Meg kell ölnöm Ronald Reagant! – Orgyilkos osztály #1

Felnőni senkinek sem könnyű. Nem volt az semmikor, most sem az, élhet bárhol a világon az ember. Rick Remender amerikai író is így volt ezzel, most rendhagyó módon állít emléket saját fiatalkorának: Orgyilkos osztály című képregény-sorozatával 1987-be kalauzol minket, hogy egy erőszakban tobzódó, akciódús történetben meséljen a felnőtté válás rögös útjáról.

A kamaszkori kirekesztettség, a minden elleni lázadás hálás téma, nem véletlenül nyúlnak oly sokszor hozzá az írók. Ijesztő, durva élményei mindenkinek vannak, Remendernek több is – ahogy az a frissen megjelent kötet utószavából is kiderül. Nem tudom, nem lett volna-e jobb helyen a könyv elején ez a vallomás, az ugyanis sok támpontot ad a történet megértéséhez. Na nem mintha annyira bonyolult sztoriról lenne szó, de valamennyi mélységet éppen az ad neki, hogy tudjuk, Remender tinédzser évei talán az átlagosnál is zaklatottabbak voltak. Innen pedig már egyenes vonal húzható képregénye alapötletéig.

A címbéli orgyilkos osztály, vagyis eredetiben Deadly Class egy iskolára utal, a Haláltanok Királyi Iskolájára, ahol a gyilkolás művészetét oktatják. Az itt tanuló “diákok” mind terhelt múltú gyerekek (hacsak nem hírhedt gengszter családok sarjai), akik közül a sztori főszereplőjét, Marcus Lopez Arguellot ismerjük meg először. Marcus szülei halála, valamint egy traumákkal (és titkokkal) teli árvaházi kitérő után, az utcáról kerül be az iskolába – választhat, hogy a múltjában elkövetett dolgai miatt rendőrkézre kerül, vagy pedig elfogadja új otthona szabályait. Utóbbi egyébként kapóra is jön, hiszen Marcus legfőbb célja, hogy kiiktassa az amerikai elnököt, akit minden problémája eredőjének tart. Ahhoz, hogy terveit megvalósíthassa, még sokat kell tanulnia, és mindenek előtt túlélnie az erőszakos és pszichopata osztálytársak között.

A képregény világa első olvasásra zavarba ejtően gazdag. Annyi szálat indít el Remender, és annyi mindent akar a véges helyre beszuszakolni, hogy olvasó legyen a talpán, aki minden infót elraktároz, vagy akár csak felismeri, mely karakterek lesz azok, akikre az író a következőkben is koncentrálni fog. Ettől kissé csapongó: előbb elővezeti Marcust, majd egy füzeten keresztül az iskolát mutatja be, aztán jön néhány (vagyis inkább jó néhány) osztálytárs a maguk bonyolult múltjával. Újabb gyors váltás, és egy egész pofás, de kissé kusza vegasi kiránduláson találjuk hőseinket – és így tovább. A műfaji meghatározás is nehézkes a cselekmény alapján: az Orgyilkos osztály még keresi a helyét, hiszen ott van benne egy végletekig kifacsart középsulis tinidráma (új iskola, új osztálytársak, a beilleszkedés nehézségei), meg egy vaskos, letaglózó társadalomkritika csírája is, az első kötet mégis megmarad pergő akciónak.

Ha a sztori csapong is, a rajzokra igazán nem lehet panaszunk. Sőt, Wes Craig személyében Remender talán a legjobb társra akadt, az általa megálmodott képi világ Lee Roughridge színeivel együtt egészen lenyűgöző lett. Kísérletezik rendhagyóbb panelelrendezésekkel is, de igazán az akciójelenetekben érzi magát elemében, azokat szinte minden esetben biztos kézzel vezényli le. A Grateful Dead koncert óriási tablója például, vagy a vegasi trip pszichedéliája is telitalálat.

Az Ogyilkos osztály első kötetét olvasva az ember kapkodja a fejét, annyi látványos és érdekes dolog történik, majd a végén azon kapja magát, hogy nehezen tudná összeszedni, mit is látott igazán. Sodró akció, ez biztos, de egyelőre igazi fókusz nélkül. Összeállt a csapat, ismerjük az erőviszonyokat, és megjelent végre a Gonosz is – ezek után a második könyv lesz igazán vízválasztó. A Fumax pazar kiadású kötete egyébként a képregény első hat füzetét gyűjti egybe, a megjelenést pedig vélhetően az is segítette, hogy az HBO tévésorozatot gyártott belőle. Ahhoz nem volt még szerencsém, de Rick Remender aktívan részt vett benne, így legalább az a vád nem érheti, hogy “elrontották”.

Farkas Dávid

Orgyilkos osztály #1: Reagan nemzedék
Szerzők: Rick Remender, Wes Craig, Lee Loughridge
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2019. február

Facebook Hozzászólások