek. Legjobban talán a képregény 15. oldalán figyelhető meg mindez. Az oldal hat, a retorikus történetvezetést tükröző képkocka található. Megfigyelhetünk egy párhuzamos montázst, ugyanis az oldalon két helyszínen történnek az események egyszerre. Az első történést az első két képkocka tartalmazza, ahol Falken kapitány beszélget Erland ezredessel a titkosszolgálattól. A kapitány maga a megtestesült mintakatona, aki követi a parancsokat és hazafi, azonban van saját akarata, becsülete és érzelmei. Vele szemben áll Erland, aki a gátlástalan, kegyetlen „nagy fehér főnök” a világ rendőrsége, címet magának mondó állam embere, aki teljesíti mindazt, amit a beteges náci eszközöket felvonultató rezsim megkíván. Mindezt a világbéke nevében. Aki néz híreket, felfedezheti a párhuzamot a napjaink eseményeivel, csak most a terrorizmus elleni harc nevében folyik mindez.

Falken, Erlandel szemben igenis erős egyéniség, elítéli mindazt, ami történik, számára nem megengedett veszteség több tízezer ember halála. Erland pedig aki megtestesülése egy paranoiás rendszernek retteg, félti életét, mikor a halál szélén állnak és gátlástalanul eltiporna mindenkit, csak hogy megmeneküljön. Csak a saját élete érdekli ellentétben a kapitánnyal, aki a legénységét félti. Ő feláldozza magát az embereiért.

Ez az önfeláldozás figyelhető meg a megtámadott ország emberei körében, a montázs második történéseiben. Jerez doktor életét kockáztatva, tudván-tudva, hogy úgyis belehal, bemegy a reaktorba, hogy leállítsa a láncreakciót. Majd még két védőruhás alak segíti munkáját a magas sugárzásban. De számukra a halál nem számít, elvégre megmentenek több tízezer életet és az országnak is megmarad a reaktora.

Erland megjelenítéséből tükröződik, hogy nem más ő, mint egy bürokrata, aki még nem volt tűzvonalban, elegáns öltöny, jól fésült haj. Vele szemben állnak azok a hősök, akik az atomreaktorban küzdenek azbesztruhában arctalanul. Az igazi hős mindig arctalan nem kérkedik, csak teszi a dolgát, a gonosz, pedig mindig a szemedbe vigyorog és hátbadöf.

A Windom kiadónak ezúton is szeretnék gratulálni és sok sikert kívánni a munkájukhoz. Remélhetőleg sok olyan alkotóval ismertetik meg az olvasókat, akiket eddig alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Az Acélcápát, pedig ajánlom minden magyar és külföldi politikusnak, hátha tanulnak egy kis becsületet. Olvassanak a sorok között.

Halmi Zsolt

[poll=9]

Facebook Hozzászólások