Ennek a cikknek a címe lehetett volna csak annyi, hogy “Z”…

…az hatásos lett volna, viszont rövid, ezért hosszabb kellett neki!

Vicces, kardozós, lövöldözős, szörnyes, cápás, űrhajós, belmondós, schwarzeneggeres, budspenceres, ijesztős, cicis nős… 1985-ben sokkal több mozi volt, és összesen két tévécsatorna.

A kardozósak közül a kalózosakat imádtam. Moziban A vörös kalózt, A fekete kalózt, tévében A hét tenger ördögét, Sandokant. Ezen kívül is mindent, Ivanhoe-t, Robin Hood-ot, A három testőrt, A Tenkes kapitányát, ahol történelmi díszletben és öltözékben jóképű férfiak rosszarcú férfiakkal sokat kardoznak, mielőtt vagy miután megvallották a szerelmüket egy L’Oreal termékkel szépen kifestett hölgynek.

ZORRO nekem főleg nem egy film volt, nem Mándy Iván 1920-as Douglas Fairbanks némamozi-élménye, nem az 1940-es Zorro jele, amit Frank Miller, 46 évvel Batman születése után a mítosz alapjává tett, nem is az Alain Delon-féle 1975-ös, hanem az 1957-ben készült és később kézzel újraszínezett Disney-féle hetvennyolc plusz kettő részes sorozat Guy Williams-szel.

Walt Disney jól döntött, amikor őt választotta a meghallgatáson, hiszen ami instant gigasiker volt az USA-ban akkor, az még minket, magyarországi fiatalokat is lekötött harmincöt évvel később. Kilencvenkettőben a kis Tóth Jóska belekarcolta Szomolyán az öreg padba a nagy Z-t, épp úgy, mint Micky Norton Massachusets-külsőn a fém öltözőszekrény zománcos ajtajába.

A Tarnaörsön született Orczy Emma 1880-ban, 15 évesen szüleivel együtt elhagyja az Osztrák-Magyar Monarchiát, 1903-ban írja A vörös pimpernel című könyvét, mely néhány év után óriási siker lesz, és hatással van az amerikai rendőrségi fogalmazóból több száz novellás és ötven kötetes íróvá vált Johnston McCulley-ra.

Nem véletlenül, hiszen a kettős létben, a civil életben és a maszkkal eltitkolt személyiség mögött létező hőst (szuperhőst) is A vörös pimpernelhez köti a wikipedia!

1919-ben születik meg Don Diego de la Vega, alias el Zorro, a Róka figurája, McCulley legismertebb teremtménye.

Ettől kezdve több médiumon évtizedeken át dolgozzák fel különböző szerzők az egyik első álarcos hős világát.

A legújabb, éppen száz évvel a karakter születése után – ki gondolta ezt valaha – száz százalékban magyar termék, ráadásul képregény!

Tálosi András, a Goobo kiadó vezetője előbb magyar mércével alkotott nagyot az (újságoknál is kapható, hányattatott életű) Epicline magazinnal, majd tovább lépett. Népszerű olasz képregények kiadásával és a Zorro képregénnyel nemzetközi mércének kell, hogy megfeleljen.

Na és megfelel?

Régen éreztem ilyen izgalmat olvasás előtt. Nem szerettem annyira a Zorrot. A sorozatot néztem, mert éppen az ment, de vannak izgalmasabb tájak, mint (Felső-) Alta-California és izgalmasabb időszakok, mint 1832. A formálódó Egyesült Államok, spanyol felségterületek, belső harcok, amerikaiakkal való összecsapások, minden latino téma valahogy szappanoperára emlékeztet, a díszletek, jellemző boltívek, csörgő karperecek, valaki gitározik, korcs kutya, nagy fehér női blúzok, időnként sombrero, állandó, nyomasztó napsütés, éjjel meg állandóan süt a telihold a templomtorony mellett.

Na, ez egyik se volt a Zorróban. (Telihold van, de a borítón, nem templomtorony mellett.)

A tizenkét részes történet első, felvezető része kiváló párbeszédeken keresztül felvázolja az alapkonfliktust, a tanult, ügyes Don Diego visszatérését Barcelonából a puskaporos hangulatú San Juan Capistranóba apjához, Don Alejandróhoz. Elkíséri Bernardo, akit eddig némának és kicsit ügyifogyinak ismerhettünk meg, itt szószátyár, csajozós fiatalember. Az „ellenfelek”, a dörzsölt és kegyetlen helyi kiskirály, Cazares tábornok, lekötelezettje, Fuentes kapitány, a település helyőrségének vezetője és természetesen Garcia őrmester.

Zorro-nak nincs bajusza, az 57-es szériában nem így hívnak minden szereplőt, Alejandro kicsit szigorúbb és a Róka bőrbe, húsba karcolja a jelét (Disney-nél nem tehetett ilyet).

Tálosi András apró változtatásokat tett a szereplők küllemében, jellemében, a történetben. Ezek egyáltalán nem zavaróak, forradalmi ötletnek se minősülnek, egyszerűen így szolgálhatják jobban a szerző szándékát. Mit akar elmondani a világszerte ismert hős ezen megtestesülésével, milyen szinten lesznek morális témák, mennyi lesz a kaland, mennyire lesz, és lehet-e , és kell-e, hogy egyedi legyen, hogyan tesz hozzá minőségben a kardozós-kosztümös zsáner viszonylag egyszerű stiláris vázához.

Eddig szuper. A formára, panelkezelésre, a történet képregényes kibontására, az igényes szövegekre írói részről nem lehet panasz. Mielőtt Szűcs Gyula bekommentelné, Tálosi Andrásnak a Képtelen történetek, másvilági mesék című kötetben megjelent Pokol a tanyán című novellájára adott visszajelzések többek közt bizonyítékai az írói érésnek. Számomra a Zorro már élvezetesebb, mint a tévésorozat volt.

A rajzoló, Vári Tamás kiváló művész, 5Panels-szes munkáin kívül az epikus Theó és Tálosival közös Fekete Holló ismert alkotója. Stílusa visszafogott, passzol a történelmi alapú sorozathoz.

A színező Vadas Máté pár év alatt lett veterán, előbb saját sorozatát, a Gor láncait vitte, majd Caaroy Carville tizenkétrészes magyar szuperhős-sorozatát, a Titánembert rajzolta, húzta ki és színezte, hogy minden hónapban ott legyen az újságosnál. Nem kis munka. Különösen szépek a kékjei.

Szép az első szám borítója is. Inkább madár, mint róka, de leginkább Zorro.

A sorozat első részével a színmagyar brigád nemzetközi mércével is elfogadható produkciót hozott létre a maga műfajában mind külcsínre, mind tartalomra.

Drukkolunk, hogy Magyarországon Pókember maszkjába és az Én kicsi pónim hátsójába is belekarcolja Zorro a nagy Z-t.

Lénárd László

Zorro #1
Szerzők: Tálosi András, Várai Tamás, Vadas Máté
Kiadó: GooBo
Megjelenés: 2019. május

Facebook Hozzászólások