Kilenc mondat: Epicline #6

Első: Fél éves lett az Epicline – azt hiszem mindenki, alkotók és olvasók egyaránt, egy kicsit jobban kihúzhatja magát.

Második: Sőt, ez a rovat is fél éves lett, az alkotókra és olvasókra gyakorolt hatásairól nincs információnk.

Harmadik: A hatodik számban az Epicline visszatért az induló lineuphoz, azaz ismét A fekete holló és a Busók a két sztori, ám hatalmas különbség van a kettő között: míg A fekete holló története csak most kezd beindulni, cselekményesedni és bonyolodni, valamint magáról a címszereplőről még most sem tudunk semmi konkrétat; addig a busók már komoly múlttal rendelkeznek, és Tavaszt is megmentették.

Negyedik: Ez viszont az első olyan busókaland, amikor Tűz, Fagy, Zöld és Sav mester végre nem mint szétválaszthatatlan kamaszlányok kalandoznak a világban, hanem végre különválnak, és egyedül is leterítik az ellenséget, egyedül is megállják a helyüket.

Ötödik: A Busók megjelenítése most különösen dinamikus, és a sok különféle alakú panel, a háromszor hármas rácshoz képest rendhagyó térkezelés egyrészt csak úgy lendíti előre a történetet, másrészt jelen sorok írójának nagyon tetszik.

Hatodik: A fekete holló is átgondolt szerkezetileg, csak a színezéssel nem vagyok kibékülve: szinte egészségtelenül sárgásbarna minden, mint amikor rosszul állítja be a fotós a fehéregyensúlyt – de nem is önmagában ez a probléma, hanem az, hogy ilyen dózisban a színnek jelentése lesz, elkezd önmagában élni, és egy olyan sápadt, beteg, fülledt és nyomasztó légkört hoz létre, amit maga a történet (még) nem indokol.

Hetedik: Nem kellene mindenhol csak ezzel az eszközzel élni, lehetne valamilyen különbség például az utca és a belső terek között – de hogy ellenpéldát is hozzak, a kedvenc oldalam, amelyen az egyik rendőr sötét szándéktól vezérelve kimegy az éjszakába egy lámpással a kezében, egyáltalán nem működne ezek nélkül a bágyadt sárga fények nélkül.

Nyolcadik: Nem vagyok kibékülve a Botos  banda vezérének az ábrázolásával: a bűnözők vezetője ugyanis végre színre lép a hatodik Epicline lapjain, ám a legjellegzetesebb kelléke egyértelműen nem  a botja, hanem úri ruházata, legfőképpen pedig magas cilindere – a megjelenítése alapján a cilinder az az attribútum, amelyről a rettegésben tartott emberek vagy a hívei felismerhetik és nagy valószínűséggel elnevezik nem a botja.

Kilencedik: Végezetül szeretném megosztani az olvasóval, hogy mind az Epicline szerkesztője, mint valamely alkotói az elmúlt hetekben többször utaltak arra, gerjesztve a suspense-t, hogy ők ugyan nem árulhatnak el semmiféle titkot, nem mondhatnak semmilyen spoilert, nem lőhetnek le egyetlen poént, felőlük nyugodtan hiányoljam a lányokat, DE majd meg fogom látni, hogy… szóval akkor lesz lány busó? Vagy jaaaa, Tavasz? :-) :-)

Szép Eszter