Messiah Complex – A mutáns gyermeke

Amióta Ed Brubaker, Mike Carey, Peter David és a Christopher Yost-Craig Kyle duó gyökeret vert az X-franchise-ban, az olyan magasan szárnyal, mint a Grant Morrison-éra óta (és jó idegi előtte) soha. Na jó, annyira magasan talán nem, de az olyan kontárok után, mint Peter Milligan és (főleg) a rajongókat két évig szomorító Chuck Asuten, már nagy szüksége volt az X-könyveknek egy hozzáértő, és nem utolsósorban hatékonyan együtt dolgozó írógárdára. A nyerő csapat tavaly ősszel fogott bele az utóbbi jó pár év legütősebb X-crossoverébe, ami – amellett, hogy piszkosul szórakoztató – elvileg teljesen új irányba tereli majd a Marvel mutánsainak életét.

Az alig két hete véget ért MC-nek már a felvezetése is igazán pompás volt. A Xavier Intézet diákjait durván megtizedelő vallási fanatikusok, a Purifiers által véghezvitt mészárlást jó ha évtizedenként egyszer bevállalja egy író (igaz, itt néha kicsit már túlzásba vitték a hullagyártást), Carey Blinded by the Light című sztorija pedig fordulatos, ötletes és szuperdinamikus prológusként szolgált, ami már jelezte a közelgő vihart. A vihar pedig megérkezett egy kisbaba képében, aki a House of M eseményei óta az első újszülött mutáns a világon (akinek eddig még fel nem fedett okok miatt már születésekor manifesztálódik mutáns ereje, a szokásos tinédzser-kor helyett). Természetesen mindenki őt akarja. A Puriferers megölni, az X-Men megmenteni, és a Martalócok vezetőjenek, Sinisternek, illetve Rejtélynek is megvan vele a maga saját kis célja. Ebből a kalamajkából pedig pont az lesz, amire számítani lehet: totális miniháború a mutáns faj jövőjéért.

Az esemény természetesen bír akkora jelentőséggel, hogy a franchise minden csapata részt vegyen benne, vagyis szerepel a New X-Men és az X-Factor is – utóbbinak komoly és ötletes szerepe van az események alakulásában, előbbinek már kevésbé, mivel ők leginkább a maguk kis harcát vívják a vallási fanatikusokkal, de logikus, hogy a faj sorsát érintő crossoverben így vagy úgy, de nekik is szerepük legyen (és a fináléban szépen belehúzzák őket a végső leszámolásba). Talán csak Predator X szerepe elnagyolt kicsit, Stryker kreálmánya 11 részen át csak rohan a célja felé, hogy aztán kicsit megnehezítse a hősök dolgát a befejezésben, de igazán jelentős szerepe nincsen. (Illetve egy ilyen horderejű eseménynél feltűnő Magneto hiánya, még úgy is, hogy arra Brubaker morlockos történetének vége magyarázat lehet, és az írók egyébként is azt ígérik, hogy még idén visszatér egy igen komoly szereppel.)

Nagyjából félúton már nyilvánvaló volt, hogy ez a 13 részes történt „csak” arról fog szólni, ki kaparintja meg végül a bébit, míg pontos szerepe, kiléte és jelentősége későbbi sztorikra marad (pár következtetést persze meg lehet kockáztatni már most is), vagyis az MC egy pörgős, fordulatos, kellemesen régimódi, akcióközpontú crossover. Carey, Brubaker és társai remekül variálják a párhuzamos eseményeket, az apróbb hiányosságok és sutaságok fel sem tűnnek a lélegzetelállítóan lendületes történetvezetés fortélyának hála. További erény, hogy a főbb karakterek mindegyike kap legalább egy-egy igazán emlékezetes, jellemző jelenetet, Madroxtól X-23-on át Rejtélyig, jól sikerült Kábel visszatérése (bár magyarázattal egyelőre nem szolgáltak), az Őrszemek bevonása, az új sorozat, a Rozsomák vezette „badass” X-Erő beexponálása, és bizonyos karakterek pálfordulása is, nem beszélve a tekintélyes halálozási listáról. Utóbbinak persze legalább a felét visszacsinálják majd – Xavierről már most lehet tudni, hogy túléli, és az is (roppant kellemes) meglepetés lenne, ha Sinister holtan maradna. Emellett örülhetünk a professzor és Scott közti, ügyesen kijátszott konfliktusnak, az X-ek (sajnos a kelleténél jóval ritkább) kezdeményező szerepének, az utolsó oldalak keserű, sötét és gyászos néma csöndjét felváltó, reményteli zárókép pedig több mint katartikus.

Írói szempontból tehát a MC teljes siker, rajzait tekintve kicsit már problémásabb a helyzet. A négy X-cím mindegyiket más-más művész rajzolta, és ezekkel önmagukban nincs is semmi gond, de Scott Eaton (X-Factor) és főleg Billy Tan (Uncanny X-Men) már-már fotografikus, gyönyörű stílusa nem igazán passzol Humberto Ramos (New X-Men) rajzfilmszerűbb vonásai és Craig Bachalo (X-Men) olykor sötétebb és sokszor kaotikus rajzaihoz. De ettől a furcsaságtól eltekintve (ami majd a gyűjteményes kötetben lesz igazán érdekes) a MC egy remekül sikerült crossover, hosszú évek óta a legjobb, ami az X-franchise égisze alatt született – és hogy a következményeit milyen ügyesen játsszák ki, mennyire tudják beváltani az ezekkel kapcsolatos nagy ígéreteket, az majd még kiderül. De addig is ez a sztori kihagyhatatlan.


Megjelenés: 2007/2008
Történet: Mike Carey, Ed Brubaker, Christopher Yost, Craig Kyle, Peter David
Rajz: Marc Silvestr, Billy Tan, Scott Eaton, Humberto Ramos, Craig Bachalo

Olórin, 2008. február 07.

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: