KOMIXÉRUM #9

The Unknown #1

Történet: Mark Waid
Rajz: Minck Oosterveer
(Boom! Studios)

Mark Waid láthatóan nem szeret unatkozni. Alig két hónapja indult a Boom! Studiosnál (melynek amúgy immár két éve a főszerkesztője) Irredeemable című remek képregénye, most pedig, miközben állandó tagja a Marvel Pókember-gárdájának is, útjára bocsátja legújabb minisorozatát The Unknown címmel. És mivel Waidről van szó, nem túl nagy meglepetés, hogy ezzel lett egy újabb cím a piacon, amit abszolút megéri követni a képregény-rajongóknak. A történet egy fiatal nőről, Cat Allinghamről szól, akiről érdemes tudni pár dolgot. Először is azt, hogy született mesterdetektív, olyan intuíciókkal, amiket látva Sherlock Holmes is elsápadna, és amelyeknek hála akár percek alatt képes úgy összerakni a tényeket egy látszólagos öngyilkosság helyszínén, hogy aztán a rendőrség bilincsbe verve vihesse el a gyilkost (de képességeiről még többet elárul, hogy megfejtette például a Stonehenge titkát). Aztán azt is tudni kell róla, hogy tumora van, ami legjobb esetben még félévnyi nyomozást és életet engedélyez neki, és azt, hogy talán emiatt, talán más miatt, folyton egy Frankenstein szörnyére emlékeztető hullaszerű rémet lát maga előtt. És végül azt, hogy egy roppant öntudatos, határozott, már-már arcátlanul magabiztos, és mellesleg gyönyörű, szexi nő, akit Waid kiválóan ír, egy rendkívül erőteljes, domináns főhősnőt teremtve. A legfontosabb mellékszereplő, egy James Doyle nevű kidobóember, hasonlóan markáns egyéniség. Waid szembemegy a nagydarab, mogorva hegyomlások sztereotípiájával, és egy intelligens, ragyogó megfigyelőképességgel megáldott, humoros, épp csak kellően érzékeny figurát mutat be, aki már most nagyszerű párost alkot Cattel. Ami pedig a cselekményt illeti, az nagyszerűen épül fel: az író a képregény első felét leginkább Cat képességeinek bemutatásával tölti, majd az érdekes és okosan kivitelezett, hiteles, eleven dialógusokkal megtöltött jelenetek után tér csak rá a tényleges sztorira, aminek középpontjában természetesen egy nagy rejtély áll. Két tudós ugyanis létrehozott egy felbecsülhetetlen értékű, koporsó formájú dobozt, ami képes megmérni egyetlen atom súlyát. A doboz igazi rendeltetésére Cat persze már most rájön, de a dolgot bonyolítja, hogy a tárgy szőrén-szálán eltűnt egy bezárt tárolókupolából. A történetnek ezt a részét akár Warren Ellis is írhatta volna, és igazán érdekes lesz látni, hogy merre viszi innen Waid a sztorit, hogy mit akar kihozni az érdekes ötletből. A képi világ is nagyon rendben van: Minck Oostreevernek sötét, markáns, és alapvetően realisztikus, mégis kissé elegáns túlzásokba hajló vonásokkal dolgozik, panelelrendezése pedig egészen kreatív, mesterien vezeti az olvasó szemét, és emel ki fontos pillanatokat. Finoman szólva is ígéretes kezdet.
Olórin

The Unwritten #1

Történet: Mike Carey
Rajz: Peter Gross
(Vertigo Comics)

Kedves barátaim, könnyen lehetséges, hogy valami nagy kezdetének lehetünk most tanúi. Megérkezett ugyanis Mike Carey The Unwritten című új sorozatának első száma, és azt kell mondjam, hogy rég olvastam ilyen fantasztikusan jól sikerült nyitányt. Az, hogy Carey remek történetmesélő, nem lehet újdonság senkinek, aki a Marvelnél követi az immár három éve a nevéhez fűződő X-Men füzetet, de most hozott karakterek és világ helyett teljesen saját kútfőből kellett dolgoznia, és amennyire azt röpke 33 oldal alapján meg lehet ítélni, tökéletes munkát végzett. A történet főhőse egy Tom Taylor nevű fiatalember, akiről apja röhejesen sikeres ifjúsági fantasy regénysorozatának hősét (á la Harry Potter) mintázta. Csakhogy az apa bő 10 éve, a 13. könyv megjelenése után nyomtalanul eltűnt, és azóta sem hallott róla senki. Tomnak egyrészt szüksége van a hírnévre, hogy újabb és újabb dedikálások segítségével pénzhez jusson, mivel hiába próbál önerőből betörni a showbizniszbe, láthatóan semmihez nincs tehetsége – másrészt viszont nagyon unja már a kis „Tommy Taylor” varázsló szerepét, és szeretne kitörni belőle. Erre váratlan lehetőséget biztosít neki egy itokzatos nő, aki egy rakás ember előtt megvádolja, hogy valójában nem is a híres író, Taylor fia, hanem csak egy csaló. Tom amúgyis ingatag világa felborul, az emberek iránta érzett imádata és csodálata kétséggé és gyűlöletté válik, és ez még csak a kezdet, mert lassan kezdenek elmosódni a határok a valóság és apja könyveinek világa között.
Az ötlet, az alaptörténet távolról sem új, de amit Carey kihoz belőle, ahogy a lapokat keveri, az egészen bámulatos. Először is ott van Tom, az egyszerű, együgyű főszereplő, aki pont félúton van egy tipikus „neki minden sikerül”-féle hős és egy szerencsétlen balek között – azaz teljesen átlagos, ugyanakkor megvan a magához való esze és a humora, így aztán igen hamar képes vele azonosulni az olvasó. Ez egyébként köszönhető Peter Gross realizmus és rajzfilmszerűség határán mozgó rajzainak is, amiknek színvonalát fantasztikusan kifejező mimikák emelik az egekbe. Aztán ott van az egész mű kiválóan eltalált hangulata: a The Unwritten egy misztikummal teli, kalandos történetnek tűnik, ami azonban nem veszi véresen komolyan magát, és végig egy kellemesen könnyed, fanyar humorral fűszerezett atmoszférával ajándékozza meg az olvasót. És persze a lényeg, a rejtélyek egész sora. Hová tűnt Tom apja, valóban átjárnak-e a szereplők a férfi fantáziavilágából a valóságba, és ha igen, hogyan és miért, és egyáltalán: kicsoda maga Tom? Bőven elég az izgalmasan tálalt kérdés ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmünket, és még többet és többet akarjunk. Az, hogy Carey az egész fordulatos, remek tempóban megírt történetbe még belekeveri a modern média szenzációhajhászatát és hatásmechanizmusát is (nem is beszélve a világ egyéb, háborús és gazdasági problémáiról, amiknek felemlegetése akár arra is utalhat, hogy az író a most láthatónál sokkal nagyobb témákban is gondolkodik), illetve a fiktív regényekből és belőlük készült filmekből kölcsönzött, fantáziadús, szintén roppant szórakoztató jeleneteket, már szinte csak ráadás. Egy apróság lehet csak zavaró, hogy ezeket a könyveket Carey mindenképpen úgy akarja beállítani, hogy azok sokkal híresebbek és népszerűbbek a Harry Potter sorozatnál is – miközben a vak is látja, hogy azok utánzatai. De ez még lehet akár fricska és paródia is, csak ezen a ponton még nem teljesen világos a cél. És különben is, ez máris kevés ahhoz, hogy megakadályozza a The Unwritten felkerülését 2009 legjobb új sorozatainak listájára.
Olórin

Oldalak: 1 2 3 4