A néhány tucat szuperhős-főszereplőn kívül eleinte mindenki szuperhős-mellékszereplő volt. Ismerjük őket, valamelyik főszereplő rokona, lakó- vagy munkatársa, esetleg a munkatársának a lakótársának a rokona, vagy épp senkinek senkije, de inkább az előbbiek valamelyike.
Ez egyszerű szociológia, a házasságok nagy része is lakó-, munkahelyhez vagy rokon általi ismerőshöz kötődik, lásd Joker és Batman valamint Gotham perverz szerelmét.
Ezek az eleinte mellékszereplők vagy örök második-, harmadik vonalbéli sorsok, karakterek maradnak, vagy valamelyik szerkesztő, alkotó lát bennük több fantáziát, ilyenkor általában végigtájoltatják, végighurcolják őket az egyes osztagokon, csapatokon, szervezeteken és hálózatokon, vízszintes és függőleges tengelyen, utcai katakterekből előbb-utóbb intergalaktikus vagy dimenzióközi szereplővé válnak, de mivel ezekre a csapatokra és síkokra általában ki van téve a MEGTELT-tábla, előbb-utóbb visszamennek oda, ahonnan jöttek, saját játszóterükre, hogy aztán a szerkesztői kéz pörgette Fortuna-kerék újabb sorsot dobjon nekik. Közben főszereplővé váltak.
Létrejöhet még szuperhős (gonosz) karakter rokoni, egyéb szálak nélkül egy egyszerű, semmihez nem kötődő ötletből, egy kávezóban papírra vetett szupermenő dizájnból, amibe gólem módjára lelket kell tölteni. Vannak még a „reaktív” szereplők, ellenfelek, akik egy adott szereplőre adott válaszként születtek, hasonló vagy épp eltérő tulajdonságok alapján, ilyen Holdlovag is.
„Arra jutottam, hogy egy vérfarkas ellenségének mégiscsak egy hősnek kellene lennie” – magyarázza Moench. „De mivel a sorozat sztárja maga vérfarkas volt, a gonosznak egy gazember és egy hős keverékének kellett lennie.” „nyilván minden a vérfarkasból eredt. A Vérfarkas csak éjjel működik., úgyhogy az ellenségének is otthon kell lennie az éjszakában. A Vérfarkas csak teliholdkor változik át, és innen jött a holdmotívum. Az egész jelmezt a Holdra alapoztuk, ami a fogyás és növés ideje alatt fekete-fehér színben váltakozik.”
Doug Moench, a karakter kiötlője – miután hőse átlépte saját árnyékát, és saját sorozatot kapott – kitalálta a forma mögé a tartalmat, megajándékozva ezzel a Marvel-olvasókat az egyik legfurább, legbizarrabb, legkülönlegesebb szuperhőssel, akivel azóta is mindenki kezd valamit, mindenki felforralja, megfőzi, megeszi, megemészti, aztán meg jön a következő run, a következő sztárszerzőpárossal. Minden reinkarnációjában van valami új, valami, ami se a figura felemelkedését, se eltűnését nem teszi lehetővé, mert az egyiptomi mitológia és az utcaszintű, disszociatív személyiségzavarral (és paranoid skizofréniával?) küzdő szuperhős párosítása nem szólhat túl sok emberhez, de túl kevéshez se. De legalább felváltva lehet rossz, lehet jó, sőt, mondja Moench „…amikor bevezettük a három különböző identitást, kaptunk három új mellékszereplőt!”
Holdlovagra mostanában több holdfény vetül, miután véget ért filmsorozatának első évadja, szinte egyszerre jött ki a piros Marvel-sorozatban,és a Bubi Bolt gondozásában egy-egy kötet.
Míg Warren Ellis füzetnyi, zárt történetekkel indította újra a Holdlovagot 2011-ben, 2014-ben Jeff Lemire a lassabb utat választotta, egy rejtvényszerű képregényben, mozaikról mozaikra próbálta meg összerakni Marc Spector, Steven Grant és Khonshu (Honszu), az egyiptomi holdisten, az éjszakai utazók védője és a világ kapcsolatát.
Vizuálisan és tartalmilag kifejezetten kreatív munka, feltétlenül olvasópróbara ajánlott, aki szerette az Egyiptomi Halottaskönyvet, a Száll a kakukk fészkére, a Szép álmokat, Billy! könyveket, szereti az éjszakát, és megborzong egy kosza gondolattól, hogy a világ mégsem az, aminek látszik, és tetszik neki Holdlovag öltönyben is, nem csak a hipermenő, hagyományos köpenyes-csuklyás kivitelben, annak feltétlenül.
Egy nagy baj van vele, hogy épp ott ér véget a kötet, ahol, és nem folytatódik azonnal. Elfüstölt a fejem, b+!
A Bubi Bolt kiadványában a minden zsánerben és minden kiadónál otthonosan mozgó, Eisner-djas Lemire nem hazudtolja meg magát, a képregény borítóra, belső vizuális összképre es tartalomra is illeszkedik az utóbbi évtizedek zsánerújító törekvéseihez, inkább hasonlít egy szerzőibb jellegű Image-kiadványra, mint egy átlagos, minden szerdán megjelenő „malver” képregényre.
Lénárd László
Cím: | Holdlovag: Holdkóros |
Szerző(k): | Jeff Lemire, Greg Smallwood |
Kiadó: | Bubi Bolt |
Ár: |
|
Formátum: | puhafedeles kötet |
Terjedelem: | 124 oldal |
Megjelenés: | 2022.12. |
Megvásárolható: | Közvetlen a kiadótól |
Online vásárlás: | bubibolt.hu |
Bevásárlólista: | ![]() ![]() |