Köpeny és Kard – Árny és Fény

Bronx – nem tudjuk mi az, de álmodozunk róla, gyerekek a nyolcvanas években. Kemény hely. Ott megölnek – mondjuk az általános iskola aszfalt udvarán egymásnak. Ha nem az a tetkó van rajtad, ami rajtuk, megölnek a négerek. Páncélozott autókban járnak a rendőrök. Ha nem a négerek ölnek meg, akkor a narkó.

A narkó nekünk a technokolos meg a nitrós zacskó, olyat már láttunk, százezernyi csóró függő lélegeztetőgépe. Az alkohol nem narkó, bár osztályunkból legalább tizenöt-huszonöt százalék apja vagy anyja rendszeresen iszik, de mind rendes ember. Az is, aki tényleg rendes, mert bocsánatos, hogy ebben a tűrhetetlen világban kell két biztos pont, a bölcs pultosnő(k), a filozófus meg a sírköves, a rajztanár meg a gyári munkás, a tükör és a pohár, a sarki kocsma, ez a család mellett a másik nagy szerelem, és az is, aki hetente háromszor szíjjal, kétszer ököllel lilára veri a párját és/vagy a gyerekét. Azt mondják, rendes ember, csak néha kicsit sokat iszik. De dolgozik rendesen, meg eltartja a gyerekeket, asszony meghalt, mit lehet tenni – beszélik egymás közt a tízemeletes lépcsőházának szemetesaknája előtt a felnőttek.

És miután az apja megverte – mondjuk Petit – este, nappal megveri a matek- azután az orosztanár, mert figyelmetlen, undok és szemtelen.

A lakótelep neve csuvas testvérvárosunk után Csebokszári volt. Csebronx. Igen, egyszer nyolcéves koromban, ezerkilencszáznyolcvanöt nyári szünetében elém állt két kamasz, és elvették a biciklim első kerekének szelepét. Azt hiszem, sírtam a sokktól. Huszonöt évvel később megkerestem az ugyancsak egri születésű Liam Neesont, és együtt megöltük őket kerékszeleppel a zenebolt előtti nagy jegenyefa alatti leszámolásban. Hogy eltüntessük a nyomokat, ezerkétszáz négyzetméteres ábécé áruházat építettünk rájuk éjjel. Más erőszakos cselekmény nem történt velem Hevesben húsz éves koromig.

New York a nyolcvanas években, elég beütni a képkeresőbe, az olcsó bűn kirakatvárosa.

Drog, prostitúció, korrupció, egy valaha szebb napokat látott, koszlottá rongált megapokolipsz. (Cattani felügyelő, vagyis Guiliani főügyész főpolgármester érkezése után átalakul a város, pár évtized után újra az örökké nyitva tartó, romantikus városország meseképe jön át a tengerentúlról.)

Hell’s Kitchen negyedről nem hallottunk annakidején, Manhattan, Brooklyn, Harlem, Bronx, Central Park, Woody Allen és a Szellemirtók megvoltak, de Fenegyerek vagy Köpeny és Kard csak később tették a térképre a Pokol konyháját.

Köpeny és Kard fekete és fehér, Árny és Fény párosa egyedi hangú, melankolikus városi horrorral mutatkozott be a Semic-Pókember lapjain a magyar olvasóknak 1991-ben, hogy harminc évvel később a látszólag egyelőre a korszak nosztalgiájára alapozó Bubi Bolt kiadó kiegészítve, felújítva és folytatással együtt kötetelje a sztorit. Úgy látszik, a Kingpin kiadó mellett egyre többen próbálják betömni a “Marvel-lyukakat” a kontinuitásban.

Képességeiket az idei tél könnyen megmagyarázza. Köpeny az az undok, sötét időjárás, ami hónapokig uralta a telet, megdermeszti, majd elnyeli az ember lelkét, Kard pedig a napfény, ami kiszippantja az embert a lakásból, megtisztítja a sötétség maradékaitól – persze mindez felszorozva végtelennel. Köpeny valami olyasmit tud, mint Zarathos vádló pillantása, köpenyébe jutva jeges szembesülés várja a bűnöst elkövetett vétkeivel. Olyan lehet ez a világ, mint a Stranger Things kiterjedés nélküli semmije. Kard fénytőrei (és nem fénykardjai) szenvedést okoznak, de kitisztítják a szervezetből a rossz kemikáliákat, és úgy általában átmossák az embert, mint az ultracentrifuga.

Köpeny szörnyeteg, Kard szépség, ha Fény nem etetné fehér – bármilyen bután hangzik is, Fényerővel, mindenkit megenne. Miután bedrogozták őket és mutálódtak, sorsukat a „halálkufárok” elleni bosszúra teszik fel. Köpeny látszólag isteni lény, önmagát kivéve nincs ellenfele. Fény olyan, mint Káprázat szolid, de stílusos fellépőruhában. Érdekes, hogy nem túlszexualizált karakter, köldökig kivágott ruhája ellenére mindig lelki fájdalom, aggódás közepette találkozunk vele, az alkotók sosem élnek vissza a karakter alapvetően „szexi” megjelenésével.

Bűn, büntetés, bűnhődés története az Árny és fény. Emberi és isteni, félisteni igazságok ütköznek egymásnak a szemetes utcák és egy ragyogó templom között cikázva.

Rick Leonardi rajzoló és Terry Austin kihúzó munkáját nem kell bemutatni. Egyik legszebb munkája a “magyar” X-men Párbaj című, emlékezetes száma. Aprólékos grafikával (és hangulatos, hagyományos, korabeli színátmenet nélküli színezéssel by Glynis Wein) formázzák meg a sikátorokat, kikötőt, csatornákat, a nyüzsgő utcákat, mallokat és üzleteket, a címhez passzoló new york-i milliőt.

Bill Mantlo rutinosan építi fel a számkivetett páros történetét. A két főszereplő eredetére kiemelkedően komponált oldalakon a negyedik füzetben kerül sor, addig utcai szintű, feszült kalandban sodródunk kezdő szuperhőseinkkel a külső- és belső határok kereséséről, az erővel járó felelősségről (Pókember nagyon szépen van rajzolva) is szóló történetben. Az 1983-ban elindított, majd 1985-ben újrázott sorozat négy-négy számát tartalmazó kötet a régi olvasók mellett számot tarthat a nem-fősodorbeli szuperhősökről szóló, egyedibb sztorikat kereső olvasók érdeklődésére is.

Lénárd László

Cím: Köpeny és Kard
Szerző(k): Bill Mantlo, Rick Leonardi, Terry Austin
Kiadó: Bubibolt
Ár: 4500 4000 Ft
Formátum: puhafedeles kötet
Terjedelem: 200 oldal
Megjelenés: 2020.11.30
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: bubibolt.hu
Bevásárlólista: Loading



VAN MÉG MÉG MIT OLVASNI: