Képeslapok Gotham városából – 1.

A Képeslapok a Plútóról első “különkiadása”: Lénárd Lacit elárasztottuk az utóbbi hónapok “gerinces” Batman megjelenéseivel, de ő hős volt, mint a “Köpönyeges Kereszteslovag”, és nem tört bele a batcskája a feladatba! Íme az első adag:

A legendás Batman #12 – Detektív

Detective Comics 821-824., 826., 2006.

Paul Dini: „Lássuk csak. Az első Rébusz-detektív történetet élmény volt írni, mert mindig úgy gondoltam, Batman-nel szemben kellene egy bűnöző detektív, akivel összemérheti az elméjét. Valaki, aki tényleg csak pénzért és dicsőségért csinálja. Először arra gondoltam, kitalálok néhány új szereplőt, és bevezetem őket néhány szám alatt, de aztán arra gondoltam, itt van Rébusz, mi van, ha vele csinálom meg? Igen, utálja Batmant. Yes, he’s got the death traps. Igen, őrült, és bérelt szobája van Arkhamban. De mi van, ha valamiért tisztázni törekszik, miközben felbéreli magát? Bizonyos módon ez egy nyílt vélemény volt a modern társadalomról, ahol szinte lehetetlen bármit elkövetni, ami fenntartja a nyilvánosság tartós szégyenérzetét. Lehetsz híresség, aki a legmocskosabb dolgokat csinálja, az emberek mégis látni akarnak. Aki bűnt követ el, nem mond le többé. Talán Joker kivételével nem hiszem, hogy volna egy is Batman „zsiványai” közül, aki ne tudná megugrani ezt, hitvány gonosztevőből érdekes hírességgé válni.”

Tehát Rébusz-nyomozóiroda, Pingvin, Méregcsók, Joker. Ilyen unalmasnak tűnő étlapot!

Ám a morális vagy családi gondok helyett a nyomozáson tartva Bruce Wayne gondolatait, Paul Dini egy-két részes (a háttérben folyamatos) történetei igazi, a sorozat címéhez méltó gyöngyszemek a Batman-kánonban.

A legendás Batman #16 – Bűnügyi napló

Detective Comics 841-845., 2008.

Mire a mozikba becsámpázott Heath Ledger félelmetes Jokere, a Detective Comics sorozatot pár éve felfrissítette az animációs sorozaton már veterán író, Paul Dini. Koska Zoltán hiányolta a detektív Denevért, ennél jobbat nem kaphatott volna. Dini erőssége az egyrészesekre épülő folytatásos történetvezetés. Minden kis történet új nyomozás, mégis átszövik eredeti, történeteken átívelő ötletek, fejlemények.

Mi lehet szívdobogtatóbb a Sebhelyes feltűnésénél? Egy új Sebhelyes? Szerettem a régit, régi vágású törpe volt, bár ezért kinyírna. Ki gondolná, hogy olyan ötletből, hogy Csodaország-banda értelmes és szórakoztató történetke születik? Ki tudta, hogy Zatanna és Batman ennyire jó párost alkotnak?

Élvezet olvasni a sok hosszú, egybefüggő történet után ezt a kis epizódokból összeálló színes mozaikot. A nyomozó Batman a legjobb formában, Dustin Nguyen kiváló rajzaival.

A legendás Batman #17 – R.I.P.

Batman 676-681., 2008.

Grant Morrison Batmanje kellemes volt, de nem katartikus, mint azoknak, akik minden utalást értettek. A R.I.P. egészen máshogy kergeti az őrületbe a Denevért, mint a Baglyok Bírósága, amaz „realista”, itt már-már mesebeli Batman átváltozása egy vésztartalék-személyiséggé, és a kifejezetten unalmas nevű és szinte paródiába hajlóan festő Fekete Kesztyű-társaság is izgalmasabb a Bagoly-ninjáknál. Nem bántani akarom, élveztem azt is, ez viszont szórakoztatott. Grant Morrison nagyszabású történetívében úgy szinkronizálja a régi és új Batmant többek közt egy 1963-as utalásra építve a Denevér akaraterejének izolációs kamrában történő edzéséről, hogy a régi olvasók rengeteg dologra ráismerhetnek. Az újak, mint én is, hat füzetnyi kötetet kapva kissé elveszve érezhetik magukat. A Final Crisis is nagy megerőltetés volt, Morrison fokozott figyelmet vár el, erre is rendesen oda kellett figyelni a sok apró részlet miatt. Tony S. Daniel kiváló partnere az írónak, modern, de nem viszi túlzásba, ízléses, részletgazdag, lendületes színezéssel együtt.

A legendás Batman #18 – Préda

Batman, Legends of the Dark Knight 11-15., 1990-1991

A LotDK 1989-ben, a Batman-film sikerét felhasználva indult, és egészen 2007-ig békén hagyták ugyanazon a címen. Frank Miller-Mazuchielli Első év című sikerképregényének kvázi folytatása volt a sorozat, Batman kezdeti éveinek bemutatását kiváló kreatív alkotókra bízták, élvezetes olvasmányok sora került ki (wikipedia írja, én csak megerősíthetem) többek közt Chuck Dixon, Alan Grant, Archie Goodwin, Dennis O’Neil, Dwayne McDuffie, Doug Moench, Grant Morrison, Mike Mignola, Bill Willingham, Matt Wagner és Marshall Rogers kezei alól.

A Préda tizenkét éve már megjelent, sok recenzió szól a kifinomult történetszövésről, ahogy az egyik pszichológus Batman-ellenfélbe,Hugo Strange-be új életet lehelt Doug Moench. Bár az „úgyis jobb leszek egy szuperhősnél”-érzet sok ellenfelet motivál (adja magát Kraven mániája Pókemberrel kapcsolatban), Strange nagyon okosan készíti ki a Denevért, míg operatív társa, az egyszerű elme, Max Cort felügyelő szállítja a ninja-akciót. Paul Gulacynak a képregényrajzolók panteonjában a helye, osszuk is meg nyersben gondolatait arról, mit tart fontosnak egy rajzoló esetében:

„Ne fogadd el a status quo-t. Ne kövesd a divatot. Vedd körül magad a legjobb művekkel, és küzdj azok színvonaláért. Tarts óriási referenciakészletet a stúdiódban (ha-ha. Laci) Tanulmányozd az emberi alakot, és tanulj anatómiát. Tanulmányozd az embereket, viselkedésüket. Tanulmányozd a filmet. Használj fényképezőt és modellt, ha nehezen haladsz. Próbálj meg minden nap rajzolni valamit. Sétálj, távolodj el a rajztáblától, amikor el kell. Kérdezz.”

A legendás Batman #19. – Gyászmenet

Batman 18-20. és mások, 2013.

A pszichó-Batmant, a technoid, paranoidot valamikor a Brother Eye körül nem szerettem. Egyedül talán azt nem, meg az unalmas Batmant. Scott Snyder előbb tetszett, de aztán valahogy elkomorította Batmant. Elég gyorsan. Ez se tetszett. Elég komor az magába’ is. Minek azt még komorítani. A Baglyok Bíróságáról is kiderül, hogy simán bárgyú nindzsák, elmekínzós-történetet sokkal jobbakat olvastam, lásd Grant Morrisonét, Jokere nem az esetem. És bár úgy tűnt, hoz némi fényt életünkbe Batmannel a fia, Damian, de most olvasom, hogy őt is kinyírták.

Mégis tetszett az antológiaszerű kötet, hat történet, három különböző évjárat vagy megjelenési hely, Batman gyászának feldolgozása összeszerkesztve egy könyvvé a lehetséges sokból. Érdekes az „on going” rész is, az új szereplő, Harper Row feltűnése.

Szép érzelmek vonulnak át a lapokon, látszik, hogy jót tett kedvenc hősünknek, hogy volt egy fia, és hogy továbbra is ismerkedik kamaszokkal. Agyagpofa, a titokzatos Remetelány, a Szelíd nevű sorozatgyilkos – horrorsztorik áthangolva.

Andy Kubert itt is remekel, Sean Murphy szerintem továbbra is fekete-fehérben a legütősebb, de a színes Batman-jét érdekes volt látni.

Lénárd László

Facebook Hozzászólások