Kilenc válasz #1 – Év végi körkérdés

Év végi merengés ürügyén kilenc embert zargattam egy-egy kérdéssel. Mivel megígértem, hogy nem lesz több kérdés, csak ez az egy, nem zavartak el azonnal.

A kilenc kérdést négy csoportba rendeztem. Az elsőben a képregényes életmódról kérdezek (Életmódszerelemzés,) ez itt az. A másodikban két rajzolót faggatok módszereikről (Életmódszerelemzés). A harmadikban a képregényekhez főződő felfokozott érzelmeket tárgyalunk ki (Életmódszerelemzés), míg a negyedik csoportban akasztják a hóhért, és a kilencedik.hu csapatának két tagja vall színt (Életmódszerelemzés).

Életmódszerelemzés

Első kérdés Tálosi András, AKA Spuri, az Epicline főszerkesztője számára: Hogyan változtak alvási szokásaid az Epicline indulása óta?

Nem változtak. Alvásra ugyanúgy viszonylag kevés időt fordítok, mint eddig, inkább csak a szabadidőm beosztását kellett megvariálnom kicsit. Ez azzal is járt, hogy lemondtam a 5Panels vezetéséről, hogy ne kelljen nekem napi szinten összefognom a csapatot. Vannak erre úgyis sokkal rátermettebb emberek a 5Panels berkein belül, akik szerencsére el is vállalták a feladatot.

Annyiból jogos a kérdésed, hogy tényleg sok munka van az EpicLine-nal a szerkesztésen kívül is, elvégre öt sorozatból négynek én írom a forgatókönyvét, egyet meg még rajzolok is, úgyhogy valóban nem sok időm van pihenésre, de egyelőre élvezem ezt a helyzetet.

Második kérdés Kovács Milán, képregényrajz-gyűjtő számára: 2013-ban összesen hány órát álltál sorban különböző képregényfesztiválokon?

Még szerencse, hogy nem a tavalyi évet kérdezed… Akkor valószínűleg mindenki azt hinné rólam, hogy a türelem istene vagyok, pedig közel sem. Idén “csak” két angol fesztiválon voltam, a London Super Comic Conventionon februárban, ami egy hétvégés elfoglaltságot jelent. Az “early bird”-jegyemmel 10 óra helyett már 9 órakor beengedtek, ha jól tévedek 7 óra körül érkeztünk a sorban álláshoz szombaton. Aznap egész nap sorban álltam záróráig, ami azt jelenti, hogy csak szombaton mintegy bruttó 10 órát álldogáltam sorokban rövidebb szünetekkel. De ahogy mondani szokás: egyetlen percét sem bántam meg annak a 600 percnek! A vasárnapot egy picit lazábbra vettem, ami azt jelenti, hogy később kezdtem a reggeli sorban állást. Ez egyébként is szokványos az ilyen fesztiválok második napján, azt hiszem aznap 5-6 óránál nem vártam többet arra, hogy elfogyjon előlem az autogramokra és rajzokra éhezők sora.

Összesítve tehát a London várakozásaim mintegy 15-16 órát tettek ki, ami kétharmad napnak felel meg. (Azaz két munkanapnak – a szerk. megj.) A másik fesztivál szintén brit, a leeds-i Thought Bubble Sequential Art Festival volt, ahol a 10 órai beengedésre 7 órakor érkeztem, tehát a kapun bejutásig is 3 órát már várakoztam, majd egy lazításnak legkevésbé sem nevezhető 5 órás sorban állás következett David Aja képregényrajzolóhoz. Ez az 5 óra egyébként érdekesebb volt, mert közben néha-néha más sorokat is kiálltam. Tehát, bár az idő lineárisan telt, én párhuzamos világokban egységnyi idő alatt másfélszer annyit álltam sorba, mint a valóság engedné. Nem leszek telhetetlen és nem görbítem meg a teret és időt, így azt mondom, hogy szombaton a beengedéssel együtt körülbelül 10 órát álltam sorban, ezzel tartva a londoni első nap szintidejét. Ahogy már említettem korábban, a vasárnapok általában lazább napok egy ilyen képregényfesztiválon. Azért nem kellett félteni, bár tényleg jóval lazábban vettem ezt a napot én is, és leginkább a szombati hosszú sorban állás miatti kihagyott lehetőségeket kerestem. Mondjuk azt, hogy ezen a napon 6 órát várakoztam különböző sorokban.

A végeredményt tekintve Leeds 16 órája megegyezik a Londonból való emlékeimmel, tehát összesen 32 órát, azaz közel másfél napot álltam a képregényrajongó szent soraiban. Ez után a két esemény után rendkívül megkönnyebbülten vettem részt a decemberi HungaroComixon, ahol a sorban állást és várakozást végre kicsit eltehettem télire. Ugyanakkor itt szeretném megjegyezni, hogy köszönöm, hogy nem a 2012-es évről kérdeztél, mert akkor nagy valószínűséggel háromszor ilyen hosszúra sikerült volna ez a kis matekóra…”

Harmadik kérdés Madarász Gergely, a Majomdaráló alkotója számára: Első képregényes rendezvényed a Hungarocomix volt, mi volt a benyomásod?

Nagyon sokszínűnek tartom a társaságot, nagyon nyitottnak is, de megvallom, azt hittem hogy sokkal többen vagyunk szerzők. Vagy csak nem volt jelen mindenki, de azt hittem például, hogy a Roham szerzői is részt vesznek majd a megmozduláson. Biztos vagyok benne, hogy vannak még elbújva az országban képregényalkotók, akiket elő kelleje csalogatni a rejtekhelyükről. Ugyanakkor akikkel megismerkedtem, mind nagyon közvetlenek és befogadóak, és egyediek abban a műfajban amiben alkotnak. Erre szerintem nagyon nagy szükség van a most uralkodó tömegesen gyártott marveles és instant manga stílusú képregényáradat mellett. Nem arról van szó, hogy bármelyiket is lehurrognám, csak nagyon háttérbe szorult az egyediség ezek mellett a kifejezésformák mellett. Izgalmas látni, amikor valami olyan jelenik meg, ami köthető alkotóhoz, nem pedig valamilyen futószalagszerűen gyártott, csapat által létrehozott terméket nyomnak az olvasók elé.

Holnap animációról és állatábrázolásról lesz szó.

Szép Eszter

Facebook Hozzászólások