Kémjelentések Amerikából – 0.

Idén nyár legelején Amerikába utaztam, hogy munkát találjak. Ez összejött, így két évre (tervek szerint) kiutaztunk az egész családdal. Tehát egy jó ideig itt leszek a hazai képregényrajongók kb. háromnegyedének a paradicsomában.
Ha visszagondolok arra, hogy a kilencvenes évek elején/közepén, amikor a hazai standokat „elárasztották” az amerikai szuperhős képregények (5-6 sorozatra nehéz ezt a kifejezést használni, de kétségtelen, hogy még így is többszörösét kaphattuk, mint francia, japán vagy akár hazai termésekből), milyen tájékozódási lehetőségei voltak egy tizenéves gyereknek (mint jómagam), akkor tulajdonképpen ahhoz képest ma már egy hazai rajongó is naprakész információkkal rendelkezhet arról, hogy éppen hol tart kedvenc sorozata, kiadója, alkotója, sőt valamelyik idegen nyelv birtokosa némi nehézségekkel ugyan, de hozzá is férhet a leginkább vágyott dolgokhoz. És tegyük hozzá, hogy ma már szinte nincs olyan háztartás Magyarországon, ahol ne lenne legalább egy olyan közeli rokon, aki ne élne Angliában, Németországban, Hollandiában, esetleg Belgiumban, ahol bőséges az ellátás. Vagyis ilyen megfontolások mellett teljesen felesleges ez a blogrovat.
Ha így lenne, akkor nem ülne Joker-szélességű vigyor az arcomra, amikor betérek egy mezei képregényszaküzletbe. És tudom, hogy sokan nem értenek velem ezzel egyet, de a képregény továbbra is talán az egyetlen olyan tömegcikk, mely fizikai valójában a legélvezetesebb. A posta pedig továbbra is bonyolult és drága, tehát nem rossz dolog egy darabig közel lenni a forráshoz.
Ne számítsatok a Kilencedik.hu kihelyezett tudósítójának megbízhatóan rendszeres (és fordítva) beszámolóira: nem fogom felkeresni az összes környékbeli Comic Cont, nem ülök be az összes mozis adaptációra (fúj), hogy azokról korábban számolhassunk be, sőt, még csak a csütörtöki mustrára sem jelentkezem be. Pedig jó lenne. Amire számíthattok az a Kilencedik.hu, illetve elődje, a Képregény.Net rabigája alatt egy évtizede szerkesztgető közeli ismerősöd képregényes kalandjai. Boltlátogatások, olvasmányélmények, izgalmas impulzusok, unalmas merengések. Remélem. Nem sok, de cserében megígérem, hogy nem fogok menőzni. Nem fogom fölbillenteni az angol:magyar szavak arányát, nem fogok lepacsizni Frank Millerrel, nem fogom keresztnevén említeni Jim Leet.
Hamarosan jelentkezem.

Facebook Hozzászólások