Képregényes Evolúció – A Papírmozi története

Nemrég megjelent a Papírmozi Képregényantológia 5. száma, amit csak képregényes rendezvényeken és képregényboltokban csíphetünk el, könyvesboltokban vagy újságárusoknál már nem. Ennek apropóján visszatekintünk a Papírmozi bő fél évtizedes múltjára, avagy hogy miből lett a cserebogár.

A jogelőd

A rendszerváltás utáni hazai képregénykiadás legfontosabb fordulópontja a 2005-ös év. Az addig tetszhalott állapotban senyvedő honi képregényes élet leginkább a kéthavonta megjelenő pókember-füzetekre, az első Rejtő-Korcsmáros albumokra, a Mozaik lapokra, és az internetes fórumokra, honosító portálokra korlátozódott. Tavasszal viszont az először megrendezett Magyar Képregény Fesztiválra nem csak több ezer érdeklődő érkezett, hanem számos képregényalbum, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a könyvesboltok polcaira is betegyék a lábukat. Ennek a kezdeményezésnek a zászlóshajója volt a Fekete-Fehér Képregényantológia, benne olyan nagyágyú képregényekkel, mint a Sin City, a Spirit, a Blueberry vagy Constantine. A változás olyan jelentős, hogy bő másfél évvel később már az antológia 6., s egyben utolsó számánál tartunk. Időközben megalakult a Képregény Nagyker, s ez a terjesztési hálózat nagymértékben hozzájárult a hazai paletta kiszélesedéséhez, melyben a válogatáskötetek iránti érdeklődés megcsappant. Így a Fekete-Fehér Képregényantológia addigi formájában elbúcsúzott, jelezve azonban, hogy más formában ugyan, de még visszatér majd. Az addigi számok nem csak nagy kultuszú képregényfigurák és sorozatok bemutatására vállalkoztak, gyakran találkozhattunk hozzájuk tartozó ismeretterjesztő cikkekkel és életrajzokkal – első sorban európai és amerikai alkotók munkásságáról. Ugyanakkor már az első kötetben megmutatkozott “A magyar Képregényfigura” megteremtése iránti igény, ha a hazai alkotók által pingált oldalak csak elvétve akadtak is.

Az átmenet

A Fekete-Fehér Képregényantológia utódjára 2007 tavaszáig kellett várni. Addig egyfajta átmenetet képzett az Eduárd Fapados Képregényújság 8 lapszáma (a 2007 szeptemberében megjelent 9. szám már inkább az újonnan megnyílt Eduárd Képregénybolt apropójából született). Az Eduárd már magyar képregényekre koncentrált, újrakiadásokra (A szőke ciklon, Mikrotánia) és újdonságokra (Szivárvány köz, Tomster, Nero Blanco), de találhattunk benne külföldi vendégeket is (Sörmesterek, Batman). Összességében mégis inkább egyfajta ízelítő volt, Piszkos Fredből vagy Fazekas Attila Tűzviharából az önálló albumok megjelenése előtt közöltek néhány oldalt, míg a Sörmesterek később album formátumban próbált visszatérni. De az elő- és utó-közlések nem arattak túlzott sikert.

Az Eduárd nem tartalmazott biográfiákat vagy ismertetőket (a 9. számban található némi publicisztika), viszont ez idő alatt jelent meg Magyarország legelső képregényes szaklapja is, egy óriási lelkesedéssel gyártott non-profit kiadvány, a Panel (idővel egyébként a Panel elkezdett nyitni a magyar rajzolók felé, s egyre több oldalon közölt képregényeket, mígnem két különszámot is megjelentetett csupa magyar alkotóval). A Panel 2. és 3. számában jelent meg az első Buborékhámozó-cikk, mely később Magyarország második képregényes szaklapjának lett a névadója. Ez a FF Képregényantológia örökösével, a Papírmozi első számával egyidőben indult el.

Facebook Hozzászólások