Kittenberger: A hiéna átka – A borscs sűrűje

A hányattatott sorsú első Kittenberger album méltán nevezhető olvasói és kritikai sikernek egyaránt a magyar képregények közt. Megjelenésekor sem titkolták alkotói, hogy már a következő fejezetet, sőt, fejezeteket is felvázolták előre, és komoly terveik vannak a kezdő trilógián túl is a világgal, amit alkottak. A Hungarocomix-ra megjelenő második album feladata nem egyszerű: a rajongók elvárásainak megfelelve kell a folytatások középszerűségét elkerülve nagyobbat, többet nyújtania.

Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy elolvashattuk megjelenés előtt, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy A hiéna átka szépen eleget tesz kötelezettségeinek. Az első rész viszonylag egyszerű sztoriját egy több szálon futó, szövevényes kaland váltja. Ennek a párhuzamos történetmesélésnek köszönhetően sikerült mindent belerakni a történetbe, ami egy humoros, akciódús kalandhoz kell: féktelen tempójú kalandok vízen és levegőben, intrikákkal átszőtt nyomozás a szárazföldön, bimbózó románc és szellemes humor, misztika és akció. Sokkal több figyelmet kaptak hőseink is, az események forgatagában is van idő egy kis jellemrajzra, főleg Kittenbergerrel kapunk pár bensőséges pillanatot. Bakáék országokon átívelő küldetésének köszönhetően a világ kitárul, és ennek köszönhetően kapunk pár különleges helyszínt, és egy globális rejtélyt, amibe hőseink kalandjai adják a kirakós elemeit, de a nagy képet még nem látjuk. Valójában olyan tömény a történet, hogy pár jelenetnél érezni, kaphattak volna még egy oldalt, de a hatvanas keretbe van, ami nem fér be, és az egymástól elég eltérő dinamikájú jelenetek váltakozása sem mindenhol zökkenőmentes. Kisebb hibái ellenére egy nagy szabású és ambiciózus történetet kapunk, ami egy gazdag és élettel teli világot mutat be, és felvezeti a sorozatzáró kötetet.

A rajzolása Brazil eddigi legjobb munkája. Az akciópanelek már-már maguktól megmozdulnak, a dinamikus és egyedi panelezés kiváló papírmozi élményt szolgáltat. A helyszíneket gazdag kidolgozottságuk és hangulati elemek sokasága teszik élővé. A steampunk beleolvad a múlt századi világba, a mindennapi eszközökön és az automatonokon át egészen az elképesztő járművekig. Szerencsére az elmaradhatatlan képi humorral is találkozhatunk, szinte minden egyes oldalon, miközben a túlnyomórészt pasztelles árnyalatok valóságközeliséget kölcsönöznek a világnak. Az európai és a keleti behatásokból kialakult stílusa szárnyal. Virtuóz panelkezelésének köszönhetően az egyik legegyedibb hazai képregényt tarthatja nemsokára minden olvasó a kezében. A komplikáltabb történet sokkal több szöveget is jelentett, mindazonáltal sikerült átláthatóan és a lehetőségekhez képest szellősen megoldani ezt is.

„A hiéna átka” teljesítette hát a második rész próbáját, megmutatva, hogy hatvan oldalba belefér egy komplexebb történet is, miközben megőrzött mindent, amitől az első sikeressé vált. Több, szebb,
mozgalmasabb és epikusabb – nem lesz egyszerű felülmúlni a harmadik kötettel.

Facebook Hozzászólások