MangánOxid 2014 Nyár

Ruróni Kensin #14

Félidejéhez érkezett a Mangafan zászlóshajója, a rovott múltú, de jó útra tért kardforgatót főszerepeltető Ruróni Kensin. Vacuki Nobuhiro mangájának legutóbbi itthon megjelent kötetében tovább folytatódik a nagyszabású Kiotó-történetfolyam, melynek során Kensin minden korábbinál keményebb ellenfelekkel kerül összetűzésbe, a harcok tétje pedig nem kisebb, mint Japán jövője.

Vacuki Nobuhiro képregénye világszerte azért örvend akkora népszerűségnek kortól és nemtől függetlenül, mert bár minden adott lenne egy kizárólag fiúkat érdeklő, a harcokat középpontjába erőltető történethez, a szereplők közti kapcsolatrendszer, a finoman adagolt romantika, a fő karakterek múltja és konfliktusaik révén az olvasó jóval többet kap egy átlagos Shounen Jump-sorozathoz képest, ráadásul erre a Kiotó-sztori még jobban ráerősít. A történet szerint Kensin ellensége, Sisio sorozatos cselekkel igyekszik gyengíteni a szigetországot, fenekestől fel akarja forgatni a Meidzsi-korszak rendjét és a totális káoszt követően egész Japán felett akarja átvenni az uralmat. Segítségül hívta az úgynevezett tíz katanát, tíz különlegesen képzett (és a Batman képregények gonoszaihoz hasonlóan külön tanulmányt érdemlő) harcost, akiknek csupán Kensin, valamint maroknyi, barátokból álló csapata parancsolhat megálljt. A brutalitást, vért sem nélkülöző képsorok közepette kibontakozó konfliktus az ország jövője mellett Kensin türelmét is próbára teszi: vajon meddig képes kiállni erőszakmentes elvei mellett egy ilyen helyzetben, és mikor fordítja meg a jelen állásban emberölésre alkalmatlan, fordított élű kardját?

kensin-14-bor

A 14. kötet kissé meglepő módon a korábbiakhoz képest egészen máshová helyezi a hangsúlyt, kissé ellentmondva a sorozat eddigi menetének, és a fenti bekezdésben tárgyalt erényeinek. Ahogy arra a manga író-rajzolója az egy oldalas beköszönésében rávilágít, ezek a fejezetek szinte kizárólag a harcokra összpontosítanak, a különböző párosok erőviszonyai, a titkos, egyre egzotikusabb neveket viselő harci technikák, valamint a sok mozgásvonallal lekövetett észveszejtő harci mutatványok kerültek reflektorfénybe. Persze azért ide is jutott egy-egy különösen fontos momentum, például a rossz útra tért Aosi és Kensin párbaja, ami önmagában egy teljesen szimpla összecsapásnak tűnhet, de a két karakter által bejárt út és kettejük harcának tétje jóval fontosabbá teszi, egyszersmind ki is emeli a jelen kötetben szereplő harcok sorából – nem véletlenül foglalja el szinte a könyv teljes második felét. Ez az „egyszerűség” egyébként korántsem a sorozat sajátja, Vacuki Nobuhiro bevallása szerint ki szerette volna próbálni – még ha csak rövid ideig is -, hogy milyen érzés lehet ilyen szabályok szerint képregényt rajzolni, ígérete szerint a továbbiak már ismét a jól megszokott mederben folytatódnak majd.

A Kiotó történetfolyam talán az egész Ruróni Kensin manga legérdekesebb sztorija, nem véletlen, hogy két filmben is feldolgozták, amik az idei évben a legtöbb bevételt termelték a japán mozikban.

Naruto #21

A Ruróni Kensinnel szemben a Naruto büszkén vállalja azt, hogy elsősorban a jól bejáratott shounen-receptet követi, amikor újabb és újabb, egyre erősebb ellenfelekkel vívott küzdelmek mentén szervezi cselekményét. Kisimoto Maszasi mangája a jelenkor nagy hármasának (One Piece, Naruto, Bleach) egyikeként azért is büszkélkedhet tetemes rajongótáborral az egész világon, mert a látványos, gyakran előforduló harci jelenetek közepette főszereplői ténylegesen, vagy pedig metaforikusan olyan konfliktusokba keverednek – árulástól kezdve szerelmeken és gyűlöleten át egészen a felelősségvállalásig -, amiket egy átlagos kamasz is a magáénak érezhet, mintául veheti mindennapjai túléléseihez. Ez pedig talán a legnagyobb előddel, a Dragon Ballal szemben is pluszt jelent, más úton-módon, más eszközökkel jut el az olvasóihoz.

naruto-21-bor

A nyáron megjelent 21. kötetben a fent említett értékek többszörösen jelentkeznek: a történet ott veszi fel a fonalat, amikor Naruto és nindzsatanonc társai elindulnak, hogy rossz útra tért társukat, Szaszukét jó szóra bírják, és visszavigyék a falujukba. Szaszuke azonban a lehető legrosszabb társaságba keveredett, a rettegett ellenfél, Orocsimaru emberei között semmi biztosíték nincs arra, hogy valaha is újra a régi önmaga lehessen. A Szaszuke után indult expedíció tagjai időközben több ellenféllel kell felvegyék a harcot, melyek közben főleg a súlyproblémákkal küzdő, emiatt kissé bizonytalan, de hatalmas erővel megáldott Csódzsira irányul a figyelmünk, az ő kálváriája jelenti a 21. kötet legérdekesebb történetszálát. Csódzsi ugyanis alapvetően vidám, az evést előszeretettel minden egyéb tevékenység elé helyező fiatal, aki barátaival együtt lógva érzi igazán elemében magát, mégis állandóan amiatt őrlődik, hogy mások lebecsülik őt. Vidámsága mögé rejtett félénksége kerül ezúttal a középpontba, harcában nem csak az ellenfelet, de (ahogy mondani szokták,) önmagát is le kell győznie.

Kérdés, hogy az efféle tiniproblémák ecsetelgetése meddig húzható, minden esetre Kisimoto Maszasi módszere egyelőre nem látszik kifulladni, Japánban – népszerűségéből mit sem veszítve – már a 70. kötetnél tart a sorozat, és bár látszik már a vége (az alkotó szerint még idén), egyelőre nincs konkrét, kőbe vésett nyilatkozat a sorozat lezárásáról.

Vampire Knight #9

Őszintén szólva Hino Matsuri hatalmas női rajongótáborral büszkélkedő sorozata, a Vampire Knight az egyik legzavarbaejtőbb olvasmányélményem volt az utóbbi időből, pedig igyekszem magamnak mindig a lehető legszélesebb körből olvasnivalót kiszemelni. A vámpíros tematika, a gótikus látványelemek és a szinte a sorozat elejétől jelen lévő depresszív hangulat némi szerelemmel nyakon öntve talán még ma is divatosnak számít, főleg a tinédzser lányok körében, a Vampire Knight azonban az Alkonyat szériával (és annak képregény-változatával) szemben jóval bonyolultabb, vagy pontosabban mérföldekkel nehezebben dekódolhatóbb történettel operál, megnehezítve az olvasói befogadást, de egyúttal titokzatosabbá, ha úgy tetszik vonzóbbá is téve a közönség számára a szereplőket.

A Vampire Knight egy olyan egyetemen játszódik, ahova vámpírok is járnak, a nappali és az éjszakai tagozat élesen elkülönülve, egymást váltva működik. Főhős triónk, a hányattatott múltú Zero, a két férfi „szerelme” közt őrlődő (és szintén hányattatott múltú) Yuuki, valamint az egyre inkább főszereplővé előlépő, a szerelmi háromszöget teljessé tévő Kaname, az ő kalandjaik elevenednek meg immáron a kilencedik magyarul megjelent kötet lapjain. A manga alkotója szerint az összesen 19 könyvet számláló sorozat első nagyobb szakasza zárul le a 9-10. kötettel, ezért nem meglepő, hogy az eddig főként szomorú párbeszédek során kibontakozó konfliktusok lassan a tetőfokukra jutnak, és némi akcióval dúsított kvázi lezárás következik.

vampire-knight-9-bor

A Vampire Knight nyáron megjelent kötete egyébként roppant látványos és izgalmas, mégis laikusok számára túl nehéz a befogadás. A japán shoujo szériák, azaz a fiatal lányoknak készülő sorozatoktól, így a Vampire Knight-tól sem idegen a „balladai homály”, a mangaka nem mindent vet papírra, egy-egy tekintet legalább annyit lendít a sztorin, mint egy szépen levezényelt jelenet, a szűkszavúság mellett a rengeteg elmosódott, nehezen kivehető (és megkülönböztethető) alakok használatával semmit sem rág az olvasó szájába, sőt éppen ellenkezőleg, nekünk kell megdolgoznunk a történet értelmezéséért.

Mindent egybevetve a Mangafan sorozati közül véleményem szerint ez az egyetlen, ami kifejezetten egy adott és jól körülhatárolt közönségre van pozicionálva; látványosság ide, izgalmak oda, a Vampire Knight kemény dió, szeretni és élvezni egész embert kíván.

Farkas Dávid