Csendes kezdet: Kretén #101 kritika

Rövid emlékeztető azon olvasóink kedvéért, akik egyáltalán nem fogyasztanak magyar sajtót: a Kretén 10 éves kihagyás után újraindult onnan, ahol 2009-ben abbamaradt, vagyis a 101. számmal. Ahogy jeleztem, a hír hatalmas sajtóvisszhangot kapott, persze ez is a képregények sajátos mikroverzumában értelmezhető hatalmasnak: a dedikált csatornákon kívül hírt adott róla az Index, Szeretlek Magyarország, Kreatív, Media1, Magyar Narancs, Blikk, 168 óra (Bölcs István tud róla?), Mandiner, sőt még olyan önkormányzati/helyi portálok is beszámoltak, mint a szeged.hu… Nem a szokott jelenségről van szó, hogy az MTI anyagát átveszi ezernyi oldal, hanem ezek elsősorban két forrásra (nerdblog, Gróf Balázs FB oldala) támaszkodva eredeti hírszöveggel jelentkeztek, ami egészen különlegesnek számítana képregényes hír esetén. Így utólag eszméltem, hogy az a Kretén, melyet én egy olyan képregényes / képregényközeli szubkultúra keretébe helyeztem, amely a névadással dacolva különbséget tud tenni ő és az olyanok között, mint a Morbid, Szaft, Móricka stb., tehát ez a Kretén jóval mélyebbre hatolt a hazai sajtóvilág rétegei közé. Vagy egyszerűen a ma 35-45 körüli sajtómunkások serdülőkori emlékeit idézte fel ez a hír. Az, hogy a Kockás és Hahota újraindítása milyen személyes húrokat fog megpendíteni a kb. ugyanebben a korosztályban, arról nem volt kétségem, hiszen a bő két és fél évtizedes hallgatása alatt rengeteg nem képregényestől hallottunk könnyes visszaemlékezéseket. Arra viszont nem számítottam, hogy a Kretén is egy ilyen generációs márkanévvé váljon.

Akárhogy is, szögezzük le gyorsan azt, amit mi – általános elismertségétől teljesen függetlenül – mindig is tudtunk: Láng István és alkalmi és állandó társai egy legendát alkottak, a lap a hazai képregényes megjelenés utolsó védbástyája volt éppen a legínségesebb időkben. Ironikus, hogy éppen akkor szűnt meg, amikor az erősödő, de még gyenge hazai képregényes piac első hullámvölgyét tapasztalta.

Az új számot kézbe véve a logó az első, amelyet felfogunk, érzünk. Ez a hat betű, melyet még Fujkin István tervezett meg a kezdetek kezdetén, hogy aztán nem sokkal később tovább álljon, rögtön felidézi bennünk azt a karcosságot, rendetlenséget, amelyért megkedveltük ezt a lapot. Több anekdota is terjed Láng István szerkesztési módszereiről. Például az, hogy a beérkezett anyagokat kiterítette a szobában és úgy rakosgatta össze a kész lapot, közben persze kidíszítgetve a margókat (akire, mint egy Kretén egy régi karikatúrájából tudjuk, nem szabad írni!). Akár igaz, akár nem, a lényeg mégis az, hogy a lapon látszódott egyfajta számítógépkorszak előtti szerkesztési módszer és természetes érlelés. Ehhez képest ez az új kicsit steril lett. Könnyen és gyorsan olvasható, kevés a káosz. Minden más lap esetén, ezek dicsérő szavaknak számítanának, de nem itt! Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha az új Kockást olvasnám csak csavartak néhány szabályzón, hogy humorlap legyen belőle.
Persze, van légjogosultsága a jól fésült humorlapoknak is, már ha az kizárólag a tördelőszerkesztésre korlátozódik és nem a tartalomra. Ha átlapozunk egy mostanában megjelent Fluide Glacialt, nagy rendet tapasztalhatunk. Az összehasonlítás azért is állja meg a helyét, mert alkotók terén nagy a fedés a két lap között, egyértelmű, hogy a Kretén egyik szellemi elődje volt a Fluide Glacial, ahogyan a Mad is. Szóval nincs is ezzel semmi gond, csakhogy ez a Kretén-féle őskáosz olyan hagyomány, amitől gyanítom, hogy nehéz szabadulni, de ha az új szerkesztőgárdának nem jön ez természetesen, akkor inkább ne is erőltessék. (És ha már erőlködés: vicceket lehetne egyáltalán nem? Az a régi Kreténben is a kínlódás jele volt.)
Az említett Kockás-párhuzamot erősíti Cosmik Roger itteni szerepeltetése is, ami ellen egyébként egy szavam sem lehet, tökéletesen illik a Kretén profiljába. A Kockás-fíling egyébként egyáltalán nem a véletlen műve, hiszen a lap szerkesztője az a Szalay Kristóf, aki a Kockás három szerkesztőjének egyike. Ilyen formán a kapcsolat nagyon is gyümölcsöző, hiszen a Kockásnál érezzük, hogy vannak olyan humoros képregények, melyek már nem férnek a lapba, vagyis egyik kiadó a másiknak passzolhatja a labdát. (Itt jegyzem meg, hogy kissé méltatlan módon mutatták be Szalayt a Kreatív cikkében, mint ős-Kretén-rajongó gimnazista nyelvtanárt prezentálták, aki pusztán lelkesedésből vágott ebbe a projektbe, elfeledve a szerkesztő szakmai tapasztalatait.)
Szalay rutinja (amihez idevehető első munkája, a Deutsch mit Comics is) meg is látszik a válogatáson, hiszen a lap kétharmadát külföldi (elsősorban német, francia) képregények teszik ki. Annak mi a Kilencediknél nagyon örülünk, hogy a képregények aránya megnövekedett, de annak kevésbé, hogy a magyar anyagok aránya elmarad a régitől. És sajnos a színvonaluk is eléggé hullámzó. Marabut jó volt viszontlátni. Ő jóval túlteljesítette a kvótát, hiszen nem csak, hogy több képregényével, karikatúrájával, sőt rendhagyó módon írásával is találkozhatunk, hanem lapművészeti szakreferensként is föl lett tüntetve az impresszumban. És vele ki is merült a régi törzsgárda. Ez mutatja, hogy a lapot gyorsan rakhatták össze és nem volt mindenkinek a fiókjából előrántható munkája. Apropó fiók: kíváncsian vártam Gróf Balázs kreténes debütálását, hiszen a hazai képsorok egyik tapasztalt harcosa még sosem szerepelt a Kreténben. A lap szélén lévő copyright dátum nem hazudott, a 2000-es képregénnyel már találkozhattunk mindannyian, nem egy mára elfeledett Pesti Est közlésben, hanem a szerző munkáiból válogató Képregényekben. Az egyoldalas egyébként ötletes, az alapkoncepció nagyban hasonlít a Kockásban mostanában futó Mindig Győző panelsorrendekkel játszó Möbius-szalagokra. (Kettejük közül GB-é az elsőség, de valószínűleg más is előjött már Möbius-strippel. Kész, el is neveztem a zsánert.)
Ha már ismerős tartalmak: az utolsó oldal Perverz Tatája (amit az index tévedésből Gróf Balázsnak tulajdonított) is szerepelt már a Kretén első 20 számának egyikében, annyi különbséggel, hogy az emlékeim szerint fekete-fehér volt. Mi figyelünk, nem lehet bennünket átverni ismétlésekkel, főleg nem egy ilyen különleges alkalomkor.
Visszatérő kreténes alkotók helyett találkozhattunk néhány bemutatkozó szerzővel. Őszi Zoltán Kutyákok hozza a megfelelő szintet, jó lenne tőle többet is látni. Téjlor neve sokaknak lehet ismerős. A leginkább pornóképregényekben jártas szerző időnként meglepően jó képregényeket is rajzol, ha fekete fehér a megrendelés. Ezek színesek és sajnos a poénok sem kárpótoltak.
A magyar képregények közül szerettem volna kiemelni a Hun-garikum sorozatot, de annak szerzője – bizonyos Dab’s – francia. A külföldi részlegen több ismerős képregénysorozattal találkozhattunk újra, és ez jó: Édikától és a Bidochonéktól megkapjuk az emlékeztetőt: ez a mi világunk egészen nevetséges és szánalmas módon szörnyű, az Állatságok pedig apró abszurd színfolt a lapban. (Egykor mintha pont az abszurd vonal lett volna a fő profil – vagy csak én szerettem volna?) Sergio Aragonés pedig mindössze finom előétel az éhesen maradt MAD-rajongók számra, de legalább valaki képviselte.
Az MO/CDM álnevű rajzoló a Kretén igazi főszereplője, hiszen a borítón és a már említett Cosmik Rogeren (író: Julien/CDM) kívül két önálló képregénysorozatából is közölnek. Közülük a Forbidden Zone kevésbé tetszett, rajzai itt kevéssé kiforrottak, sokkal kevésbé élnek, mint a Cosmik Roger vagy a What the Future egyoldalasa.

Korábban a válogatás szót említettem az új Kretén szerkesztése kapcsán. Amellett, hogy ezzel semmi gond nincs, a régi Kreténnél úgy érezhettük, hogy nem csupán rendelkezésre álló anyagok válogatásáról van szó, hanem egy alkotóközösség exkluzív munkájáról. Azt hiszem ezen érzet hiányával írhatnám le a 101. szám legnagyobb hibáját.
Az a felfokozott érdeklődésből és a rengeteg példány nélkül maradó újságosról szóló híresztelésből kiderült, hogy az újraindult Kreténnek sikerült berúgni az ajtót. Ami viszont a belbecset illeti, maradjunk inkább csendes kezdésnél, annak viszont bőven megteszi. A bizalmat megszavazom Szalayéknak és remélem, hogy a felsorolt hibák, hiányosságok csupán gyerekbetegségeknek bizonyulnak. Úgy érzem, a 102. szám mindkét oldal – szerkesztő/kiadó és olvasók – számára több tanulsággal fog szolgálni a Kretén jövőjét illetően.
A régi Kretén legutolsó számában így búcsúzott a Szeretetkesztő és a Szerzők: „Tettük a dolgunkat, igyekeztünk jól. Szemtelenek voltunk, de gusztustalanok sosem. Tiszteletlenek igen, érzéketlenek sosem.”
Kívánom, hogy e szellem jegyében legyen hosszú életű ez a második inkarnáció!

Szabó Zoltán Ádám

Cím: Kretén #101
Szerző(k): többen
Kiadó: Athos-Ignis Bt.
Ár: 995 Ft
Formátum: füzet
Terjedelem: 52 oldal
Megjelenés: 2019.10.29
Megvásárolható: Újságárusok
Online vásárlás: kepregenymarket.hu
Bevásárlólista: Loading

Facebook Hozzászólások