Kilenc válasz #2 – Év végi körkérdés

Év végi merengés ürügyén kilenc embert zargattam egy-egy kérdéssel. Mivel megígértem, hogy nem lesz több kérdés, csak ez az egy, nem zavartak el azonnal.

A kilenc kérdést négy csoportba rendeztem. Az elsőben a képregényes életmódról kérdeztem (Életmódszerelemzés.) A másodikban két rajzolót faggatok módszereikről (Életmódszerelemzés), ez itt az. A harmadikban a képregényekhez főződő felfokozott érzelmeket tárgyalunk ki (Életmódszerelemzés), míg a negyedik csoportban akasztják a hóhért, és a kilencedik.hu csapatának két tagja vall színt (Életmódszerelemzés).

Életmódszerelemzés

Negyedik kérdés Koska Zoltán, a 5Panels tagja számára: Az animációs tanulmányaid hatnak-e a képregényvilágodra, hozzáállásodra, stílusodra?

Hát mindenképpen hatnak az animációs tanulmányaim a képregényeimre, legfőképpen talán abban, hogy grafikailag egyre letisztultabbak lesznek a rajzaim és egyre kevesebb vonallal és vázlatosabban igyekszem felrajzolni az ötleteimet. Szerintem fontos ebben a két szakmában, hogy megtanuljunk gyorsan és lendületesen dolgozni, de közben ügyelni kell a minőségre. Itt a MOME-n néha úgy érzem, hogy a legtöbben a tervezésre koncentrálnak, nekem ehhez viszont nincs türelmem.
Persze a tervezés a legeslegfontosabb része egy filmnek, de én személy szerint jobban élvezem a gyártást, még akkor is, ha nem saját terveim alapján dolgozok. Ha egyedül rajzolok egy képregényt vagy animálok egy vizsgafilmet, a karakterek és a látvány tervezésével nem tudok olyan lendületesen haladni, mint a kész animáció vagy képregényoldalak rajzolásakor. Ráadásul előfordulhat, hogy egy figura az oldalak rajzolásakor kicsit más lesz, jobban kialakul a formája „élesben” (ezt Molnár Gábor is mesélte, hogy hasonlóakat tapasztalt.) Az animálásnak és a képregényrajzolásnak van valamilyen dramaturgiája számomra: levázolom, kihúzom (beírom) és kiszínezem a rajzokat. És szigorúan RAJZOKAT nem csak egy rajzot. Ha csak egy rajzot kéne készítenem és csak arra kellene koncentrálnom, nehezen tudom kitalálni, mikor fejezzem be azt, mennyire kéne kidolgozni. Animációban erre nincs lehetőség és nincs is szükség (persze ennek az a feltétele, hogy már az elején jól át kell gondolni és megtervezni a filmet, amivel most jól ellentmondok magamnak. :)

Ötödik kérdés Molnár Gábor, a 5Panels tagja számára: Van olyan állat, amit még nem rajzoltál meg képregényben, pedig ott motoszkál valahol az agyadban? Ötödik kérdés alkérdése: Mi a legnagyobb kihívás vagy buktató állatok rajzolásakor?

Talán a kínai tűzhasú gőte. Öt évig tenyésztettem ezt a fajt, és amennyire az irodalmi kutatásból tudom, én írtam első ízben magyar nyelven egy kimerítő, nagyrészt saját tapasztalatokon alapuló szakcikket a témában. Mivel alkotóként nagy hatással van rám az a témabeli sokszínűség, ami elsősorban a japán képregények világára jellemző, magától értetődőnek veszem, hogy a hazai képregénypiac szűkössége ellenére akár egy olyan speciális témához nyúljak, mint például a faj tenyésztése önéletrajzi köntösbe bújtatva.

Az állatok rajzolásának több buktatója is van, például, hogy többségüket nem állíthatjuk be egy kívánt pózba. Fürgének kell lenni, ha vázlatokat akarunk készíteni az izgő-mozgó alanyokról. Én azonban személy szerint referenciaképek alapján dolgozom. Mivel egy képregényben többször, különböző nézőpontokból ábrázolva is feltűnhet ugyanaz az egyed, adott esetben rengeteg fotót át kell böngésznem, amiket jellemzően aztán fejben kissé át kell rendeznem, mert nem létezik, hogy pont olyan pózban ábrázolják az állatot, ami kell, és csak le kelljen „másolni”. Az pedig szintén nem lehetséges, hogy én alkalmazkodjak a választékhoz, és a talált beállításhoz komponáljam hozzá a panelt kényelmi szempontból.
Kihívást jelenthet még egy konkrét faj színének, mintájának, testfelülete textúrájának ábrázolása, ha nem válogathatunk szabadon az eszközökben (pl. fekete-fehér vonalrajzos illusztrációt készítünk). Ehhez kapcsolódik még a probléma főleg képregényes felhasználás esetén, hogy hogyan stilizáljuk az állatfigurát, hogy passzoljon a karakterek és a háttér rajzstílusához, de akár a pontos faja, neme stb. is beazonosítható maradjon, ha az fontos a történet szempontjából. Ha pedig ez nem fontos, akkor kellőképpen hangsúlyosan viselje azokat az akár nem valósághű jegyeket – szinte attribútumokat -, amelyekről bárki felismerheti (minden csúszómászó zöld, minden elefántnak van agyara), illetve néha épp, hogy hiányozzanak ezek (a kisoroszlán a mesében lehet, hogy nem foltos, hogy ne keverjék össze a párduccal).

Szintén érdekes kérdés, és különösen állatábrázolásoknál figyelhető meg a genitáliák elhagyása, legalábbis a populárisnak szánt rajzok, animációk többségén. Magam is éltem ezzel az eszközzel A munka gyümölcsében, Pádár Ádámmal közös képregényünkben. Tisztán emlékszem alsó tagozatból, ahogy a mesekönyvet kinyitva az első, amin fennakadtak az ifjú olvasók, hogy milye van a sündisznónak. Felnőttként a lovas szobrok váltanak ki gúnyos megjegyzéseket, úgyhogy úgy döntöttem, csak az olvasás gördülékenységét segítem azzal, ha nem biológiai szemléltető anyagot állítok össze.

Holnap a Kalyber Joe filmváltozatáról és az év fénypontjáról lesz szó.

Szép Eszter

Facebook Hozzászólások