Képeslapok Gotham városából – 3.

Folytatódik képeslapküldő szolgáltatásunk Gotham városából!
Ezúttal viszont kevesebb történetről lesz szó, mint az első részben, de többről, mint a másodikban:

Élni vagy égni

Az Új 52-höz kötődő rebootban Peter J. Thomasi új eredettörténetet alkot a toplistás közönségkedvenc Harvey Dentnek, Kétarcnak (is). Nincs egyszerű dolga, hiszen Jeph Loeb és Tim Sale Kétarcánál jobb Kétarcot világra hozni lehetetlennek tűnik, és nem is sikerülhet neki, de legalább megpróbálja. A trükkje, hogy Bruce Wayne múltjába épp elég mélyen építi bele Harvey-t ahhoz, hogy ha Bruce-t szeretjük, érte is felelősséget érezzünk. Behozza erős női karakterekként a McKillen-nővéreket, a vadóc ír maffiózókat, kettejük közül Erin egyszemélyes kommandó, épp mint Batman.

A történet az érme pereméről szól – írja a bevezető. Hogy ezt hogy kell érteni, kiderül a kiválóan felképezett és megrajzolt (Patrick Gleason, Doug Mahnke) történetből. Thomasi Grant Morrison után érkezett a Barman és Robin sorozathoz, emiatt se volt könnyű dolga, de filmes jellegű dinamikával, átgondoltan, olvasóbarát módon szövi tovább a sorozatot (Batman and Robin 24-28., Annual 2.).

Hogy aztán a

Robin: Újjászületés

történetben belecsapjon Apokolipsz lecsójába.

Visszatér a kis köcsög, Kétarchoz hasonlóan közönségkedvenc Damian, de még hogy! Patrick Gleason ebben a kötetben található rajzai kortárssá modernizálják Kirby Új Istenek-világát, az egész rajzstílus pedig bővíti, újabb kiforrott, egyedi arculattal színesíti a képregényes hagyományt.

Nyomorultak és klónseregek rajzanak hőseinkre a pokolban. Kalibak alakulatain, sőt, természetesen magán Darkseiden át vezet az út az elveszett gyermek, Damian holttestéhez. Apuka Batman páncélja, az egész közreműködő Batklán csatái az őslakókkal – rajzban, kihúzásban, színezésben önmagán túlmutatóan képregényesen szép az első paneltől az utolsóig. Andy Kubert pedig egy olyan kétoldalas panelt szállít, amitől megint csak beszakad a homlok, hogy ezt így hogy… A záró történet egy valóságba ágyazott, nagyon kedves Mi lett volna, ha… történet (Damian megkapja Superman tulajdonságait), kedves és érzelmes üdvözlés az első, és gyaníthatóan nem utolsó visszatéréshez (Batman and Robin 35-40., Robin Rises: Alpha 1.).

Magányos vesztőhely

Akár a Kingpin vagy a Bubi Bolt is kiadhatta volna, hiszen ez is olyan történet, amely annak idején oldalak vagy történetrészek kihagyásával megjelent egy Semic-sorozatban (Batman #21)

Marv Wolfman és George Pérez történetére emlékezhetünk. A magába forduló, munkaholista, de végül is emberséges Batman, a végletekig kitartó, rámenős, de jó szándékú Tim Drake, akinek rögeszméje, hogy csak egy új Robin hozhatja vissza Bruce Wayne/Batman lelki egyensúlyát, Alfred támogató magatartása, Dick Grayson felnőttes, cinkos hozzáállása mind hozzátesznek, hogy megható családi történet bontakozzon ki a szemünk előtt, Batbétés dolgokkal ötvözve. Kétarc itt is főszerepet játszik, és milyen jól áll neki ez a mára régimódi felemás zakó, zöld arc és kék haj. Jim Aparo kiváló rajzai Mike DeCarlo kihúzásával és Adrienne Roy színeivel Batman vizuálisan is maradandó korszakához tartoznak. A Tini Titánok-részeket Tom Grummet rajzolta, Bob MacLeod húzta ki, ici-picit merev, de szerethető stílusban. Ezekkel együtt kerek az azóta nagy rajongótáborra szert tett eszes, ügyes, bátor, kitartó, jószívű, önfeláldozó, azaz Batmannek csak a legjobb tulajdonságait hordozó Tim Drake csatlakozásának története a Batcsaládhoz.

A

Batman: Idősíkok

nem a fő történet miatt marad emlékezetes, Joe Casey egy átlagos történetet mesél el egy sorozatgyilkosról, annyi fűszerezéssel, hogy a bekattanás egyik oka a kezdő Bruce Wayne üzletpolitikája, ti. az átgondolás nélküli elbocsátások. Súlyos trauma döbbenti rá Bruce-t arra, hogy ellentétben a rendes amerikai kapitalistákkal, neki nem csak kizsákmányolnia kell, hanem velünk, keményen dolgozó kisemberekkel is törődnie. A főhős szerencsétlennek, elesettnek van kitalálva. Alapvetően komikus ábrázolású figura, aki attól se lesz félelmetesebb, amit csinál. Nem volt rossz, de rengeteg nem volt rossz történet van már a polcon az egész jók és a hű, de jók között.

A kötet másik története a Zöld Lámpás: Mozaik több szempontból érdekes.

Rendkívül eredeti, szuperhőstörténetbe bújt anti-szuperhős képregénypoézis. Szabadverses okoskodás, hippiduma, kozmikus izélés, kreatív vizualitás, igen, mintha mosógépben összemosták volna Neil Gaimant, Alan Moore-t és még pár alkotót, és ők megszöktek volna a mosógépből, és ott maradt volna az eredeti író, nem tudom. Nehéz szavakba önteni, legalábbis nekem. mégis elvarázsolt, nem olvastam szuperhősösben ehhez foghatót.

Rajzolója Cully Hamner, aki még Blue Beetle-nek is képes erős arckifejezést rajzolni, munkássága figyelemreméltó, stílusának változását ez a kötet is szépen bemutatja.

Az író, Gerard Jones-nak utánaolvastam, nem kellett volna. Vagy igen, de akkor most mi legyen.

Lénárd László

Képeslapok Gotham városából – 1.

Képeslapok Gotham városából – 2.